Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1956-06-05 / 11. szám

2-IK OLDAL R-ic nnvort cTPAV ftttvj 1956 junius 5. Kis Dongó regénye ANYA ES LEÁNYA (Folytatás.) — Késő este. Én hajnal­­kaczagást látok magam körül. Minden olyan fényes! Hát es­te szoktam én fölkelni az ágyból? — Ha este van, akkor vacsora ideje van. Igen bizony. Én éhes vagyok, nagyon éhes. Adj nekem enni, anyám: akár­mit, kenyeret, szalonnát: de sokat! Falni akarok, mint egy ( farkas-' Van-e valami? — Van! Van minden, szerel­mem! Itt vár rád készen. Pu­ha czipó, sonka, pariser. Melyik ! kell? — Mind a kettő. — Liptai túró! — Ah, az én ideáLom. Bor van-e? — Egész palack veres bor. Az orvos ezt ajánlotta. '— Derék orvos! De nem evő­kanállal két óránként? — Nem! Nem! Tele pohárral. — Azzal a nagy pohárral. Camilla szaladt a krendenc­­ből előhordani a vacsorához va­lókat, odarakva mindent arra az emlékezetes asztalkára. A leánynak nem kellett kí­nálás: neki ült a gazdag va-■ csórónak. Úgy falt, mint egy j kiszabadult rab. Aztán ivott, j Nem várhatott, mig a pohár megtelik:1 elébb a palackból húzott nagyot. Csettentett a szájával. Camilla ott ült mellette. A könyeit törülgeté. örömkönyek voltak. Az orvos mindig azt beszél­te, hogy ennek a csodálatos be- i tegségnek az a válsága, ha egyszer a páciensnek megjön? az ételhez való kedve. Aki egy­szer falni kezd, az már megsza­badult a démonától. Csak akkor kérdezte már a leány, mikor volt is, nem is va­lami a tányérokon, az anyjától: — Hát te nem vacsorálsz ve­lem? ... Jól volt az már lakva örömmel. II. Némely asszonynak nincs szerencséje abban, ami a nők­nél különben vafázshatalom: az’ Ízlésben. Vigárdyné nem tu­dott öltözködni. Minden asz­­szony megszólta a toilettejei­­ért. Pedig nagy gondot fordí­tott ő arra: órákig cicomázta magát a tükör előtt, felszedett mindent, ami drága: brüsszeli csipkét, gyöngyhimzést, szalag­csokrot, virágokat; csináltatott a hajából csodahurkákat, nem kiméit strucctollat, kócsagot; de abban mind nem volt har­mónia. Hiába: nem volt ízlése. Ennek a hiányát éreztette a társalgásban is. Helyes esze volt, sokat tanult, olvasott min­den európai nyelven, de azt mind nem alkalmazta a maga helyén, minden műveltsége dacára egy levelet nem tudott megfogalmazni, vagy egy tár­salgást vezetni. így volt a bútorzataival is. Minden szobája valódi kiraka­ta volt a műkincseknek, de azokban nem volt összhangzás: velencei, japáni, rococo összes­­vissza, egymás mellett. Az öl­tözőjét egyúttal elfogadó-szo­bának is tartotta, s ott állt az egyik oldalon a toilett-asztal Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben A LEGNÉPSZERŰBB UJ ÉS RÉGI MAGYAR NÓTÁK GYŰJTEMÉNYE TISZTA ÉS OLVASHATÓ NYOMÁSSAL. ÁRA CSAK 50 CENT, szállítási díjjal együtt 60 cent Kis Dongó — 7907 W. Jefferson Avenue — Detroit 17, Michigai — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — tükröttartó faragott angyallal, a másikon a Wertheim-szek­­rény, amire a férjének volt szüksége. No ebben volt takti­ka. Hogy valahányszor a férj a pénztárát kinyitja, mindig meg lehessen tőle kérdezni, hogy mit tesz be, mit vesz ki? Csakhogy ez a bútordarab se­hogy sem illett egy boudoirba. Épen úgy nem illett, hogy a látogatók ott szemléljék, hogy miféle tégelyek, flaconok van­nak a fésülködő-asztalon elhe­lyezve. Ezek különben