Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-05-05 / 9. szám
1956 május 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7 IK OLDAL (Folytatás) — Anyácskám mindig intett, hogy soha katonával ne álljak szóba. És én meg is mondtam, mikor hazamentem. De anyám megnyugtatott, hogy a betegnek nincs társadalmi állása: Meghát... hiszen menyasszo^nya van. Azonban kopogó lépések közeledtek a másik szobában. Berta szokott olyan szaporán kopogni a magas sarkú cipőjében. El kellett bocsátanom az Ilda kezét. — Olvasson, — mondottam sóhajtva. Ma már úgy látom végzünk is. Igen kedves volt, ahogy szeméímesen -rám -rámpillantva vallott. És én azon éjjel megint vele álmodtam. Valami zöldes nagy vizben láttam, amint a fehér batiszt ruhájában hanyatt fekve ringott a holdfényben a lágyan hömpölygő hullámokon. Úszva kisértem. A viz kellemes meleg volt. — Tubarózsa! Tubarózsa! — mondogattam neki. Te vagy az én igazi párom! Akkor a karja megmozdult és a nyakam köré fonult. Az álom édessége még a véremben kerengett, mikor a délelőtti olvasásra megjelent. Csak néztem rá. Mért köszön olyan illedelmes-komolyán? Hiszen alig egy órája a mellemen pihent a feje! ... Megállt és várakozóan nézett reám. — Adja ide a kezét, — mondottam. És ne vegye el olyan hamar mint tegnap. Magából gyógyitó erő árad belém. Tudja, hogy az emberből mágneserő sugárzik ki? — Tudom, — felelte nyugodtan. És azt is tudom, hogy a betegre hat leginkább. Krisztus! is kézfeltevéssel gyógyitott. — Végzünk, — felelte Ilda nyugodtan. S leült a székbe. Berta belépett. Aranyszinbe játszó lilaszin selyemruha volt rajta. — Hogy vagy? — kérdezte, miközben Ildának is bólintott. A szined jó. A szemed már nem olyan bágyadt. Még mindig a Kartauzi? Most jelent meg egy jó regény: Utazás a tenger alatt. Ki is irta?... Valami francia. Alighanem Dikkensz. Máskor szivesen hallgattam a csevegését, de akkor kedvetlenség fogott el. Talán az a bólintás bántott, ahogy Ildát üdvözölte? Illett volna, — gondoltam, — hogy kezet nyújtson neki. Hiszen ha szegény is, müveit leány. — Hogy mulattál tegnap? — kérdeztem egykedvűen. — Hát... ott nem a legjobban. Amanda még mindig az urát kesergi. Hanem az utón oda és vissza: az a hadnagyod... Fenomenális ember. Sokat nevettünk. — És a balkeztyüd? — kérdeztem annélkül, hogy ránéztem volna. — Elveszett. Hogy tudod? — Neki-adtad a hadnagynak, — feleltem nyugodtan. Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajanló levelek Írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítványok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ára $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 28b oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában — A hadnagynak? Hogy adtam volna? Nem is kérte. De ilyen gondolat! S láttam a szemében, hogy a gyorsforraló egyszerre felforrant a mellében. — Ma vagy holnap levelet kapsz tőle, — folytattam nyugodtan. Azt fogja kérdezni, hogy átadhatja-e személyesen a keztyüdet? vagy hogy elküldje? Ha azt válaszolod, hogy küldje el, nem fogja elküldeni. De csak válaszold, hogy amint neki tetszik. Berta elkerekült szemmel nézett rám. Ilda is megkövültén hallgatott. Az óra ketyegését meg lehetett hallani a közénk szakadt csendben. — Nem értelek, — rebegte végre Berta. S hogy nem feleltem, egy perc múlva újra szólott: — Az a hadnagy udvarias úriember, s én azt gondoltam, neked cselekszik szivességet, hogy... — Nekem? — Azt véltem, mivelhogy barátod ... — Nekem ugyan nem barátom. — És bizonyára mondtad neki, hogy menyasszonyod vagyok ... — Én ugyan nem mondtam. ! És mi jogon is mondtam volna? Az, hogy apáink tréfából egymásnak szántak bennünket? ... Ez ugyan nem jogosit engem semmire. Se pedig téged nem kötelez irántam semmire. Mindezt oly nyugodtan és félvállról mondtam, mintha az időjárásról beszélnénk. Berta elfehéredett. S hogy aznap be volt puderozva, olyanná vált, mint valami gipszből való lisztporos női szobor. Csak nézett rám meredten. Ilda fölkelt és szótlanul kiment. Bizonyára kinos volt neki a megkülönbözésünket hallgatnia. — Mi lelt ma? — szólalt meg végre Berta faharang-hangon. Rosszul viselkedtem? — Éppen nem. Csak azt gondoltam, talán alkalmatlan olykor neked, hogy kötve érzed magadat? Teljesen szabad vagy. És ha netalán szerencsédnek véled, hogy a hadsereg egy tisztje érdeklődik irántad, — nehogy aggodalommal láss engem utadban. A szavak simák voltak, de az egykedvű, szinte unatkozó hang bántó lehetett. Szinte rémült arccal bámult r'eám. Aztán mélyen behunyta a szemét, és sértődött, folytott hangon feleltí — Kiadod az utat, mint valami cselédnek!? S a fejét büszkén emelve állott a szobám közepén. Már akkor nem néztem reá, csak nyugodtan magam elé. Sápadt lehettem én is. Éreztem, hogy a hajóm kerekén nagy kanyarodót fordítottam, nagyot, végzetesen nagyot! Berta olyat nyögött, mintha JOHN K. SZŐLLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban 8027 YV. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 a fogát rántották volna ki. Láttam, hogy a zsebkendőjéért nyúl. Kitámolygott a szobából. Nekem magamnak is különös volt, hogy úgy egyszerre... Nem készültem rá. Csak abban a pillanatban, hogy Ildának olyan leereszkedően bólintott, egyszerre megfordult az érzésem iránta. Később, évek múltával sokszor eszembe jutott az a megkülönbözésünk. Berta oly ártatlan volt szegény benne! ... Merthiszen ha Keztyüs el is kisérte és mulattatta, az anyja vele volt. Csak örülnöm kellett volna, hogy annyi unalmas nap után, amit mellettem töltött, végre levegőre megy. De mondom, akkor is furcsa volt nekem, hogy úgy egyszerre elroppantottam a régi szép aranyláncot, amely a kezünket együvé békózta. A fal felé fordultam és a tekintetem a szőnyegen állt meg. A vicsorgó oroszlán, amint előleppen a sziklák árnyékából. Hát az emberi lélekben is lappang ilyen fenevad? És még ennél az eszmélkedésnél is különösebb volt az az érzés, hogy nem bánom, amit cselekedtem. Semmi megbánás! Szinte megkönnyebbülés! Ebben a gondolat-rendezésban az anyám belépése zavart meg. Megállt az ajtóban. Elnyilt szemmel nézett reám: — Mi lelte Bertát? Sírva ment el. (Folytatjuk.) ISMERI MÁR A BORÁT — Bocsánat, uram, tessék vigyázni: a bor ráfolyik a kabátjára. — Á, nem tesz az semmit, kocsmáros ur. Az én köpenyem teljesen vízálló. SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT ha hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfize' tési dijat lejáratkor meg; fizeti. A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár.
