Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-01-20 / 2. szám
2-IK OLDAL trra novnrt _ ttfav fttv 1956 január 20. Kis Dongó regénye ANYA ÉS LEÁNYA (Folytatás.) .. , — Tégy le. Tudok már menni, suttogja az anya. A zsibbadás elmúlt. — Ne segítsek levetkőznöd? — Maradj! Maradj! Tégy fát a kandallóra. Fázom. Viszsza jövök. S azzal bement az öltözőjébe. Visszajön? De hát minek jön vissza? A kis leány letérdelt a kandalló elé s megrakta hasábokkal a parázshalmazt. Nehezen akartak meggyulladni. Szétnézett valami papír után, a. mivel alágyujtson. Megakadt a tekintete azon a levélen. Valami homályos ösztön úgy nógatta, hogy ez az a papir-rongy, mi legméltóbb arra, hogy hamuvá legyen; hanem aztán újból meg újból végig olvasva a tartalmát: az okos ész azt diktálta neki, hogy ez nem elégetni való, mert ebben nevek és adatok vannak, a mik másokat is érdekelnek. Észre sem vette, hogy az anyja visszajött a hálószobájából. Camilla nem öltözött pongyolába, csak a felkapcsolt ruhaderék fölé kerített a vállára egy báli-kilépőkét. A hattyútollas atlasz lebernyeg a meztelen karjait is takarta. Olyan nesztelenül jött be, hogy rajtakapta Helvilát a levélolvasáson. — Olvastad? kérdé a leány-Helvila ijedten nyujtá a levelet az anyjának, aki azt szépen összehajtá s eldugta a kebelébe. A leányka félve nézett fel az anyjára, amint ott térdelt: ha nem csinái-e haragos arcot? Dehogy csinált: mosolygott. Hanem az még elijesztőbb volt. Nem! Nem! Olyan mosoly volt ez, mint mikor egy vádlottak padjára került szép nő ellen a közvádló olyan bizonyítékokat hoz fel, amikkel menthetetlenül meg van fogva s érzi a ránéző szemek égetését az arcán. Mit tehet mást, mint hogy mosolyog. Nem! Nem! Nem is ilyen volt. Hanem olyan volt ez a mosolygás, mint mikor valaki az öngyilkosság eszméjét neveli nagyra a lelkében s azt takargatja az arca lárvájával. Ez a pergamenkemény mosoly nem is hagyta el az arcát mindvégig, amig ketten együtt voltak a leányával. — Gyújts a szamovár alá, teázunk, mondá Helvilának. A leányt tette, ami mondva volt. Camilla az öve mellé dugott kis női órát előhúzta és belenézett. Észrevette, hogy a fali óra megállt s félórával kevesebbet mutat az időnél. Odament, elindította a percingát s helyéi'e igazította a mutatót. A zenemű, a tizenkét óra elütése után, ismét elkintor-Helvila nézte a szamovár alatt lobogó kék szeszlángot. Camilla az alatt elhelyezte a dívány elé húzott kis asztalkára a teáscsészéket. Czukrot is dobált beléjük. (Czukrot?) Helvila megkérdező, hogy hány csipettel tegyen a forró vízbe a peccoból. — Tudod jól. Négygyei. — Hiszen csak ketten vagyunk. — Hogy jó erős legyen. —De az majd téged nagyon felizgat. — Ne félj, nem fog felizgatni. S még merőbben mosolygott. Az a kis leány pedig nagy lélekbúvár volt! Tudott az arcvonásokban olvasni. Ilyen kifejezést nem látott az anyja arcán még soha- « Felnyitotta a szamovár tetejét. A felcsapó illat tudatá vele, hogy tökéletes a tea. Megtöltötte belőle a csészéket szinültig s letette az asztalkára, egymással szembe. Magának egy kis selyem guggonkát hozott, a mi olyan, mintha i két vánkos volna keresztbeté- I ve. —Ide mellém tedd a csészédet, mondá Camilla. — Én szemközt szeretek veled ülni. — De én azt akarom, hogy mellém ülj! parancsolá Camilla. Attól tartott, hogy