Kis Dongó, 1957 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1957-05-20 / 10. szám
8-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1957 május 20. ÓHAZAI ANEKDOTÁK GRÓF LEININGEN A február elejéni cibakházai csatában elfogatott. Az osztrák dandárvezér, kihez vitték “Lázadó és áruló” cimmel illeté. A büszke hős megvetéssel hallgatá e szavakat. Midőn az elfogatását észrevett huszárok kiszabaditák, s /elfogták a dandárparancsnokot, magyar hőshöz illő módon álla bosszút. A remegő csapatparancsnokot leülteié és szivarral kinálta meg. Azután szabadon engedte.---------------------------KAZINCZY LAJOS Kazinczy Lajos honvédtábornok, Kazinczy Ferenc fia, 1849 augusztus 24-én Zsibón lerakta fegyvereit Grottenhjelm orosz altábornok előtt. A fegyverletételt nagy lakoma követte. Kazinczy mindenképp el akarta titkolni bánatát. Végre a lovakról beszéltek. Egy kedves lovát feldicsérte: — Tizennégy csatában volt, úgymond, velem! Előhozatta, s a gyönyörű állatot mindenki megbámulta. Egy osztrák őrnagy százötven aranyat ígért érte. — Nézze csak ezredes ur, mond Kazinczy az orosznak, mint ugrik! A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. S keresztül szöktette egy kocsin. Az őrnagy most már 200 aranyat ígért érte. Nem adta oda, hanem az oroszhoz fordult: — Ezredes ur, fogadja el tiszteletem zálogául. Tizennégy csatában volt velem! Pedig egyetlen fillére sem volt. Mástól kért kölcsön, hogy az ezredes kozákjait megajándékozhassa. Mint minden magyar: szép, eszes és hős volt. Mégis főbe lőtték, 1849 október 20-án, Aradon. MIRE KEVÉLY Ott áll a rekruta a tiszt előtt egy folttal fejelt nadrágtan és hasonló kabátban, m< lyhez szintén több folt volt vpurva, mint amennyi ráfért.. Két órája tanitja a tiszt, hogy a katona ruhája nem tűri a ízenynyet s erre minden katoijiának büszkének kell lennie. — Mi vagy? — kérdi a tiszt. — Katona vagyok! — mondja amaz. — Ha katona vagy — kérdi a tiszt újra — mit csinálsz? — Kevély vagyok! — De mire? — kérdi a tiszt a katonát, ki előbb végig nézvén toldozott ruháján, — önérzettel mondja: — Nadrágomra.--------------------------VACSORA BE, VACSORA KI K. szabadkai banktisztviselő valami hivatalos ügyben Bácsalmásra lett ki-küldve, melynek elintézése egy napot vehetett igénybe. Azonban a mi barátunk úgy látszik ott magafaj - táju bácskai kollégákra akadt, akikkel aztán a hivatalos kiküldetést vig poharazás mellett egy napról kettőre nyújtotta ki. Otthon a bankban másnapra már várták K. urat a referádával, de hogy nem jött, nem igen jöttek ők sem zavarba. Sejtették már a késedelem okát, hiszen megesett ez már máskor is, hogy befújta az utat a hó. Ismerik a madarat tolláról. Harmadnap a mi emberünk beállít az igazgatóhoz, Lányi volt országgyűlési képviselőhöz, aki egy igen megértő, kedves ur volt, és előadja a referádát. Az igazgató minden megjegyzés nélkül, megelégedéssel veszi azt tudomásul. .Most aztán átadja az igazgatónak az útiköltség jegyzéket, akinek azt jóváhagyni és szignálni kell. Az igazgató olvassa: Vasút oda II. osztály ... Vasút vissza II. osztály ... Fiakker be... Fiakker ki.... Ebéd... Vacsora__ Az igazgató megáll, mosolyog és csak ennyit mond: “Vacsora be ... Vacsora ki.” ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS i A “Kis Dongó” képes élclap hanvonként kétszer, 1 minden hó 5-én és 20-án jelenik meg. Az előfizetési d egy évre 3 dollár, félévre 1 dollár 50. Lapunk az amerikai magyarságnak közkedvelt < lapja, melyet mindenki járat, aki a tiszta, jó humort, 1 fás történeteket, szivet-lelket üdítő olvasmányokat és szép magyar dalokat szereti s ez az oka, hogy olvasó nemcsak saját maguknak rendelik meg azt, hanem isint seiknek is szívesen ajánlják előfizetésre. ija *lcréa nk rő-VÁGJA ITT KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 3 dollárt ....... centet a Kis Dór egy évi előfizetésére és kérem azt az alanti címre szív kedjék továbbra is küldeni: — megindítani: Nevem: ........................................................................ gó k.... , Utca, box: ......................................................................r..... I Város: ........................................................................... §••• 1 Állam: ............................................................................................................................................... 1 Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni.--------------------------LÁSZLÓ SZEKERE IV. vagy Kun László királyunk idején a talyigát vagyis kétkerekű kordét a magyarok László király szekerének hivták, mert a folytonos fosztogatások miatt nem voltak az országban igavonó barmok, s az emberek oktalan állatok módjára a talyigába fogták magukat barmok helyett.-------------------------MESE A PULYKÁRÓL V. rendőrkapitány hires volt arról, hogy igen nagyokat tudott mondani. Egy alkalommal úgy karácsony táján átmegy a szobája mellett lévő iktatóhivatalba és “mesél i”, hogy ::Urak, kaptam karácsonyra a bárótól egy pár pulykát, hát nem mondok nagyot, de egyegy van olyan nagy, mint egy borjú”. Erre Takács, az iktató, egy tizenhárom próbás alak kiszól: “Az semmi kapitány ur, éa kaptam kristkindlibe a nagynénémtől egy kanárit, akkorát, mint egy kakas!”----------■-£ 5 ---------MERT ÉN LEITATOM AZ ÍRÁSOMAT... * Hires bácskai -mulató ember volt Latinovits László. Amikor aztán vagy ezer' hold prima bácskai földnek igy szépen a nyakára hágott, a városnál vállalt valami kisebb, azt hiszem iktatói állást. . Egy alkalommal a főispán, báró Vojnits István számonkérőszéken vizsgálja a hivatalokat. Laci bácsihoz is benéz és átvizsgálja az iktatókönyvet, de nehezen megy az olvasás, mert Laci bácsinak infámis dűlt betűi nehezen olvasható irás volt. Végre a főispán nem állhatja, idegesen megszólal: — Ejnye Laci, a fenébe is, de nehezen olvasható ez a te dűlt írásod! Aszonygya erre Laci bácsi nagy flegmával: — Kérlek, méltóságos uram, az onnan van, mert én leitatom az írásomat.-------------’-aZ) ------------Hevesi dalok Emlékszel-e? Tavasz volt, Hogy megismertelek. Mire virágos nyár lett . . . Nagyon szerettelek. És később, őszutóra, Már csókot váltottunk. Most itt a tél s utunkon Kétfelé haladunk. Feledve van már minden. Tavasz, rügyfakadás. Szerelmünknek napjai: Nyári virágnyilás. Nem hittük volna akkor, Hogy dér jő a virágra S nem érik meg gyümölccsé: Szivünk boldogsága. Kopár, kiszáradt kertté Vált virágos szivem. Nélküled ez életben Örömöm nincs nekem. Mért nincs a szerelemben Csupán tavasz és nyár? Miért van, hogy a zord tél Szivünkre is rászáll? Csak egy ami vigasztal, S gyógyitgatja lelkem: Ha boros poharamat Fenékig ürítem. Ezért iszom HEVESI Szívderítő borát, Mert elfelejtem akkor Szivem nagy bánatát. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 W. Jefferson Detroit, Michigan
