Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1956-03-20 / 6. szám

4-IK OLDAL

1956 március 20.

KIS DONGÖ — CLEAN FUN

i ■ ■-»■■■■■■■ i. i ——ii. ■■■

KIS DONGÓ - CLEAN FUN

The only Hungarian Comic Paper in the U. S.

Published every 5th and 20th of each month by

KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH.

Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója.

Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1.

Hirdetési árak: Egy hasábos egy inches egyszerű hirdetés §1.50; verses hirdetés $2.

Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879.

A KIRÁLYNŐ SZÁZ ARANYA

Nagy s z i v ü asszonyszemély volt Mária Terézia királynő, hogy sebten maga elé parancsolta íródeákját, amikor Szegedet nagy csapás érte.

— Fiam, deák, irj valami vigasztaló levelet azoknak a sanyarodott szivü szegedieknek. De száz aranyat is tegyetek bele a jó szó mellé, mert máskép valami csúnyaságot mondanak rám azok a szegediek.

Szót fogadott a deák, hogyne fogadott volna szót, nagy volt a rend Mária Terézia házatáján. Megírta a deák a levelet, beleírta a száz aranyat is, aztán; bekocogott a kamaráshoz:

— Huszonöt aranyat kapok a szép levélért, hetvenötöt tétessen kelmed a kopertába.

Kapja a levelet a kamarás, viszi a kincstartóhoz:

— Huszonöt arany a fáradságomért, ötvenet helyezzen kelmed a levélbe.

A kincstartó nem szólt semmit, hanem beletett a levélbe huszonöt aranyat s futtata vele az inasát az udvari futárhoz.

Az inas tudta, mi az illendőség s a huszonöt aranyból nem vett el, csak húszat, a többit becsületesen átszolgálta a futárnak. Mivel azonban Szeged akkor se egy macskaugrásnyira volt Bécshez, a királyaszszony levelének volt ideje kilyukadni az utón s még szerencse, hogy az öt arany nem a kocsiút porába potyogott bele, hanem a futár tarsolyába.

Abban az időben azonban éppen úgy akadtak becsületes emberek, mint most s ezek közé tartozott a futár is. Szégyelte volna üresen adni át a le-A TARSASAG KÖZPONTJA

lesz Ön, ha a vendégeket jó izü élcekkel mulattatni tud ja. Ezt pedig könnyen meg teheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja yiekik az abban olvasott vicceket.

velet, hát belecsusztatott egy vadonatúj r'ézkrajcárt. Utóvégre azon is csak rajta van a királyasszony gömbölyű képe, mint az aranyforinton.

No azért mégis csak elképedtek egy kicsit a szegediek, mikor az öreg-birójuk, Miller Sebestyén felolvasta, a királyaszszony levelét s hiába ürgetteforgatta a kopertát.

— Hát a száz arany, földi? — kérdezte a futárt.

— Micsoda száz arany?

— Aki a levélbe bele van Írva.

— Hát akkor benne van, ha bele van írva.

— De nem jutott abból ide egy vöröskrajcárnál egyéb.

— Jaj, atyámfiai, ilyen a természete a királyok ajándékának! Elindul aranynak, megérkezik réznek, — nyargalt el nevetve a becsületes futár.

A szegedieknek ugyan nem volt nevethetnékjük, de azért becsületből úgy megéljenezték a Mária Teréziát, hogy csak úgy zengett bele a városháza.

— De hát nem ér ez igy semmit se, emberek, — csóválta meg a fejét Miller Sebestyén, — mert ez nem hallatszik föl Bécsbe. Már pedig a királyasszony nagy jóakaratát úgy kellene megköszönni, hogy ő is tudjon róla. Azt javasolnám, küldjünk neki valami szegedi ritkaságot.

Ebben hamar megegyeztek. Elküldik az egyetlen ludat, annál nagyobb ritkaság most nincs Szegeden. Az ám, de ki vigye el? Senki se ajánlkozott követnek a felség színe elé. (Ez a leghihetetlenebb az egész történetben, ugy-e?) Mert ész kell oda, nem is kicsi, az pedig hol találkozik most ezen a szegény Szegeden, mikor mindent elvitt a viz?

Utoljára a kisbiró ajánlotta fel magát a “közért”, ahogy most hondanánk. Nem mintha ész dolgában kiruházottabbnak

érezte volna magát, mint a többi, hanem mert a hivatalos emberek közül neki volt legjobban felvágva a nyelve. (Ami érthető is, mert az ő tisztje volt rendet tartani a piacon a halas-asszonyok közt.) Mindazáltal a váTosi tanács egy ki: csit aggóskodva eresztette el a I követet a ludacskával, de az na- I gyón kötötte az ebet a karóhoz:

— Nem kell engöm félteni, nagy jó uraim! Nem őszi meg a lúd Szépenlépő Hevér Mátyást.

