Kis Dongó, 1957 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1957-04-20 / 8. szám
«■!*■* wMon _ clean pun 3-IK OLDAL \ 1957 április 20. AZ ŐSI MAGYAR LÉLEK . . . Az ősidők homályából egy lovasember alakja bontakozik ki szemeink előtt, amint a Volgamelléki pusztán nyugodtan áll és figyel. Hegyes kucsmájában, párduc-kacagányában, izmos dereka mintha oda volna nőve apró lovához. Sasszemeivel végigtekint a végtelennek tetsző sikon, melynek minden pontját élesen megvilágítja a nap fényes korongja. Nyugodt; nem fél és nem képzelődik; csak az tartozik rá, amit lát, s a messze pusztai képeken és erős világításban edzett szeme mindent világosan lát, amit emberi szem egy pontról láthat. Tegze vállára vetve; perzsa kardja oldalán: lesi az ellenséget. Ha csak egypáran lesznek, szembeszáll velük; ha csapatostul jönnek, hirt visz a többieknek. Ezekért a többiekért vigyáz és el van szánva mindenre. A beláthatatlannak mondott messzeségbe is belát: egy távoli fekete pontban felismeri a hullározó sast, az ő istenének gyors, erős és kegyetlen madarát. Ez jó jel; megsimogatja Ráró-lova nyakát és bizton nyugtatja kezét kardja markolatán. Várja a jövendőt és érzi, tudja, hogy a közös ügynek az ő erejére is szüksége lesz. Lelke ennek az erőnek érzetével s a fajtájához való ragaszkodással van tele. Ennek a magányos lovasnak képe nemcsak az ősi magyarság életmódjából, hanem a magyar szellem mivoltából és fejlődéséből is sokat megmagyaráz. A magyar nemzetnek egész szellemi életében jellemzően nyilatkoznak azok a természeti és erkölcsi befolyások, melyek ősi életviszonyaiban érvényesültek és leikébe gyökereztek. Eredetileg Közép-Ázsia népeinek abba az ősi nagy közösségébe tartozott, melyet talaj, éghajlat, életmód öröklő és alakitó befolyása foglalt össze s amelyet ma turáninak szoktak nevezni. Mint a hunok és avarok, pusztai lovas nomád nép volt, s a sik természet, mely körülvette, nagy kiterjedésével, tiszta világításával és kevés színével: inkább szemléltető erejét, belátásának tisztaságát, felfogásának és ítéletének elevenségét és biztosságát fejlesztette. Magában bizó nyugalmát is, mert hiszen észrevétlen közeledő veszedelmektől alig tarthatott. Inkább ezeket, mint a vágyat az ismeretlennek megismerésére, a képességet megközelítésére, a képzelődést s ennek hullámzásával és játékaival együtt az érzelmek árjába, való elmerülést. Még a hozzá verődött idegenekkel együtt is csekély számú volt; az önfenntartás küzdelmei, inkább az emberekkel, mint a természettel folytatott harcok vették igénybe, foglalkoztatták és fejlesztették minden külső és belső erejét. Nemcsak a kilencedik és tizedik századbeli görög és arab irók sora,, hanem már e hazában folytatott életének első korszaka is bizonyítja, hogy félig-meddig hadi-zsákmányból élt. Nem is csak a közösség, hanem az egyesek életérdeke is katonai kiválóságához volt kötve; amire életökben szükségük volt, jórészt karddal kellett megszerezniük. így a nemzet, vagy egy-egy része folyton harcokra volt utalva s mivel úgyszólván mindenét bátorságának ( és ügyességének köszönhette: ez a pusztai harcok természetétől követelt személyes bátorság, egyenesség, kész szembeszállás jellemvonásává s igy eszményévé lett és maradt mindmáig. Jellemzi nemcsak a harci magatartását, hanem az életről való egész erkölcsi felfogását. Ezt a vonást, úgy látszik, azoknak a török elemeknek köszöni, melyek a nagyobbszámu finn-ugor népségekkel, az ős turánság révén atyj okfiaival, összeolvadva, nemzetté alakították. Valószínűleg azoknak ősi irás vagy rovás-jegyeit is, melyeknek népi használata egész a tizenhetedik századig kimutatható. De