Kis Dongó, 1957 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1957-06-20 / 12. szám

4. OLDAL. KIS DONGÖ — CLEAN FUN 1957 junius 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published erery 5th and 20th of each month by KIS DONGA PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFEBSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Mattagfag Editor: BELA KOLOS, Üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1. Hirdetési árak: Egy hasábss egy inopes egyszerű hirdetés $1.50; verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 8, 1879. A CSAVARGÓ ÉS ÚJSÁGÍRÓ Hiripi Gáspárt valóságban Kranz Jánosnak nevezik. Vala­ha iskolatársam volt. Csavargó lett belőle, miután a szüleinek rámaradt kis va­gyonkáját elpusztította. De azért becsületes ember; nem lop, nem csal, hanem csak úgy ődöng az utcákon. Hét osztályt járt ki és nem volt éppen rossz tanuló. Sőt igen szép Írása volt valaha, mig a keze nem reszketett a sok italtól. Mi, akik tanulótársai vol­tunk, sokszor próbáltuk már tisztességesen felöltöztetni s betenni ide-oda dijnoknak, hanem ugyancsak hajótörést szenvedtünk vele mindenütt. Egy napnál nem birt tovább maradni sehol, a ruha meg őrajta nem bir megmaradni egy napnál tovább sohasem.. Ilyenkor aztán tőlünk is hosszabb ideig eltűnt a sze­münk elől, de csak vissza-visz­­sza kullogott megint megtörve, mindig jobban megtörve, meg­öregedve. Valaha csinos fiú volt, most egy ijesztő rém, pe­dig még csak harminc éves. Egy éjjel, mintegy félév előtt, midőn éjféltájban hazakerül­tem egy sötét alatt állott elém, nagy bozontos szakállal, kidül­ledt kékes szemekkel. A hold éppen rávilágított. Láttam, hogy az egyik cipőjén madzag­gal volt odakötve a lekivánko­­zó talp a fejhez. — Te vagy, Hiripi? — kér­dőm. — Én vagyok, — mondá re­kedtes hangon. — Hát élsz még? — Élek. De nagyon éhes va­gyok. Ez már a negyedik nap, — hörgé sötéten.. —Szegény Hiripi! Most kevés pénzem van, de ime, vedd ezt a két hatost és egyél valamit. Minden héten egy nap eljö-SZFRETFFTEL kérjüe ÖNT ha hátralékban van elő­fizetési dijával, szívesked­jék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfize tési dijat lejáratkor meg fizeti. hetsz hozzám. Reggel tizig ott­hon szoktam lenni. — Nem, én nem mehetek — szólt akadozva, folyton kerülve a tegezést vagy az önözést — mi szólnának a lépcsőn, ha lát­nának ... ha látnák, hogy be­megyek ... Nem, én nem me­hetek be. — Hát jól van Hiripi, gyere el éjszakánkint erre s ha nyitva lesz az ablak, nyúlj be, mindig találni fogsz ott egy hatos ára ennivalót. — Köszönöm, — szólt hal­kan — de talán úgy gondolom, úgy képzelem.,.. — No mit gondolsz, ki vele! — Azt tartanám a beosztásra nézve... — tagolá nyöszörgő hangon. — Hadd hallom! — Azt tartanám, hogy leg­jobb lenne két krajcár ára ke­nyér, háromért szalonna, ötért pedig egy kis pálinka. — Úgy lesz, Hiripi. Csak az­tán mindig tedd vissza az üve­get, hogy megint megtölthes­sem. Vagy két-három hétig tartott ez igy. Mindennap tettem Hi­­ripinek ételt és pálinkát az ab­lakba. Mikor éjjel hazajöttem, mindig vissza volt téve az üres pálinkás üveg. Ha több pénzem volt, néha egész lakomát állí­tottam elő. Egyszer azonban elfeledkez­tem Hiripiről. Reggelre az ösz­­szes ablakaimat betörve talál­tam. Az a csendes csavargó dühbe jött és betörte bosszúból. Nem is mert