(Ez volt a neve a kisbirónak, akit már a neve is alkalmassá tett a diplomata pályára. A szépen lépésen már azóta is. sok diplomata-karrier alapult.)

Hát addig nem is volt semmi baj, mig a tarisznyában tartott. Ha a ludacska megállt legelészni, a kisbiró is kifogott abrakolni. De ahogy a tarisznya apadni kezdett, a kisbirónek is meglappadt a jókedve. Megrezzentette a legelő jószágot:

— Nem jó lösz ez igy, te lúd! Úgy nézőm, sohse érjük el gyalogszöfrel azt a Bécsöt. Jobb lösz az, ha én tégöd a hónom alá vöszlek.

A ludacska ebbe is belenyugodott, csak estefelé - gágogta el magát, mikor Hevér Mátyás megtalálta egy kicsit szorítani a nyakát.

— Csönd, ludacska! — szorított rajta egyet Mátyás, — mert, ha el nem hallgatsz, isten-uccse sülve adlak át a Mária Terézia őfölséginek!

S mire a nap tüzet rakott az alkonyati felhőkben, akkorra a szegedi kisbiró is tüzet rakott az erdőszélen. Persze mire a ludacska pirosra sült, akkorra úgy elálmosodott a követ, hogy azt se tudta, mit csinál. Csak másnap reggel vette észre, hogy álmában megette az egyik combját a város madarának.

— Ejnye, ejnye, de csak csúnya is az egycombu lúd, — búsulta el magát s lekanyaritotta fölöstökömre a másik combját is.

Az lett biz ebből, hogy mire fölért Bécsbe, csak a mellcsontja maradt meg a ludacskának, az is szép fehérre kaparva a halbicskával.

— Mi legyen ez, jó ember? — kapta föl a fejét haragosan a Mária Terézia, mikor a követ nagyalázatosan átnyújtotta neki Szeged ajándékát.

— Ez a váfos ludja, — hajlongott Mátyás.

— De hát ez nem lúd, csak a csontja.

— Ludnak indult az el Szögedéből, ha csontnak érközött is a tötthelyre.

— Furcsa természete van a szegedi ludnak, — mosolyodott el a koronás szép asszony.

— Akár a fölséged aranyának, — kacsintott vissza a nagyeszű Mátyás. — Az is aranynak indult el Bécsből, réznek érközött mög Szögedre. (Azzal megmagyarázta, hogy egy vadonat uj rézkrajcár érkezett Szegedre a királynő száz aranyából.)

Azt mondják, olyant nevetett Mária Terézia, hogy belecsendült a füle az egész udvarnak, az íródeáktól a futárig. S azt is mondják, a kisbiró olyan tarisznya arannyal tért meg Szegedre, hogy ha most annak csak a fele megvolna, visszavásárolhatnák rajta a Bánátot, de még Rácországból is egy darabot.

* $ *

Azt mondják, azt mondják... megnevezem én a forrást is: Halvágó Danes András mórahalmi célszörü szögény embör. Föltétien hiteles tanúbizonyság, mert úgy látta az egészet, mint most látja, úgy hallotta, mint most hallja.-----------------------A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár.

A KISDONGÓ OLVASÓI TELJES BIZALOMMAL FORDULHATNAK az ország fővárosában, BALOGH E. ISTVÁN vezetése alatt működő irodához, amelynek cime:

Foreign Services Corporation

FOREIGN EXCHANGE AND CURRENCIES

1624 EYE STREET, N. W. — WASHINGTON 6, D. C.

Ez az iroda az amerikai magyarság érdekét szolgálja! Minden olyan családi, üzleti, vagy magánügyben. amely külföldi hozzátartozókat, barátokat, ismerősöket vagy üzleti kapcsolatokat érint -föltétien ettől az irodától kérjen tanácsot. (Magyarul is írhat.)

BEVÁNDORLÁSI ÜGYEKET; KÜLFÖLDI OKMÁNYOK BESZERZÉSÉT és HITELESÍTÉSÉT; PÉNZ, CSOMAG és ORVOSSÁG KÜLDÉSÉT;

(Magyarországra s a világ többi állámaiba)

Teljes felelősséggel, pontosan és kielégítően kezel az iroda. (Cégünk áilamüag bejegyezett és ellenőrzött részvénytársaság.)

■ őrizze meg az iroda címét. — Bármikor szüksége lehet rá.

! Szíveskedjen másoknak is ajánlani közérdekű irodánkat.