Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1956-04-20 / 8. szám

1956 ápíilis 20. KIS DONGÖ - CLEAN FI N 5-1K OLDAL Megismétlődött történet... — Adja ide a kontraktust! — Miscoda kontraktus! — Hát a Zákány kontraktu­sát. — Ki a ménta az a Zákány? — Hát aki vicekirály vót a török világban. Hiszön hallott arrul öleget, az ilyen urféle volt, mint maga. Az a sok va­gyon, az a tömérdek pénz! Ara­nyak bográcsba, akit nem tud mögemelni hat embör! Aki a kontraktust kereste, az nagy, vállas, öreg paraszt volt, deákferences ábrázattal, káni­kula idején is bőrködmönben. Szélmolnár a Siró-dülőből, jó négy óra járásra a szállásom­hoz. A szivtelen városi ur, aki semmit se akart tudni a kon­traktusról, én voltam, a vad­ember, akinek ime utána jött a hivatali gond ide is, az Isten háta mögé. — Ki küldte magát ide bá­tyám? — Hát tudja, a nótaáruló, a Sóhajtós Hidegvágó Lajos. Ü mondta, hogy ha bemönök a kultúrpalotába, ott majd ide­adják a kontraktust. De ott­hon aszonta neköm valami pe­­dintőr, hogy maga nélkül ü ki nem adhati. Hát látja, azért kerestem mög magát, hogy szabadijja föl a kontraktust. Abbul én kinézöm, hun van el­ásva a pénz, oszt majd fölvösz­­szük. Sok pénz, nagy vagyon, ott köll annak lönni valahun a mi dűlőnkben. A széles ember lehajtott fej­jel állt előttem, az eperfa alatt. A levelek árnyéka játszott a homokon, azt nézte, mig el­mondta, micsoda jeles ember volt az a Zákány, vicekirály. Mikor bejöttek a törökök, min­den kincsét belehányatta egy nagy gödörbe, aztán mindenkit agyonveretett, aki tudott róla, de kontraktusban íratta meg az egészet, hogy tudjanak róla a maradékok is. Szép tempósan beszélt, mint­ha csak arról volna szó, hogy íübérkönyvet váltott a birkájá­nak, de a birka megdöglött, hát most már ki legelje le a ki­váltott füvet? Csak mikor föl­nézett, látszott a szemében a téboly ragyogása. — Dehát miért énrajtam ke­resi kend a kontraktust, bá­tyám? — Hát azért, mert maga őrzi ott a kultúrpalotában a Kos­­suth atyánk kislajbijával együtt. Bele köll neköm abba néznöm, mert abbul mingyárt kilátom, hun van a tötthely. Még az akol is bele van rajzol­A TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégeket jó izü élcekkel mulattatni tud ja. Ezt pedig könnyen meg teheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja .aekik az abban olvasott vic­ceket. va, aki alá elásták. Hát csak adják ide a kontrakut. — Adnám én jó szívvel, de ha nincs nálam. Bolonddá tet­te kendet az a nótaáruló. — Aszondi? — hökkent meg az ember. — A nótaáruló? No mögállj, nótaáruló, majd a szö­­mödbe nézők. Egy héttel ezelőtt volt, s ma megint beállított hozzám. De most már föl volt hevülve egy kicsit, bot is volt nála, azzal kocoktatta a tornácpadlót. — Hát csak ide köll adni a kontraktust, hallja. Mert csak itt van magánál, a szömem, nem lőhet bekötni. Próbáltam neki magyarázni, hogy eszemágában sincs ne­kem olyasmi, van nekem más dolgom is, mint hogy játszam. — Hát akkor föllázitom ma­ga ellen a népeköt, ha maga hamis embör, oszt eltitkoli a szögénységtül, ami a szögény­­ségöt illeti. — Nini, — mondtam, — hát miért illetné a szögénységöt? Hiszen Zákány vicekirály volt, s annak se ija, se fija. — Igen ám, de a vicekirályok is csak a szögénységtül lopták, rabolták össze a kincsöket. Ak­kor is úgy vót az, mint most. Nem akartam szociológiai térre követni a szélmolnárt. Azt mondtam neki, hogy menjen be a városba a főispányhoz, mert a vicekirályok ügyei nem az ilyen kis úrhoz tartoznak, mint én vagyok. Ha valami pernahajder az én nyakamra szabadította, én is rálőcsölhe­tem másra szegény bolondot. — Nem mék én senkihöz se, — ingatta erős elhatározással a fejét. — Minek