Kis Dongó, 1957 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1957-07-05 / 13. szám
1957 julius 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7 IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) Hát csak a próbákra való sétálások gyönyörűségével kellett egyelőre megelégednem, meg egy-egy meleg kézszoritással, — no meg hogy a próbákon beszélgethettünk. Ilka gyönyörűen dalolt. Mondtam is a papnak.. — Nohát ugye? Blaháné se dalol szebben! — Csak ne látnák, — felelte aggódva. Annyi bizonyos volt, hogy hiába öltözik menyecskének, azzal a madárhusu termettel csak leány ő. Egy szombaton levéllel robog be a pap közibénk az iskolába: — Jön Gyuszi! Hétfőn este jön meg! A szinészt is hozza! Addig nem próbálunk! így jutottam végre egy vasárnaphoz. 7— Holnap nem festek, — mondottam. Hadd száradjon a festék. Tudtam, hogy ezt kell ráfelelnie: — De azért eljön? — Hát hogyne: örömest. Eljönnek a lányok is, és kisétálunk az erdőbe. Jó? — Jó. * n Mondhatom azon az éjszakán még kevesebbet aludtam, mint szoktam. A hadvezérek a döntő csata előtt feküdhetnek le olyan fejjel mint én, a tábori nyoszolyáj ukr a. Egész éjjel hánytam-vetet-A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. tem a gondolatokat: hogyan lehet majd a leány-társaságtól elmarasztanom Ilkát feltűnés nélkül. Epret szedjünk? Az már nincs. Vargányát csak szedethetek velük! Pillangót kergessünk? Az a komoly Marcsa, meg az a két mideres lány nem vállalkozik an’a, hogy futkosson. Hiszen ha vállalkoznának, milyen könnyű lenne Ilkával magunkra maradnunk! Szent Ámor adj egy jó ötletet! Szent Ámor azonban megelégedett annyival, hogy a gyújtógolyót be-lőtte a mellembe, a többit rámhagyta. Végre az látszott valamenynyire ajánlatosnak, hogy a tanítót kicsalom: a lányok legalább nemcsak énkörém csoportosulnak. S ha a Szilágyi lányok is hoznának valami gavallért . . . Bizony nem hoztak azok. Csak a tanitó jött ki a kedvemért. Az meg előre megmondta, hogy unja mind a négy leányt. Pedig az idő gyönyörű volt. Az erdőig olyan forró, mint a pokol lehelete, de bent a fák között a patak mentén, mint a bibliai hüs paradicsomkert. Uzsonnáig az erdészék házánál mulattunk. Királyi asztalra illő hideg kávéval vendégeltek meg, s utána jégbehütött kajszibarackkal. (Jól élnek azok a sajnált falusiak!) A malomkő asztalon ettük meg, a vadkomlóval kárpitozott gyönyörű árnyékon. Aztán hát kisétáltunk az erdőbe. Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajanló levelek Írására. ; Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítványok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ara $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 28b sldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában Mi szebb a világon az erdei sétánál leány tár saságban! Mind a négy leány nyáriasan van öltözve persze. A két Szilágyi-leány is otthon hagyta aznap a midért: fehér áttetsző blúzt öltöttek a füzlevél-szin szoknyájuk fölé. Marcsán vajszin blúz volt és fekete szoknya. Csak Ilkán volt egy kékkockás pepitaféle kabátocska és ugyanolyan szoknya. Gyönyörű volt abban a szegélyes kis hetyke kabátban, a férfias fehér inggallérral, a katángvirágszinü fehér- sávos hosszúkás nyakkendővel! S ő érezte is ezt. A kezét olykor a kabátka zsebébe téve lépdegélt közöttünk. A napernyőjét nem hozta ki. Séta közben lekapcsolta a karláncát, és azzal játszadozott. Malmozott vele. Oly gyorsan forgatta, hogy olyan volt, mint egy rengő arany tányér. Majd földobta, megkapta. El. is ejtette egyszer a tanitó felé. De az nem vette föl. A tanítványának csak nem veszi föl! De engem meg se előzhetett volna. És sétáltunk a fák között, a harasztban, a gyepen, a tisztásokon. Milyen jókedvű a leányféle! És milyen boldog természetű! A séta persze csakhamar virág-szedésre változott. Magasra nőtt barát-szegfű viritott mindenfelé. Aztán a patakocska mellett még nagyobb sokasága a virágoknak. Szedtük. S nekem ugyancsak ügyelnem kellett, hogy váltakozva foglalkozzak a leányokkal. Az erdésznek egy kis kaszálójához érkeztünk a patakocska mellett egy tisztáson. Arrafelé találtuk a legtöbb virágot. A leányok ott elszéledtek. Én Ilka mellett maradtam, s reméltem, hogy Karó ur is eltágul majd tőlünk valamerre. Festeni való füves erdőrész volt az. Égbenéző fák, és patakba hajló füzbokrok. Hosszú árnyékok a kaszáló zöld szőnyegén. Apró kék-pillék amint játszva gomolyognak a lefelé ereszkedő nap rézsútos sugársleppjein. A közeli fákon az erdei rigók fuvolás bandája próbálgatta a fuvoláit. Hol az egyik, hol a másik, hol kettő, három is egyszerre. Plü-plü-plü-plipliu. S valami kritikus rigó közéjük: Srrrek. Mintha kritikusa volna. Aztán egyszerre elhallgatott valamennyi. A fák közt nevekvő csörtetés hallatszott . Arra fordultunk, mi az? — Vaddisznó, — vélekedett a tanitó. Ilka a fejét rázta, s mosolyogva figyelt, nézett. — Aligha. Á következő pillanatban előtörtet a galagonyabokrok közül egy őz. Sebes rohanással robog JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-235S LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel.: DU 3-1870 el közöttünk. A tanitót majd fellöki. A lányok sikintanak. Magam is majd leülök ijedtemben. Az őz átszökemlik a patakon, s a lányok sikoltásától méginkább meggyorsulva rohan a kaszálón keresztül. Gyönyörű álját! A nyakán egy fehér folt . . . S háromig se olvashatunk volna, már elirrant, elmúlt a kaszáló másik oldalán a fák között. U tána-bámultam: — A halhatatlan őz! — Az, — mondotta Ilka mosolyogva. Valahol megriasztották. A tanitó bosszankodott, csaknem a haját tépte. — S éppen ilyenkor nincs nálam a puskám! — Kézzel is elfoghatta volna, — felelte Ilka egy rózsás koronilláért lehajolva. Otthon meglőhette volna az udvaron. A többi lány még mindig szinehagyott arccal bámult az erdő felé, amerre az őz elmenekült. Aztán nevettek: — Mennyire megijedtünk! Szedtük a virágot tovább. A kaszáló szélén bőven virágzott' az Ilka kedves virága: a koronilla, az a csupa-finomság lilás-piros színnel halványan belehelt fehér virág, amelyet hideg sziwel senki se nézhet, akinek egy csöpp érzéke van a színek iránt. (Folytatjuk.) ----------------APÁK NAPJÁN — Mivel lepted meg édesapádat Apák napján? — kérdi a fiatalembert barátja. — Megengedtem neki, hogy Apák napján az én uj autómat használja az ő régi, rossz autója helyett. Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998