azok adták egyik törzsükről nevét is, mely Vámbéri szerint uralkodót, hatalmast jelent, mig Hunfalvy földfiának magyarázza. Az egyesek személyes vitézsége, az összetartozás ei’ős érzése nélkül, nem lett volna elegendő a kis nemzet védelmére, térfoglalására és fenntartására. Az a körülmény, hogy az ősidőktől kezdve történetének egész folyamán, mindig, minden bonyodalomban, háborúban, idegenektől támogatott belviszályokban, nemzeti élete volt fenyegetve: rendkivüli mértékben kifejlesztette benne a közös, nemzeti érdek iránt | való hajlamot, érdeklődést, áldozatkészséget. Hősi eszményének sajátos kiképződésével és leikébe gyökerezésével függ öszsze ennek az áldozatkészségnek jelleme: a nemzeti érdek szolgálatára, úgy látszik, mindig készebb a legnagyobbal, erejének mérlegbe vetésével, életének kockáztatásával, mint kisebb érdekeiről való lemondással. Alkotmánya, szabad intézményei, vármegyei, országgyűlései, melyek a nemzet táboraiból alakultak: mind erősítették ezt a vonást, a nemzeti összetartozás eleven és tevékeny érzését. A nemzetiség közérdeke, különösen az idegenekkel szemben, Magyarországon már a középkorban annyira foglalkoztatót mindenkit, kicsinyt és nagyot, hogy Freisingeni Ottó a magyar léleknek ezt a vonását külön megemlítésre méltónak találja s a régi görögök politikai szenvedélyéhez hasonlítja. A közérdektől, a nemzeti érzéstől való áthatottság irányozza mindenkor a magyarságnak egész külső és belső életét. Története, a szinte közmondásossá lett “nemzeti átoknak”: a pártoskodásnak ellenére, sőt épen ezáltal tanúskodik a mindenkor ható koncentrikus erő uralmáról. Pártok és felekezetek, amelyek gondolatban a legtávolabb állanak egymástól, a sugalló közérzésben egyek s a leghevesebb személyi és párviszályok sem vezettek soha az ország és nemzetnek megosztására. Jellemzőleg és uralkodóan nyilatkozik ez a vonás szellemi életének is egész folyamában és minden ágában: költészetében, tudományában, művészetében. Ez a nemzeti érzése sugallja egész gondolkodását és képzeletét. Amit idegenből, művelődésben előtte járó nyugattól vesz, azokat az eszméket és formákat is, tudatosan vagy ösztönszerüen, mindig akként módosítja és idomítja, hogy a magyar nemzeti érdek szolgálatára minél alkalmasabbakká tegye. Épen ez a tétel ezeréves szellemi fejlődésünknek egyik fő törvénye, mely bevilágít a magyar lélek mélyébe, de egyszersmind megvilágítja művelődésünk viszonyát politikánkhoz és az idegen kultúrákhoz. ( Folytatjuk) A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. — Amikor Jóska meg akart csókolni, annyira meg voltam lepve, hogy . . . — Nos? — Majdnem megakadályoz tam őt abban. LEÁNYKÉRÉS Az apósj elölt élénken vizsgálgatja a vőlegényjelöltet és mondja: — Rendben van, Bródi ur, amit mond a családi életéről és a szerelemről, az mind nagyon szép. Én azonban nem ismerem a maga múltját s miután nagy hozományt adok a leányommal, igy azután kénytelen leszek érdeklődni a múltja után — Mennyi az a nagy hozomány? — 50,000 dollár. — És mennyivel kevesebb, ha nem érdeklődik?--------------------------A TALIZMÁN — Nincs semmi értelme annak, hogy az ember talizmánokban higyjen, — mondja Miska a barátjának. — Tévedsz, — feleli az, — mert van nekem egy talizmánom, ami engem még mindig megsegített, amikor bajba kerültem. — Úgy? És mi az a talizmán? — A takarékkönyvem. PROTESTÁNS TESTVÉREINK SZIVES FIGYELMÉBE! óhazában vagy itt élő szüleiknek, rokonaiknak, barátaiknak, kedves és értékes ajándék egy NAGYBETŰS MAGYAR SZENT BIBLIA (ó- és Uj Testamentom) Megrendelhető: Veres József kántor-tanitónál, — 1432 Magnolia Avenue, SAN BERNARDINO, CALIFORNIA.