mutatkozni so­káig, de hiába is jött volna ezentúl, mert emeleti lakásba hurcolkodtam. Hanem azért rám akadt égy hajnalon. Egészen ki volt kelve a képéből, homlokán kidagad­va az erek, szemei vérvörösek, ajka reszketett. — Mi bajod, Hiripi? — A kétségbeesés hajtott ide__Az utolsó grádicsra lép­tem. Elhatároztam, hogy má­tól fogva gyilkos, betörő és tol­vaj leszek. — Ne bolondozz, Gáspár. Börtönbe kerülsz. — Mit nekem a börtön? Az volna csak nekem az igazi fe­jedelmi kényelem. . — Hát honnan jösz most? — Sehonnan. Nincs ottho­nom már. — De hiszen eddig se volt. — De igen, az Orczy-kert. Ott aludtam eddig. De most már nem lehet többé. Onnan is kikergettek és vigyáznak rám. Kértem a rendőrt, hogy vigye­nek be a börtönbe, de nem visz­nek. Érzem, mindjárt lerogyok az éhségtől. Nagyon megesett a szivem a szegény Hiripin. Hiszen mégis csak iskolatársunk volt. — Hát tudod mit, Gáspár! Maradj te csak meg becsületes korhelynek. A mi Hiripi Gás­párunknak. Mert tudd meg, hogy Hiripi Gáspár derék em­ber volt a maga nemében. Ez a név Hiripi Gáspár, cim. Ha ez a cim is lemegy rólad, akkor többet nem is vagy ember. Gáspár melléből egy sóhaj tört ki. Bozontos fejét szomo­rúan lekonyitotta. . — Ne lopj, Gáspár! Igaz, hogy nehéz sorsod van, de tűrj, szenvedj! Megkérem a háziasz­­szonyomat, engedje meg, hogy itt hálj a folyosón — a kis ku­tyák mellett. — Az volna nekem jó, — mondá Hiripi felcsillogó sze­mekkel — A kutyák melegek. Magamhoz venném őket éjsza­kára. — Ami pedig a megélésre vo­natkozik ... ha tán elmennél napszámba dolgozni. — Ezekben a rongyokban ki adna nekem még csak napszá­mot is. * — Inkább mégegyszer felöl­töztetlek az ócska ruháimba. — Nem lehet... lehetetlen. Érzem, meghalnék, ha dolgoz­nom kellene. — Hát akkor mit gondolsz, Gáspár? — Semmit, — mondá tom­pán. — Szegény Hiripi! Hanem tu­dod-e, hogy egy zseniális ötle­tem támadt. Én téged úrrá teszlek, Gáspár.. A korhely kíváncsian emel­te fel fejét. — Te értesz egy kicsit a szí­nészethez. Hiszen színészekkel szöktél el az iskolából. — Igen... a Lantos társula­tával. — Eredj be a vendéglőkbe, egyél, igyál, amennyi beléd fér s ez alatt vágj szörnyen szo­morú arcot. Mikor aztán fizetni kéne, hívd oda magát a ven­déglőst s igy szólj hozzá kö­rülbelül ... — Uram, hallgasson ki en­gem! Én Kranz János vagyok, még ezelőtt négy évvel jómódú vendéglős voltam magam is, de tönkre mentem, nőm megcsalt, elszökött egy fűszeres kereske­dővel. (Ezt mondd, mert min­den vendéglős dühös a fűszer­­kereskedőkre.) Most itt állok igy, ahogy lát... Uram, egy olyan ember beszél önnel (ön az egyetlen, aki előtt kitárom szi­vemet), ki már egy óra múlva a halál országában fog járni. Bocsássa ön meg nekem, hogy ezt a kellemetlenséget szereztem önnek, miszerint egy utolsó ebédemet ettem itt, amelyet már nem bírok kifi­zetni. Zseniális ötlet ez, Gás-LAPKÉP V1SELŐKET az ország minden vidékén felvesszünk, írjon a feltételekért. AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajá­títására, mert a szavak mellett f >1 van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaiga­zítások az amerikai életben felmerülő minden­napi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, n r a tiszta olvasható hetükkel nyomott könyv ára —......... «P ä . O U Vidékre 20 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom