Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-02-05 / 3. szám
4-IK OLDAL KIS DONGO - CLEAN FUN 1956 február 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1. Hirdetési árak: Egy hasábos egy incqes egyszerű hirdetés $1.50; verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. Katonatörtéi tel a régi békevilágból Az éppen nem tartozik a ritkaságok közé, hogy két testvér hajszálig hasonlítson egymáshoz. Szalóki Gábornak is volt két ikerfia, kik annyira hasonlítottak egymáshoz, mint tojás a tojáshoz. Nagyságuk, arcuk, szemük, hangjuk, — mindenminden egyenlő volt, csak egyetlen megkülönböztető jel volt rajtuk: az egyiknek barna volt a haja, a másiknak lángvörös. A keresztségben egyik János György, a másik György János nevét nyert. Midőn elérték a huszadik évet, sorozás alá kerültek és mindketten benn is maradtak. A vörös a tüzérségnél, a barna a szekerészeknél. Midőn a lángvörös Gyurkát meglátta a kapitány, csak összecsapta a kezeit az uj tünemény láttára. Mivel pedig Gyurka iszonyú ostoba és nehézfelfogásu volt, ebből kifolyólag nem valami kellemes volt rájuk nézve az az idő, melyet együtt kellett tölteniök. A kapitánynak azért, mert halálra mérgelődött az ostoba “vörösfejü” fölött, Gyurkának pedig azért, mert a legtöbb idejét a dutyiban kellett töltenie, a szabad idejében pedig hallgatnia kellett föllebbvalóinak dühös kitöréseit, vagy pedig tűrnie társai folytonos gúnyolódásait. A kapitány legszívesebben hazaküldte volna Gyurkát, de a dandárparancsnok hallani sem akart felőle. Végre a hadtestparancsnok hozott j kedvező megoldást ezen vitás kérdésben. Egyszer ugyanis egész váratlanul toppant be azon legénységi szobába, mely szerencsés volt Gyurka tartózkodási helyéül is szolgálni. A lángvörös fej rögtön szemet szúrt a hadtestparancsnoknak, ki a vörös haj ellen különös ellenszenvvel viseltetett, mióta egy vörös hajú leány kikosarazta. — Kapitány ur — fordult a kapitány felé. — Ez az infámis vörös fej sehogy sem illik ide, Nem gondolja ön is, kapitány ur?” — Természetesen, exellenciás uram — sietett felelni a megszólított. — Ez kellene csak ide, ez az i égő fáklya, hiszen ha kiütne a háború, az ellenség már ötezer lépésTől meglátná ezt a vörös fejet.. Küldje csak mindjárt haza ezt a lángoló fejüt. Az exellenciás ur megszabadította tehát a kapitányt Gyurkától és kétszer huszonnégy óra múlva Gyurka vasúton ült, mely gyorsan röpité őt haza, az otthon maradt húsos fazék mellé. Egész más volt a sora Jancsinak a katonaságnál, öt ugyan nem rutitotta el a dús barna haja — ellenkezőleg — alig volt szemrevalóbb legény nálánál a szekerészek között. Mivel pedig a lóhajtást és lovagolás művészetét még otthonról magával hozta, tehát nem volt nehéz neki itt sem érvényesíteni ezen tudományát és igy sikerült mielőbb kiérdemelni föllebvalói megelégedését és társai szeretetét. Dacára ennek Jancsi éppen úgy számitgatta a napokat, mint társai, melyeket még le kellett szolgálnia. Hát még mikor megtudta testvére szerencséjét, mely őt a vörös haja miatt érte! Attól fogva lett csak savanyu a szolgálat és bizonyára ő is odaadta volna, mint Ezsau elsőszülötti jogát, — azaz barna fürtéit, egy tál lencséért. Ilyen hangulatban tért haza a második év karácsonyán szabadságra és bizony sokkal jobb hangulatban találta otthon testvérét a jó túrós gombóc és füstölt kolbász mellett. — Na testvér, neked ugyan nagy a szerencséd! — köszönté Jancsi a gömbönyüi'e hízott Gyurkát. — Látod, látod, mégis csak sokat ér ez a te vörös hajad, miért nincsen nekem is ilyen! Ez a jámbor kivánság nem hagyta nyugodni Jancsit az egész szabadság ideje alatt és egyre azon törte az eszét, hogy hogyan tudna ő is vörös hajhoz jutni, hogy a katonaságtól megszabadulhatna. Hallott az ember már számos megható példát emlegetni a