mönnék, mi­kor a kontraktus itt van? Olyantul tudom, aki látta, a kéziben is volt, hát mit tagad­ja? Adja ki, ha Isten üsmer'! — Most már összetette két nagy kezét is, úgy könyörgött. — Nézze, nem bánom én, ha mind a magáé lössz is a kincs, neköm csak annyi köll belüle, akin a Márit kiválthatom. — Hát az meg kicsoda? — Hát az asszony. A Mári. Ott van eltemetve tudja, Hor­gason, már tiz esztendeje. Oszt most minden éccaka hazajár, úgy könyörög Krisztus Kín­szenvedéseire, hogy csak hozas­sam haza onnan, mert a szer­bök közt őneki nincsen mara­dása. De úgy leromlott az mán lélöknek is az istenadta, hogy csak olyan, mint a pókháló. Hát ugye, ezt mög köll tön­! nőm, ha a malom rámén is? Patakzott a könnye és hal­kan koppant egy-egy nagy csöpp a bőrpáncélon, amely mögött lehunyt szemmel is láttam a töviskoszoruzta szivét. — De hát azt mondja a nó­taáruló, kevés arra a malom. A mi bajunkíól csak a Zákány kincse töhet... A kontraktus, ha mögkerül... Vagy elvész az a másik kon­traktus, amit Trianonban csi­náltak a mostani vicekirályok, akik miatt jaj, még halott szél­­molnárnék testének sincs föld­ben nyugovása. FOGLALKOZÁS nivel szemben azt a kifejezést használni, hogy hamisító? Ezt bizonyítani kell. — Itt a bizonyíték: hamis a foga, a haja és a nézése.--------'-e.'j C-*-'--------i EGY ÖKÖR JÖTT? Vágóhidra hajtották a vá­rosban az ökröket. Az egyik megvadult és toporzékolva ro­hant végig az utón, mindenki menekült a bősz állat elől. Egy fiatalember ment az utón, amikor meglátta a felé rohanő ökröt, ijedtében beug­rott egy ottan lévő borbély üz­letbe. A gazda ránéz a megré­mült férfira, mire az magyará­zatképen igy kiált fel: — Bocsánat, egy ökör jött! — Tönkrementem. Elvesztet­tem az egész vagyonom, már üzletem sincs. — Most mit fogsz csinálni? Te élelmes ember vagy, majd csak kitalálsz valamit. — Már ki is találtam. — Mit? — Koplalómüvész leszek. — És ha az se sikerül? — Na, akkor éhenhalok.--------«»§ -------­MAI GYEREK — Mondd meg az igazat, Miska. Ki készítette ezt a dol­gozatot? — A papám. — ö egyedül? — Nem. Én is segítettem ne­ki.---------------------------­VÉDEKEZÉS Bíró: Hogy merte Mari né­--------------------------­GYERMEKSZÁJ — Mondd Misi. miért kell is­kolába járnunk - — kérdi a ta­nító. — Tanító ur, kérem, ezen már én is sokat törtem a fe­jemet.--------------------; MODERN HAZASÉLET Feleség: Édesem, ez a sok színház, bál, mozibajárás, már kezd unalmas lenni. Kitalál­hatnál már valami újat. Férj: Hátha egyszer az estét — itthon töltenénk? PROTESTÁNS TESTVÉREINK SZIVES FIGYELMÉBE! óhazában vagy itt élő szüleiknek, rokonaiknak, barátaiknak, kedves és értékes ajándék egy NAGYBETŰS MAGYAR SZENT BIBLIA (Ó- és Uj Testamentom) Megrendelhető: Veres József kántor-tanítónál, — 1432 Magnólia Avenue, SAN BERNARDINO, CALIFORNIA. Ha előlapunkat, mint mutatványszámot kapta s azt akarja, hogy a “Kis Dongó — Clean Fura" havonta kétszer megjelenő élclapot Önnek rendszeresen küldjük, legyen szives vágja ki és töltse ki a lapunk utolsó oldalán lévő “Előfizetési felhívást” s küldje be m előfizetési díjjal együtt címünkre. Mutatványszámokat azoknak küldünk, akiknek címéi ismerőseik, barátaik nekünk beküldik azzal, hogy érdekül őket az élclapunk. így a mutatványszámot fogadja szív©» sem s azzal, hogy egy jóismerőse, barátja gondolt önre el örömet akar azzal Önnek szerezni, hogy alkalma legyen megrendelni s a lapot olvasni. Ha megrendeli sok élveze­tes, víg órát fog önnek szerezni ez a lap, mint annyi sok más olvasónknak. Hisszük, hogy ön is csatlakozni fog olvasótáborunkhoz s megrendeli Amerika egyetlen magyal nyelvű előlapját. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom