Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-09-20 / 18. szám
1956 szeptember 20. r-tű nnwrt — CLEAN FEN S-IK OLDAL RÉGI TÖRTÉNET Lent húztak az ólmos fellegek, hideg eső esett a vigasztalannak tetsző, kietlen novemberi éjszakán. Olyan irdatlan, vak sötét volt, hogy az utón világított a sár. A vásárhelyi utón lovasember haladt a magára maradt nehéz éjszakában. Lépésban haladt a ló, előrehorgasztott fejjel, de csatakos volt szügyig, nyilvánvalóan elárulván, hogy nem rég még vágtatva hányta a farát. A kimerült állaton Veszelka ült, Veszelka János, akiről az a hir járta, hogy nem becsületes gazdaember, hanem közönséges futóbetyár. Nodehát ez csak szóbeszéd volt, mert Veszelka ott lakott BémárisonJ ott volt földje, tanyája, s bár egy alkalommal a saját felesége adta fel a szegedi várban, tisztázta magát a vádak alól. Hogy hol járt most, honnan jött ezen a félelmetes éjszakán, azt nem tudta más, azt ő tudta egyedül, Veszelka János. Lépésben haladt a ló, de egyszerre csak hegyezni kezdte a fülét. Hátul, jó messze, a kopáncsi kanálisnál mintha locscsant volna a sár. Veszelka is hallotta, hogy valaki közeledik mögötte, de ügyet sem vetett rá. Pedig a másik lovas ugyancsak biztatta a pejkóját. Be is érte hamarosan Veszelkát, aki aludt, vagy gondolkozott — kitudhatná? — még akkor sem nézett hátra. Csak akkor kapta föl a fejét, amikor az idegen egy hirtelen rántással oldalt kapta a lovát s melléje vágtatott. A következő pillanatban ütés érte Veszelkát. De a lova még idejében megugrott s a Veszelka fejének szánt rettenetes csapás a vállát érte. Veszelka balkezével kapta el a lezúduló husángot, elbődült és szembefordult a támadójával: — Te! ... — hördült fel. A két ló nyikkantott. A husáng már Veszelka-rettenetes kezében volt, már emelte szörnyű indulatában, hogy egyetlen ütéssel lebunkózza a támadót lovastul együtt, amikor a kapcabetyárból kiszakadt a rémült kiáltás: — Kigyelmed az? Azzal már oldalba is kapta a lovát. A paripa kinyúlt, fölvágta a sarat, aztán neki a fekete éjszakának. Veszelka csupán zablát rántott, azután VÉVNAPRA, SZÜLETÉSNAPRA \7AGY MÁS ALKALOMRA AJÁNDÉKUL rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legolcsóbb ajándék minden magyal részért. utánaeredt a támadónak. A két nyereg nyöszörögve nyikorgott a dobálózó testek alatt a köves ut a pocsolya alatt szikrát hányt a patkók nyomán. Negyedóra múlva mát fogyni kezdett a két lovas között a távolság. Előbb száz lépésnyire, aztán ötvenre, amikor azután a két ló egymás iránt ért. Veszelka, csak úgy vágtában lesújtott a husánggal. A ló lovastul együtt fordult, le a mély árokba. Veszelka ellökte a husángot,- aztán megint előre fordította a lovát. Hajnalra ért haza. Csak éppen megmosdott a kutnál, aztán ment hordani mert éppen trágyáztak. Hetek teltek el, az első hó már lehullott, Veszelka egy délelőtt kint állt a szérűnél és vigyázta a csöndes szemhatárt. Messzi, nagyon messzi, fekete pont mozgott a nagy fehérség közepén. A pont nőtt, már látszott, hogy ember', meg az is, hogy erre tart. Negyedóra sem telt bele, a legényforma, mert az volt, oda sántikált Veszelka elé. Illemtudóan köszönt, aztán megszólalt: — Itt vónék gazduram. Veszelka pillantást vetett rá. Fogadta a köszöntést. — Itt? Oszt