testvéri szeretet áldozatkészségéről, önfeláldozásról, azért senki sem fog csodálkozni, hogy Gyurka minden ellenvetés nélkül bele ment testvére merész és sajátságos tervébe. — Lásd Gyurka, — mondá ugyanis neki Jancsi, éppen a szabadság letelte előtti nap estéjén, — lásd, én azt hiszem, az volna a legegyszerűbb, ha te mennél vissza én helyettem. Mi mindenben egy formák vagyunk és az meg megtörténhetik könnyen, hogy a haj színe egy éjjel megváltozik. Katona voltál, hát tudod mi a regula, kiismered magad a kaszárnyában és amit tudnod kell még, azt majd elmondom és megjegyzed magadnak. Ez az ajánlat megtetszett Gyurkának és nem volt ellene semmi kifogása, ha segíthet vele a testvérének, hát néhány hétig miért ne helyettesíthetné? Tovább úgy sem tarthat, mert a vörös hajat bizonyára ott sem tűrik meg. Másnap tehát csakugyan ő utazott el testvére helyett. A legapróbb részletekig beoktatta Jancsi őt, hogy hogyan viselkedjen, megismertette vele a személyeket, a helyiségeket, szóval minden eshetőségre ellátta őt kellő útbaigazítással. Éjszaka volt, midőn Gyurka megérkezett rendeltetése helyére és észrevétlenül tért aludni. De mi lesz reggel? — Szervusz Jancsi! Hát már megjöttél? Hogy mulattál a szabadságon? — kérdezte kéthárom hang is egyszerre, midőn észrevették őt a takaró alatt. — De nini... mi az ördög ... mi ez? Hiszen neked vörös a hajad?!! — Fehér, fehér — igazitá helyre Gyurka. — Micsoda? Vörös a hajad? — kiáltoznak most a többiek is... Lehetetlen! No azt megnézzük! — hallatszott minden oldalról és mind oda sereglettek, hogy lássák a. hihetetlen csodát. — És csakugyan ... csakugyan igaz ... lángvörös a haja! ... de mondd csak Jancsi, hogy jutottál ehhez? ... — Hát egy ijedtség ... pillanatnyi rémület — hazudozá a kérdésekkel ostromolt Gyui’ka. .— A tehénpásztor éppen előttem esett a kútba... ép jókor húztam még ki az igaz... de az ijedtségtől az egész hajam színe megváltozott. • Lett egyszerre lárma! Csúfolódások, gunydalok csak úgy sziporkáztak a szegény vörös hajú rovására, mig végre a szokatlan lármára belépett a szoba-parancsnok, ki eddig máshol teljesített szolgálatot. • — No, mi van itt? Micsoda pogány lárma ez? — kiáltá dörgő hangon a zajongókra. — Szakaszvezető ur kérem... nézze csak Szalóki Jancsinak vörös haja nőtt! — Vörös haja? Lehetetlen ... Lépjen előre, Szalóki! És csakugyan vörös a haja! Hihetetlen! — Egy ijedtség ... egy pillanatnyi rémület... szakaszvezető ur... és a vörös haj itt volt. . . igen a vörös haj — dadogó Gyurka. — Lehetetlen... ez nem lehet tiszta munka — és a szakaszvezető nem győzte fejét csóválni, olyan hihetetlennek tűnt föl neki a dolog. Most felhangzott a folyosón az őrmester dörgő hangja. — Őrmester ur! — kiáltott ki a szakaszvezető — jöjjön csak ide és nézze ezt a világ csudáját! Nagy sarkantyupengéssel lépett be az őrmester és első pillantása Gyurka vörös fejére esett. A KISDONGÓ OLVASÓI TELJES BIZALOMMAL FORDULHATNAK az ország- fővárosában, BALOGH E. ISTVÁN vezetése alatt miiködő irodához, amelynek címe: Foreign Services Corporation FOREIGN EXCHANGE AND CURRENCIES 1624 EYE STREET, N. W. — WASHINGTON 6, D. C. Ez az iroda az amerikai magyarság érdekét szolgálja! Minden olyan családi, üzleti, vagy magánügyben, amely külföldi hozzátartozókat, barátokat, ismerősöket vagy üzleti kapcsolatokat érint föltétien ettől az irodától kérjen tanácsot. (Magyarul is irhát.) BEVÁNDORLÁSI ÜGYEKET; KÜLFÖLDI OKMÁNYOK BESZERZÉSÉT és HITELESÍTÉSÉT; PÉNZ, CSOMAG és ORVOSSÁG KÜLDÉSÉT; (Magyarországra s a világ többi államaiba) Teljes felelősséggel, pontosan és kielégítően kezel az iroda. (Cégünk államilag bejegyezett és ellenőrzött részvénytársaság.) I őrizze meg az iroda címét. — Barmikor szüksége lehet rá. Szíveskedjen másoknak is ajánlani közérdekű irodánkat.
