Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1956-05-20 / 10. szám

1956 május 20.

KIS DONGÓ — CLEAN FUN

7 IK OLDAL

A FÉRFIAK SORSA: A NŐ

(Folytatás)

Vállat vontam:

— Leány-sirás. Nem fontos. Délután majd nevet. Aztán megint sir, megint nevet.

De nem nevetett Berta délután se, meg az utána való napokban se. Nem jött többé hozzánk. Lehet, hogy azt várta: írok neki. Bizony nem Írtam.

A kis tubarózsa délután a szokott órájában megjelent.

Szemérmesen, szinte félve köszönt. Letette a kalapját, s közben pillantást vetett a tüköi’be. Aztán a magával hozott sárga dáliát tette pohárba szótlanul s annélkül, hogy e művelet alatt rámnézett volna.

A tubarózsát is benne hagyta, csupán a legalsó fonnyadt virágszemet vette le róla’s vetette ki az ablakon.

Aztán a könyvért nyúlt. Leült. Látszott rajta, hogy kerüli a tekintetemet.

— Már csak néhány lap van hátra, — szólalt meg, mintha magában beszélne.

— Valami elmar’adt.

Ijedten pillantott rám:

— Mi?

— A kéznyujtás.

Elmosolyodva nyújtotta a

kezét.

De milyen mozdulat volt ez! Mennyi szemérmesség és kedvesség volt abban a mozdulatban!

— Milyen tréfás ön, — mon-LAPKÉPVISELŐKET az ország minden vidékén felvesszünk, írjon a feltételekért.

dotta, míg én a két tenyerembe fogtam a kezét.

És elpirult.

— A cserepes — mondotta. A hallottam. Elbocsájtottam a kezét.

— Köszönöm.

Többet nem beszéltünk. Olvasott. Én megint nem figyeltem rá. Édes elandalodással néztem azt a tubarózsa arcát, szép metszetű ajkát.

Kívül az utcáról valahonnan a magasból férfihangu nótázás hallatszott. Palócos ejtéssel danolt valami iparos:

Kiöntött a Sajó vize messzire: Valamennyi szép leány volt elvitte. Fogja hát ki mindenki a magáét:

Ne szeresse soha senki a másét.

Ida elmosolyodott. Rám-nézett.

— A cserepes monndotta. A szomszéd házat cserepezik. Becsukjam az ablakot?

— Hát csak csukja Ilda, ha zavarja magát az olvasásban.

Ahogy becsukta a két külső ablakszárnyat, hajó -fütyités hallatszott. Egy percre a fordítón maradt a keze, mintha tűnődne, hogy micsoda hang az? Aztán becsukta a belső ablakot is.

Hogy igy a külső világ zaját teljesen kizártuk, még mélyebbé vált a csend a szobában.

Olvasott.

Én még tovább gyönyörködtem az arcában, a fordításra váró fehér kezében és a hangja zenéjében.

— íme, — mondottam magamban, — ez a harmadik nő, a harmadilk brüsszeli csipke,

Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen!

LEGÚJABB

ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ

ÉS ÖNÜGYVÉD

Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajanló levelek írására.

Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítványok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, végj rendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos leve'ek és iratok megfogalmazására.

Ára $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70

Ezen 28b oldalas levelező segitségével angol levelezését könnyen elintézheti.

Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában

akit elém hoz az élet. És most már látom, hogy a női lélek a nevelésben'bontja ki a virágát. A Kartauzi.. . Mindig ezt olvassák az anyjával. Az apa ritkán van otthon, ők ketten a kis csöndes fészekben egy magasztos regény harmatával öntözik a lelkűket. Vérökké vált. Nem a köznapi levegő már a leikök levegője. A gondolkodásuk átfinomult a Kartauzinak holdsugarakból szőtt történeteiben.

S hogy elandalodva néztem azt az álomleányt, arra fordult a gondolatom, hogy hátha elvennem feleségül?

Mért ne venném el?.