ha szemközt ül a leánya, akkor nem lesz képes azt megölni... A leányka egyszerre elértette az anyja gondolatját. Megragadta a kezét hevesen mind a két kezével: — Te meg akarsz engemet és magadat ölni! Az az örületes mosolylárva még erősebb kifejezést nyert Camilla arcán. v Mosolyogva kevergété a kanálkával a csészében a teát. — Hát mit tehetek egyebet? —Te azt akarod, hogy meghaljunk mind a ketten? lihegé a leány. —Hát mi van hátra egyéb? Olvastad azt a levelet? — Elolvastam. —Megértetted a tartalmát? —Rettenetes volt! mondta a leány fuldokló hangon. — Hát akkor tudod, hogy mi ért bennünket? Meg vagyunk gyalázva. Kigyógyith^tlahul, helyrehozhatlanul meggyalázva. Apád elfutott. A férfi elfuthat a gyalázat elől; de a nő, a leány magával viszi a gyalázatot, akárhová fut. — Mentül jobban fut, annál jobban bele sülyed. Hát lehet egy nőnek, egy leánynak becsület nélkül élni? olyan nőnek, mit én, olyan leánynak, mint te? — Anyám! Ne gondolj ilyen rettenetesre! ... Én nem tudok ] meghalni. Én szeretek élni. Hiszen még nem is tudom, mi az élet? Ne kényszerits meghalni, szerelmes jó anyám! tói. názta a maga csók-keringőjét. AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajátítására, mert a szavak mellett i '1 van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaigazítások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, n (- n tiszta olvasható hetükkel nyomott könyv ára .......... U Vidékre 20 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalKalmasabb az angol nyelv megtanulására. JOHN MOLNÁR Funeral Home, Inc. A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE G. WAGNER, temetésrendezd 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 Most rögtön meghalni! Hiszen még azt se tudom, mi a világ? Még az álmomat sem hagyták végig álmodnom: abból is felzavartak. Még nem láttam egy bált, egy színházat. Még nem volt egy piros ruhám, a mi után úgy vágytam mindig. Még egy piros ruhám sem volt! Camilla arcán még keserűbb mosolyra vált az a álarcz. — Hm! Hát majd elmondom, hogy mi vár reád, ha élve maradsz? Az utcáról fölszed egy asszony, a ki az ilyen élni szerető kis leányokra vadászik. Az aztán majd ád neked piros ruhát is, az arcodat is kifesti pirosra, hogy ne legyen ilyen halvány; el is visz színházba, bálba is. Vig életed lesz! De én azt már nem fogom megérni! A leány füleire tapasztotta' a tenyereit, hogy ne hallja ezt mind. — Nem! Nemi Te nem hagysz itt: én nem megyek el tőled! Nem úgy akarok élni! Nem kell se mulatság, se cifra ruha. Dolgozni akarok. Veled együtt dolgozni! — Dolgozni? Haha? Mit? Hát tanítottak bennünket valaha valami munkára? — Tudunk hímezni. — Azzal a száraz kenyeret sem keressük meg. — Hiszen annyi ismerősünk van! Lehetetlen, hogy valamelyik szolgálatába ne fogadjon bennünket! (Folytatjuk.) --------------ELŐZÉKENY KERESKEDŐ Kereskedő a vevőhöz: Tisztelt uram, úgy látom, hogy Pénz hiányában, vagy mert talán otthon feledte a tárcáját — mint udvarias kereskedő — szívesen kikisérem önt egészen az ajtóig, hogy szórakozottságában itt ne feledje becses személyét. A TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégeket jóízű élcekkel mulattatni tudja. Ezt pedig könnyen megteheti, ha olvassa a “Kis Dongó’’ élclapot s elmondja Aekik az abban olvasott vicceket.
