Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-02-05 / 3. szám
1956 február 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7 IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) — Te Jenő, — mondom, — te cigarettáztál. Elvörösült. — Nem én. — A macska hiába tagadja, hogy megette a tejfelt: rajta van az orrán. Röstelkedve pislogott maga elé. : i i * — Hát, — mondotta mentegetőzve, — Ida adott... —Ida? Lehetetlen! Az egész házban nincs cigaretta. — Pénzt adott. Gondolkozva néztem a sunyi képű kölyökre. — Te Jenő, — mondottam, — kihez jársz te ebbe az utcába? Elcsodálkozott. — Senkihez. — Gondolkozz csak. — Nem kell gondolkoznom, Kálmán bácsi. — Pajtásod ... — Egy se lakik erre. — Hát akkor miért álldogáltál ott a minap, amott a kapu alatt? Mikor a katona-bandát is nézted. Úgy elvörösödött, hogy az izzadság is kiverte. — No csak mondd meg. Köztünk marad. S barátságosan megráztam a vállát. — Mondd meg-no. Kapsz valamit. LAPKÉPVISELŐKET az ország minden vidékén felvesszünk, írjon a feltételekért. — Ida bizott meg ... — Hogy rám leselkedj? — Nem, csak a nőkre. — Az állomáson is te lestél? — Nem... — Mit kaptál azért, amiért lestél? No csak mondd meg, megjutalmazlak. — Hatost. Minden nőért egy hatost, a bárónőért ötöt. — És a vasúti állomásért? — Azért egy forintot. És akkor már elhalványodva és aggodalommal pislogott reám. — Ne félj, — mondottam, — hiszen én csak mulatok ezen. Mondok neked egy jobb üzletet: ha mégegyszer lesre küld az Ida, csak gyere fel hozzám, és tőle kapsz egy hatost, éntőlem meg ötöt. Aztán majd nevetünk rajta. De azért ne cigarettázz sokat. Ha megszoktad is, árt. Este hétkor odanézek Idáékhoz. Hát csakugyan három vendég-asszony járt ott. Épp akkor búcsúztak el. —Ejnye, ejnye, — mondottam, — hát azt a bárónét mégis meg kellett volna látogatnunk. Hiszen egy félóra alatt meg lehetett volna fordulnunk. Addig a mama beszélhetett volna a vendégeivel. Ida felvonta a vállát: — Bizony sajnálom. De majd elintézem levélben. Nyugodt lehetsz: olyan szép levelet irok, hogy meg fog engesztelődni. Franciául irom. Úgy tudod: elegánsabb és meghatóbb. Felelni is fog, és később együtt vizitelünk. — Hát igy is jó, — hagytam rá elégedetten. Aztán a gyerekekről beszélgettünk, hogy milyen kedves, egészséges gyermekek. — Csak később jöhettek volna, — szólt Ida elgondolkodva. — Nem fognak zavarni minket, — feleltem elmosolyodva. Julcsa ellátja őket, és azok is megszokták, hogy ő foglalkozik velők. A beszélgetésünkbe csend szakadt. A két öreg hallgatva ült az asztalnál. Ida is a lámpásba bámult. Aztán Idának a tekintete rám-fordult: — Ha te véletlenül nem élsz, — mondotta elgondolkodva, — hova kerülnek a gyerekek? — Árvaházba, vagy épp annak a cselédnek a rokonaihoz. Csak gondolatnak is irtóztató! De az a csodálatos, hogy nekem olyan, mintha már régen nálam volnának, mintha az én tulajdon gyermekeim volnának. Másnap arról beszéltek, hogy decemberben egy Kisázsiában élő püspök rokonunk éi’kezik Budapestre. A papának az a kívánsága, hogy az eskessen bennünket. Idára néztem. Nyugodtan forgatta az opálgyürüjét. — Decemberben! — szörnyülködtem, — hiszen ez száz esztendő! — Hát mit tehetünk, ha a papának ez a kívánsága? Csak gondold meg: ha a családban püspök van, eskethet-e más bennünket? Éreztem, hogy respektálni való a kívánságuk: az efféle családi ünnepnek igen emeli a fényét a püspök. Ma se tudom ugyan, hogy az örmény püspökök is olyan méltóságosak-e, mint a rómaiak, de az valóban pompás esküvő, ahol püspök esket. Csak azt nem értettem, hogy tiz nap is elmúlik, és se a Jenő gyerek nem jelentkezik, sem ő. Mégis a gyerekeket hát meg kellene látogatnia. De aztán a védő ügyvéd mingyárt megszólalt bennem: a menyasszonyomnak tengernyi a gondja. Varrnak, vásárolnak, grófias lakodalmat akarnak csapni. A püspök kedvéért. Valóban annyi volt a dolga, hogy még a bárónénak is elfelejtett írni. Rösteltem, dehát kimentettem a báróné előtt én magam. Áldott jó lélek volt az a báróné. Még a gyermekeket is kívánta látni. Vigyem el őket, a kis amerikaiakat. Hát elvittem őket kocsin. Oly kedves, oly anyás volt hozzájuk, hogy a gyermekek másnap is kérdezték: — Ma nem megyünk? ... Furcsa volt, hogy úgy átalakult miattuk a házam. Már .nem a vendéglőbe jártam. Otthon ebédeltem a három gye-Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajánló levelek Írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítványok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ára $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 288 oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában JOHN K. SZŐLLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2358 rekkel. Vettem nekik lovat, kardot, mindenféle játékot. A legidősebbiket iskolába adtam. Az is valami nagy érzés volt, mikor háti táskát vettem neki és palatáblát, ábécét, és elkísértem az iskolába. Mintha csak magamat láttam volna, mikor olyan kicsi voltam.. Este elujságoltam Idának mindezeket az apróságokat. És örvendezve mondogattam: — Meglásd mennyire fogod őket szeretni. Ida mosolygott. Sötét meggyszin selyem- otthonka volt akkor rajta, s piros török papucs a lábacskáján. A vérszin lámpaernyő alól a fény a ruhája ráncain valami különös bibor-reflekszet vetett. A rubin-függője tüze, rubin-karperece, rubin-mellánca, minden izzó biborszin volt i*ajta, mint ' olykor a napnyugvás tüzes pompája. Még a szeme is mintha piros rubin volna. Elbájoltan néztem, amint álmos testtel elnyuj tózva hevert a fotöjben, s megmozdította olykor a piros-papucsos lábacskáját. —Szép, hogy úgy szereted őket, — mondotta álmodozva. Más ember keresett volna valami jó családot, vagy valami elsőrendű árvaházat... (Folytatjuk.) --------------A ZONGORATANÁR — Kidobtam a lányom zongoratanárát. — Miért? — Képzeld, rajtakaptam, hogy négykezes helyeit kétszájast játszott.--------------------------GYANÚ A vendég egy vidéki kis korcsmában igy szól a tulajdonoshoz: — Mondja kérem vendéglős ur, nincs magának valami orvos rokona, aki specialista a gyomorbajokban, hogy maga ilyen ételeket ad a vendégeinek? NÉVNAPRA, SZÜLETÉSNAPRA VAGY MÁS ALKALOMRA AJÁNDÉKUL rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legolcsóbb ajándék minden magyar ré.szére.