Nemsokára olyan fizetésem lesz, hogy kettecskén megélünk. Az apa kissé kellemetlen figura, dehát el lehet távolítani. Hidegség, ügyes összeveszés ... Az anya bizonyára a férjével marad, s tovább festi Zsolnaynak a szegfűket, klematiszokat és rózsákat.

Találhatok-e kedvesebb, ideálisabb lelket ennél?

S mig az érzelemnek ez a virág-fergetege kavargóit, az agyamban, a leány nyugodtan olvasott, döngicsélt. Nem is setjtette, hogy mennyire más regény olvasok én őróla.

— Ildácska, — szólaltam j meg forró hangon, — pihenjen

kissé. ,

Fölemelte az arcát, elmosolyodott:

— Nem vagyok fáradt.

És a fejét oldalt hajlitva, hálásan nézett reám.

— Mégis jó a szemet pihentetni. Olykor kell pihentetni a szemet.

— Igaz.

— Beszélgessünk közben. Vagy nem szívesen beszél velem?

— De ... Hogyne ...

És csókolni való volt az az elmosolyodó kedves arc, amint a fejét kissé oldalt hajtva, a szemét félig behunyva mondta: Hogyne...

De bizony nem beszélgethetünk. Az ajtómon kopogtattak. A postahivatalból érkezett vendégem: a principálisom.

Ilda félretette a könyvet. Fogta a kalapját, és csak az ajtóból pillantott vissza egy búcsúzó pillantással.

JOHN K. SZOLLOSY

Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban

8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353

az oltárt? Az égő gyertyákat? Benne van-e az én nevem is az Ildikó templomában? ő már oltárkép az enyémben.

Elveszem! A nőt meg kell választani, mert ő adja a férfi életének a harmóniát. Lehet-e harmóniásabb életem mással?

S ez a gondolat boldog eltökéléssé érlelődött bennem.

Szinte sajnáltam, hogy másnap délelőtt helyette az orvos lépett be, s lebontotta a gipszet a lábamról. Délig faragcsált ott.

S nekem folyton Ildikó járt az eszemben. Itt volt-e? Várt-e? Leültették-e? Vagy csak állt szegényke a szalonban? Talán délig is ott álldogált?

De nem kérdezhettem.

Pláne az apám kedvetlen volt aznap. Zord érdeklődéssel tudakolta, hogy min különböztem meg Bertával? hogy én vagyok-e a hibás, vagy Berta?

— Egyikünk se, — feleltem. A hiba ott volt, hogy a jóakaratu szülők meg akarták előzni a természetet.

— Mit csináltak a jóakaratu szülők? — fortyant rám az apám.

— Fogsort csináltak, — feleltem nyugodtan. Fogsort csináltattak a csecsemőnek, hogy a fogzás kérdése el legyen vele intézve. Az igazi fogak azonban mégis csak kibújtak és félretolták a mesterségeseket.

Az apám hümmögött:

— Tehát az a hadnagy ottan, az a kunkori bajuszu ... Értem. No azért ne busulj. Majd megtalálod te is, — a fogsorodat.

Aztán elnevettük az ügyet.

(Folytatjuk.)-----------'-a 31 *-•----------De milyen különös pillantás volt az! Még éjjel is mindig láttam, amint az ajtóban áll, és pillant azzal a szívig ható, alázatos, álmatag és mégis meleg szép szemével.

Hej, csodálatos ablak az emberi szem! Világosság fénylik át rajta, s mégse láthatunk belé. Nem, soha. Mért néz mégis minden ember a másiknak a szemébe? Mért véli, hogy mégis beleláthat?

Titok van belől. Minden ember belseje titok. Magának is titok. Csak ösztönileg érezzük, hogy az ablak világossága a belénk helyezett égi örökmécsnek a világossága. Kápolna-ablakok' az éjszakában. Ki láthatja

— Jó, hogy jön Marci, — mondja Anna — fontos okból tudnom kell, hogy komoly szándékból udvarol-e nekem?

— Mi az a fontos ok?

— Uborkát rakok el télire. Ha elvesz feleségül, akkor két üveggel többet csinálok...

SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT

ba hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfize> tési dijat lejáratkor me» fizeti.

A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár.

I