Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-07-05 / 13. szám
1956 julius 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7 IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) A tóparti vadászkunyhó megragadta a fantáziámat. Sohase jártam még kivül a fővároson. Mindössze Budakeszit meg Békásmegyert meg Soroksárt ismertem az országból. A tavakat meg éppen csak képekből ismertem. Apámnak is volt egy Mészöly-képe. Mészöly akkoriban divatos festő volt. Tudhatjátok, hogy mindig tavat festett meg gólyát. Hát mondom: a tó igen tetszett nekem a kertész levelében. — Éppen nekem való hely, — gondoltam. Szemnek is szép, fürödni is lehet benne. Nem is fogok felöltözni. Úszónadrágban tanulok a partján reggeltől-estig. Ha belefáradok a tanulásba, csak leteszem a könyvet, s hopp, be a vizbe! Az utcán aznap egy kispap barátommal találkoztam: Tóth Gazsival. Iskolás pajtásom volt az ötödiktől, s a következő évre várta a fölszentelését. Kedves, eleven fiú, s az igazmondásnak a bolondja. Virtussá tette, hogy ő nem hazudik, inkább törjön a feje! Emmiatt sok bolondság és baj érte. S talán ezen az okon is lett pappá. — Te Gazsi, — mondom neki, — te borsodi fiú vagy. Nézd ezt a levelet. Nézi, mosolyogja: — Hiszen ez szomszédja a szülőfalumnak. — Milyen hely? A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. — Jártam ott, de biz akkor még kicsi voltam. Búcsún voltunk ott egyszer az apámmal. — Nagy az a tó? — A tóra biz én nem emlékszem. Mondom kicsi voltam, tán öt vagy hat éves. De arra emlékszem, hogy gólyafészek volt azon a házon, amelyiknél vendégeskedtünk. Csak 'eredj oda; szép vidék a Bükk alján. Augusztusban magam is hazanézek és átlátogatok hozzád. Azzal elváltunk. A gólyafészek megint kedves volt nekem. Micsoda pompás mulatság lesz fürödni és nézni a gólyákat. De hátha festenék is olykor pihenésül? Kezdő gimnáziumos koromban jó rajzoló voltam én, és vizfestékkel úgy lefestettem egy lófejet, hogy szinte lenyeritett a papirosról. No veszek vásznat, olaj festéket. Hiszen reggeltől estig úgyse lehet tanulni: a lokomotiv is pihen, hatszor is pihen egy nap. Az agynak mégtöbbször kell a pihenés. Festeni fogok olyankor a tóparton. Aztán az is eszembe villant, hogy tóparton, erdőben vadászni szoktak. Bolond volnék, ha nem vinnék magammal puskát is. Reggelenkint meglövöm a mindennapi pecsenyét, — mint a gyermekkori regényhősöm, a jópuskás Bőrharisnya. A tó és az olcsóság tetszett az anyámnak is. A háziorvosunk is javallottá: — Három hónapot töltsön ott: megerősödötten fog hazatérni. Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajánló levelek írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítványok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ára $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 288 oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában — Jó, maradok három hónapot. Most már csak el ne kaparitsa * valaki előlem azt a vadászkunyhót! Még abban az órában telegrammal küldtem a pénzt a kertésznek: A kunyhót megtartom. Várjon holnap délután az állomáson. A legrosszabb nyári ruhámat szedettem elő: az előbbi nyárról maradt fehér cilinderemet, lakbőr félcipőmet. Micsoda szerencse! — gondoltam, — hiszen a ruha-megtakaritásból kikerül az egész nyaralásom! Csak éppen egy hordozható kis festőállványt vettem, meg egy rend olaj festéket ólomtubusban. Olajjal ugyan nem festettem soha, de sokszor láttam a cimfestőket az utcán, — semmi az! A húgaim irigyen segítettek a pakolásban. Csak az anyám fejében ébredtek aggodalmak: — Te Kar;, az az Izsák János valami gazdátlan kertész, valami éhenkórász. Odacsal téged, aztán agyonver. — Hát a puska mirevaló? — Aztán ki tudja, milyen rossz helyed lesz ott? Itthon a jó ételekben válogathatsz. Porolsz, ha a reggeli teádat öt perccel később adjuk be. Porolsz, ha a nap besüt a szobádba. Itthon a jó ágyban se tudsz aludni... — Eh, fiatal embernek szoknia kell mindenhez! Nekem nem az ágy a fő, hanem a csöndesség. Ha egyszer túl leszek a vizsgán, majd alhatok puha ágyban. Különben jó levegőn fogok élni, a jó tavi levegőn: az orvos is mondotta, hogy megerősödödtten fogok hazatérni. — Legalább még egy öltözet ruhát vigy el. — Minek? Elég ez az egy pepita. Inkább úszónadrágot viszek kettőt is, hogy legyen mindik száraz az egyik. Borongós juniusvégi nap volt, mikoi* a vonatra ültem, s Gödöllőn már gyöngyözött is a vonatablak a szemerkélő essőcseppektől. De azért boldogabb utazó nem volt aznap a kontinensen. A málhám: egy ócska plédszijjal duplán átkötött könyvcsomó, egy táska fehérnemű, meg a pakkolópapirosba kötött festőszerek és összehajtogatható kis rajzállvány. A puska is ott büszkélkedik köztük avas bőrtokban. A fehérnemüs táskában száz patron, három skatulya cigaretta. Az Alisz húgom egy üveg otkolont is dugott a cigarettás skatulyák közé, hogy azt mondja, hátha valami dohos szagu ágyba kerülsz ... A másik húgom teafőzőt akart rám erőltetni, de már azt nem engedtem. No boldog voltam! Érdeklődéssel szemléltem a sárguló gabonát, az erdőt, legelőt, mindent, amit a fővárosi ember JOHN K. SZŐLLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban 8027 VV. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 csak képekből ismer. Én danoltam boldogságomban. Végre megérkezek. Felhúzom a szép vajszinü glaszé-keztyümet, fogom az esernyőt. Kifeszitem, mivelhogy még csöpögdögél az esső. S kiszállok nagyboldogan a kis falusi állomáson. Egy nyakig sárfröccsös parasztforma ember siet felém. Szőke és kis potrohos, mint a pók. Köszön nagy tisztelettel. — Izsák János küldte? — kérdezem, mivel hogy más embert nem láttam. — Én magam volnék Izsák János szolgálatjára, — feleli. S valami áporodott furcsa szag árad a ruhájából. Bagószag-e? vagy pince-szag? vagy istálló-szag? hirtelen nem lehetett megválasztani. Szives készséggel szedi-fogja a cókmókomat. Nyakába a puskát, hóna alá a fehérhemüstáskát; a két kezébe a másik két motyómat. — No, mehetünk. Vezet a kis állomásház mellett a ház mögé. Egy borzasztó komisz sáros taliga áll ott. Képzeljetek egy durva nagy ferslógot; két sáros kereket alatta; fölötte meg egy gyalulatlan kis deszkát, alig tenyérnyi széleset, de még az is sárfröccsös. — Csak nem ezen fogunk tán utazni? — kérdem elszörnyedve. S körülnézek. De nincs ott semmi más kocsiféle. — Hát bizony ezen, tekintetes uram, — feleli Izsák János. Mert tetszik tudni, nekem jobbféle nincsen. (Folytatjuk.) NEM SÜRGŐS — Siess haza Pali, mert elkésel az ebédről, — mondja János barátjának. — Attól nem félek, — az ebédre való hús nálam van, — feleli Pali. SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT ha hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfizer tési dijat lejáratkor me# fizeti. A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár.