Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-02-20 / 4. szám
1956 február 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7 IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ r . (Folytatás) — Lehet, — feleltem. Az első pillanatban nekem is megfordult efféle gondolat az agyamban. De mikor abban a Jancsi gyerekben megéreztem a bátyámat, mikor abban a Kálmán gyerekben megéreztem magamat, mikor az a kicsi azt mondta: Most már te vagy a mi papánk... Látnád őket, hogy örülnek, akárhányszor hazaérkezem! És milyen csekélységek boldogítják őket! Hiába, csak a gyermek tud teljesen boldog lenni. Te Idám, én csak most tudom, hogy a boldog arc látása mennyire enyhitő az élet gondjaiban! A gyermek mind boldog-arcu. Félig hunyt szemmel hallgatott. Aztán kezét fölemelte és nekem nyújtotta: — Jó ember vagy. Megcsókoltam £ kezét, és melléje térdeltem. — Milyen szép vagy Ida! Mindig szép vagy nekem, de ma: csoda vagy! Átölelte a nyakamat, magához vont, aztán a szemembe nézett mélyen. — Szeretsz? — Hogy kérdezhetsz ilyen banálisokat? — Mennyire szeretsz? — Ahogy csak téged lehet szeretni. — Ha koldus volnék, elvennél? — Habozás nélkül. — Ha azt kivánnám, hogy te is koldus légy... Megdöbbentem. — Ilyen bolondot már mégsS kivánj. Mosolygott. — De ha kivánnám. — Hát jó: tudod, hogy még a bolondságaidat is teljesiteném. — Hát ha valami okosat kérnék tőled, valami nagyot, vagy ha nem is nagyot, de okosat, teljesitenéd-e? — Okosat, pláne örömest. —Esküdj meg! Nem, fle esküdj meg. Csak úgy magadtól tedd meg amire kérlek: hát nézd: vannak igen jó nevelőintézetek: előkelő gyermekeket is adnak oda. Láttad volna, ahol engem neveltek . — Értem, — feleltem elnehezülő mellel. Nem folytathattuk. Az anyja lépett be. — No gyertek: a vacsora az asztalon van. Nekem egyszerre a három gyerek jutott az eszembe. Azzal váltam eltőlük, hogy vacsorára várhatnak. Julcsa bizonyosan külön sütött nekem valamit, mert a gyerekek otthon csak tejet szoktak. Már nyolc óra, és azok szegények ott várnak, várogatnak... Hát elbúcsúztam: — Nem maradhatok. És kábult fejjel indultam haza. Hiszen igaz, hogy vannak afféle gyei’meknevelő intézetek, különösen Svájcban ... Dehát ki tudja, hogy bánnak velők a fiuinternátusokban? És azok a védtelen kis együgyü teremtések, pláne ha a szülők más országban laknak. A gyermeket nemcsak a kenyér neveli, hanem a szeretet is. Oh az én rideg gyermekkorom! ... A sors hogy taszigált, hogy rugdosott. Az északi sarkon sincs olyan fagyasztó hideg, mint az emberek szivében! Az árva csak olyan, mint a gazdátlan kutya! Aztán Idára gondoltam:* Értem szegénynek az aggodalmát. Dehát nem kivánj a ő olyan igen komolyan. Vagy ha igen komolyan is kivánja, egyet fordul a gondolata. Még eddig mindig megváltoztatta amit eltökélt. De hátha ebben az egyben csökönyös maiad? Az utcámba értem. Fölnéztem a lakásom ablakára. Hát ott les kifelé a három kis bagoly. A legkisebb azzal mulat, hogy a keze árnyékával játszik az ablakdeszkán. Ahányszor lámpát gyújtanak, mindig a keze árnyékával mulat. Fölsiettem, beléptem. A gyerekek örömlármával robogtak elém: — Kálmán bácsi! Kálmán bácsi! Kettő a kezemet ragadta meg a Gyulu gyereknek már csak a lábam-szára jutott. így kisértek az asztalhoz. Julcsa mosolyogva hozta a párolgó tálat. — Mán egy órája lesik a nagyságos urat az ablakon át. Másnap nem mentem el Idához. Tudj’ az Isten mi tartott vissza? A következő napon levelet kaptam tőle: Báránykám! Neked bizonyáia nagy aggodalom a költség. De most igazán jó gyermeknevelő-intézetet ajánlottak: Bécs mellett van. Olcsó. Barátok a nevelők. Gyere el, és beszéljük meg. Készültem egész délután, de csak halogattam, halogattam. Közben beesteledett, — otthon maradtam. A következő napon meg minden-szentek délutánja volt. Tudtam, hogy Idáék a temetőbe mennek. Megint úgy múlt el a nap, hogy nem láttam Idát. Másnap kaptam tőié egy rövid levelet. Irta, hogy egyedül ült otthon délután: várt Látja, hogy vonakodok teljesíteni amire kért, hátpedig választanom kell: vagy ő, vagy a gyermekek? * Csak egy szót Írtam válaszul: a gyermekek. Az elbeszélő testes és bicegő járású öregur. Császár-szakáit visel és középen elválasztott fekete haját. Pomádézza a haját is, szemöldökét is. A zsebkendője is szagos. A kabátja- gallérján piros szegfűt visel. A postaigazgatóság tagja. Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérd, baráti, szerelmes és ajanló levelek Írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítványok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ára $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 28b oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában JOHN K. SZŐLLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban [ 8027 W. JEFFERSON AVENUE I Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-235S Látszik rajta, hogy ő se szívesen beszéli el a történetét. Dehát végre is szivarra gyújt és beszél: 'i' Nekem már gyermekkoromban megvolt a menyasszonyom. Mikor bemutatták, én már ábécés tanuló voltam, ő még csak pólyás baba. — Csókold meg Ferike a menyasszonyodat! — biztatott az anyám. S nevettek rajtam, hogy elfintorítottam rá az orromat. Berta aztán felnőtt. Barna leány lett belőle, s eleven, szinte lobogó vérü, mintha gyorsfonalót hordozna a mellében. A szemét erős vonásu vékony szemöldök boltozta: meleg volt a szeme és csodálkozó nézésű. A feje mozdulatai, mint az arab paripáé. I ; Mikorra én elvégeztem a jogot, növésben is elért. Tizenhét éves volt, de olyan sudár, hogy húsz évesnek látszott. A családi ebédeken mellém ültették a mulatságokon velem táncoltatták, a születés napján virágot kellett neki vinnem. Szívesen tettem. Már akkor nem fintorgattam rá az orromat. Apámnak az óhajtására a postán vállaltam hivatalt. Jogi képzettséggel fiatalon lehetett akkor jó fizetésre kapni. De még el se foglalhattam a helyemet, egy hadgyakorlat az ágyba vetett. (Folytatjuk.)-------------*«§(?•»------------FIATAL HÁZASOK — Édes férjem, — mondja a fiatalasszony örömmel, — a kis fiunk már járni tud. — Nagyszerű, — feleli a férj — igy legalább éjszakánként nem kell cipelnem, járkálhat egyedül a szobában ide-oda.--------í* -J £ 9~.-------Aki győzni akar, annak harcolnia kell. NÉVNAPRA, SZÜLETÉSNAPRA VAGY MÁS ALKALOMRA AJÁNDÉKUL rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legolcsóbb ajándék minden magyal részére.