csak az intim látogatók voltak, a többi látogatókat a salonjában fo­gadta 12 és 2 óra között. S a tökéletesség végett a boudoir hátterét elzáíta egy lebocsátott nehéz kárpit, sejtetve, hogy ott még egy hálófülke következik. Épen a piperéző-asztala előtt ül, drága pálmavirágos kash­­mir-pongyolában; komornája most végzi a haja feltüzését. — Susanne! menjen át az úrhoz, s mondja meg neki, hogy készen vagyok az elfoga­dására. A komorna eltávozik az al­­coven kárpitja mögött: ott van a szőnyegajtó, melyen át köze­lebb lehet érni az “ui”’ szobá­ját. Ez a komorna ugyanaz, aki h a j d anában Meritorisnénál szobalány volt: akkor még Zsuzskának hitták. Az úrnő utána kiáltott a komornának: — Kérje meg szépen az urat, hogy ne abban a kabátban jöj­jön át hozzám, amelyikben a clubba jár, nem tűrhetem a dohányfüstöt. Ez alatt belép az oldalajtón Jean, a komornyik, sárga liv­­réeben. Mikor legutoljára volt szerencsénk vele találkozni, ak­kor kék frakkja volt, Meritori­­séknál szolgált, “inas ur“ volt a cime. Abban, hogy Amanda a haj­dani Meritoris cselédeket fo­gadta magához, tisztán lehet sejteni a tendenciát. Nem könyörületességből tör­ténik. Ezeknek a révén sok pletykát meg lehet tudni a múltból s fenntartani az ösz­­szeköttetést a jelen viszonyok között. Amandának az a különös­sége, hogy szeret bizalmaskod­ni a cselédeivel. A Jean ezüst tálcán hoz egy látogatójegyet^ úrnőjének. Azon a jegyen Meritoris Zeno neve van felírva. — Kérem Jean. Vezesse azt az urat a téli kertbe. Kérje fel, hogy várjon egy kissé. Kínálja meg szivarral. Adjon neki egy reggeli lapot olvasni. A kárpit megmozdul, a sző­nyeg nyíláson belép a férje. — Van önnek valami közlen­dője velem? kérdi Amanda. — Van. Meritoris Zeno haza érkezett. — Mit tartozik az rám? Ne­kem nem adósom semmivel. JOHN MOLNÁR Funeral Home, Inc. A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE G. WAGNER, temetésrendezS 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 (Mit tartozik ez ő rá? Pedig itt szíja az ő havannáit a téli kertben!) — Tegnap érkezett haza a szállására, amikor én éppen ott voltam a családját meglá­togatni. Erre a szóra egyszerre veres lett a szeme Amandának. Fel­ugrott a helyéből. — Mit keresett ön annál az asszonynál? — A leánya nagybeteg, azt látogattam meg. — Hazugság! Ön abba az asszonyba szerelmes! Ön enge­­met megcsal. — Ne bántsa maga azt a teremtést, aki magát tiszteli. — Hát akkor mi köti önt hozzá? Mi hordja önt oda, ha nem a bűne? — Elmondom igazán. Régen el akartam mindent mondani, most itt az ideje. Nekem az a nő valamikor menyasszonyom volt. Mikor az a nagy csapás érte: nem bírtam a lelkemem elviselni azt a gondolatot, hogy elhagyjam őt veszni nyomor­ban, gyermekével együtt. Én se­gítettem neki fölemelkedni, én szereztem neki életmódot, én eszközöltem ki a leánya számá­ra ingyen oktatást, ellátást, hogy a kenyerét tisztességes pályán megszerezhesse. De ne­kem ezért semmi egyéb jutal­mam nem volt, mint két sze­rencsétlen teremtésnek hála­könnye. Ezt számitod-e bűnöm­nek? (Folytatjuk.)--------4 5 ------­A VAKÁCIÓ — Milyen lesz a vakációd? — Takarékossági vakációm, lesz. — Hát az milyen? — Itthon maradok és gon­dolatban bejárom a legszebb nyaralóhelyeket. A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998

Next

/
Oldalképek
Tartalom