mi járatban vónál? i A legény béna karjára, meg sánta lábára nézett, aztán keserű szomorúsággal fölkérdezte: —-Hát nem vél rám, gazduram? Veszelka csak úgy, szelíden végigmérte. — Nem én. Nem vélök rá, hogy idáig láttalak vóna. — Nem? — Nem. A legény mélyet sóhajtott: — Pedig hát én vónék az a lovasembör, akivel a főjjebbvaló hetekbe találkozása vót gazduramnak azon a sötét éccakán. Veszelka a szeme sarkából pillantást vetett rá: — Té? — Én. Oszt, hogy akkor kezem, lábam összetörte gazduram egy csapással, hát gondoltam elgyüvök, mert másutt mostmár ilyen nyomorultan még félkönyérön se használhatnak. Ez mög itt szép főd, mög nagy tanya. Itt még mögszógálhatná a jobbkarom, amit Szebb jövőtől éled a keljei, a bal mán most hóttig elhágy. Él a magyar, Veszelka nem felelt. Elébe tekintett a közelgő alkonyainak. Jó későre szólalt csak meg: — No ha té vagy, hát eriggy az istállóba, ott ma éccaka möghálhacc. Aztán ha akarod, — maradhacc. * A legényt Török Péternek hívták. Amikor később Veszelkával együtt elfogták, a szegedi várban egyedül vele nem bírtak. Török Péter nem vallott Veszelka ellen sem jó szóra, sem kínzásra. Haláláig hűséggel szolgálta a legfélelmetesebb és legtitokzatosabb életű futóbetyárt. áll ős Buda még: Boldog leszen még a magyar nép.-----------------------MAI LÁNYOK Pista: Mondd mióta ismered azt a szőke hölgyet? Jóska: Szőkének — két hete. Gyermekffovat AKÁR MERRE JÁRTOK . . . Akár merre jártok nincs oly szép Deli nemzet, mint a magyar nép; Szeme szive lángol mint a nap, Mindenekre hint kedvsugarat. Szenvedett sokat ám nem csügged el A HÁROM PAJTÁS Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember, annak volt egy kis malaca. Ezt a kis malacot a szegény ember megölte, a hólyagját felkötötte a füstre. A szegény hólyagnak ott ette a füst sokáig a szemét. Eleget törte rajta az eszét, hogy kellene a bajon segitni? Utoljára ráadta a fejét, hogy biz’ ő elszökik. Amint megy mendegél hetedhét ország ellen, előtalál egy szalmaszálat. — Hova mégy, hólyag koma? —szólítja meg a szalmaszál. — Megyek hetedhét országra, mert a gazdám füstre tett s nem állhattam tovább. — Mentek, mendegéltek, találkoztak a tüzes üszőkkel. — Hova mentek, szalmaszál koma? — kérdi a tüzes üszők. — Megyünk hetedhét országra, mert a hólyag komát a gazdája füstre tette s nem állhatta tovább. •— Nohát menjünk együtt. ’ Amint mentek, mendegéltek, nemsokára nagy vízhez értek. Ott elkezdtek tanakodni, 'hogy hogyan menjenek át? Hólyag koma kapta magát, átgördült rajta. A szalmaszál koma is nekifogott az úszásnak. De a tüzes üszők koma elkezdett sírni, hogy őt ne hagyják ott, mert ő belefullad. Szalmaszál koma megszánta, visszament érte, fölvette a hátára. Amint a viz közepéig értek, szalmaszál koma elégett, tüzes üszők koma belefulladt a vízbe. A hólyag koma olyan jóizüt nevetett a túlsó parton, hogy mindjárt kipukkadt. AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajátítására, mert a szavak mellett 1 íl van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és utbaigazitások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, n e /\ tiszta olvasható hetükkel nyomott könyv ára.............. «P <-«. O U Vidékre 20 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására.
