Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-09-05 / 17. szám
4-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1956 szeptember 5. KIS DONGÓ - CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1. Hirdetési árak: Egy hasábos egy inches egyszerű hirdetés $1.50; verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. Egy szerény kérés ä szerkesztőtől A nyári hónapok alatt kedves olvasóink közül sokan vannak, akik rokonokhoz, barátokhoz, ismerősökhöz látogatóba mennek. A látogatás alatt sok mindenről szó esik. Megvitatják a családi dolgokat, munkaviszonyokat, (politizálnak, sőt legtöbbször tréfálkoznak, mert a magyar ember természetében van a jóizü humor. Arra kérjük olvasóinkat, hogy ilyenkor mondjanak el néhány jó viccet, amit a Kis Dongóban olvastak, a beszélgetés közben a családi, baráti körben s kérdezzék meg, nem szeretnék-e az azokhoz hasonló vicceket egész éven át olvasgatni? Mert olvashatják, ha megrendelik a Kis Dongót. Bizonyára lesznek sokan, akik szívesen veszik ezt s megrendeltetik általuk a Kis Dongót. A szerény kérésünk tehát az, hogy amikor valahol látogatóban vannak, tereljék a beszélgetést a Kis Dongóra s próbáljanak uj előfizetőt szerezni rokonaik, barátaik, ismerőseik körében. Mi nemcsak hálásak leszünk, hanem aki nekünk ilyenmódon szeptember 15-ig uj előfizetőt beküld, annak ajándékképen elküldjük a lapunkban hirdetett “300 MAGYAR NÓTA EGY CSOKORBAN” daloskönyvet teljesen ingyen. Ha pedig valaki olvasóink közül találkozik olyanokkal, akiket gondolja vagy látja, hogy érdekli a jó vicc, a tiszta humor, tehát érdekli a Kis Dongó, úgy írja meg az illető vagy illetők címét nekünk s mi készséggel küldünk nevezet-TÖBBEKNEK. Ha sztrájkol vagy munkanélkül van és előfizetése esedékessé válik, Írjon egy póstakártyát s mi halasztást adunk az előfizetési dij beküldésére. leknek néhány mutatványszámot s ha közülük közvetlenül rendelést kapunk a Kis Dongóra, ugv a címek beküldőjének is díjmentesen elküldjük ajándékba a fentemlitett dalos könyvet. Ennyi mindössze, amit most az olvasóinktól kérünk. Ugy-e nem nagy dolog s ugy-e megteszik ezt nekünk lapunk olvasói, amiért előre is köszönetét mondunk. Testvéri üdvözlettel A SZERKESZTŐ. FÉLREÉRTÉS Szomorúan mondta a szomszédasszony Mátyás anyjának: — Szegény ember, elvesztette a fejét. Nem is csoda, hiszen János bácsit egyre érték a csapások ... — Egy ember fej nélkül nem sokat ér... — gondolta Mátyás, — elmegyek a határba, hátha megtalálom az elveszett fejet? Meg is tette Mátyás, amit gondolt. Megnézett minden bokrot, minden gödört. Szaladgált ide, oda, de bizony Mátyás semmit sem talált... pedig, de sokért nem adta volna, ha rábukkan János bácsi fejére ... Közben be is esteledett s amint hazafelé megy, meglátja János bácsi fejét. A fej János bácsi nyakán volt. Nézi Mátyás a fejet... — Mit nézel te golyhó? — kérdezte a bácsi. — Azt, — felelte Mátyás, — hogyan varrták oda a fejét? — Az enyémet? — csodálkozott János bácsi. — Igen, a magáét... Azt mondták otthon, hogy szegény János bácsi elvesztette a fejét....--------------------------FIATALOK — Igazán én vagyok az egyetlen fiú,’ akit valaha is megcsókolt Anna? — Igen,, még pedig az öszszes közt a legszebb. A cserebogár... Budára mentek át, ahol első kézből kapták a ragyogó napsugarat, ahol nyílnak a virágok, dalolnak a madarak a Farkasrét lankás oldalán. A tavaszt köszöntötték ők is a maguk huszesztendős gondtalan derűjükkel. Rúgták a követ, mely odakeveredett a lábuk elé, ahogyan a kis iskolás gyerekek csinálják, akik idejében akarnak előkészülni rá valamennyien, hogy a hazának egy-két évtized múlva dicsőséget szerezzenek a football profi hősei között. Gyökhegyi Sándor tegnap vette hatalmas szalmakalapját. Két karimája olyan szélesre terpeszkedett, hogy a nap is zavarba jött, mikor rásütött. Ábrahám Zsiga kis zsinór'os sapkát viselt, de azt is félrecsapta valamelyest, mert első, éves jogász létére, jussa volt hozzá. Ha kúriai bírót faragnak belőle valamikor, akkor majd egyenesre igazítja, ha ugyan divatban lesz még akkor a sapkaviselés, mert most már mind födetlen fővel járnak. A kopaszok kivált: attól ver az uj haj gyökeret. Beszéltek, tréfáltak, nevettek s azonközben agyonütöttek vagy két órát. Egyszercsak himbáló gyaluforgács cégér állotta útjukat. Biztatta, szólította őket: — Ide gyerekek! S a két jóbarát egymásra nézett. Mosolyogtak. — Hát gyerünk! — tette le a garast Gyökhegyi. Betértek. A szabadban telepedtek le mindjárt egy árnyas fa alatt. Sört hozattak s hogy megtették a kancsóból az első húzást, Ábrahám Zsiga piszkálni kezdte barátját: — Te Sanyi, nem vehettél volna még pár arasszal szélesebb kalapot? — Nem én, fiam — nevetett Gyökhegyi — nem volt nagyobb — és mindjárt gyűrni kezdte a panama lebegő szárnyait befelé. — S ugyan kit szándékozol te ijesztgetni ezzel az irgalmatlan tökfedővel? — Senkit. — De valami célod mégis csak van vele, — szorította Ábrahám. — Persze hogy van. Feltűnést szeretnék kelteni személyem iránt, mert ebben a nagyvárosban muszáj, tudod valamiképen tüntetni, különben kutya sem törődik a szegényember fiával. Autóm nincs s a gyalogos atyafit szempillantásra sem érdemesítik. — És hódítottál már a kalapodban? — Na, megjárja. Tegnap délután két bakfis nevetett szemközt velem egyszerre. Pedig nagyon hercig gyerekek voltak, annyit mondhatok. Abban a pillanatban koppant valami az asztalon. Cserebogár fordult le a fáról s éppen Gyökhegyi pohara mellett kezdett kapálózni a hat lábával, mert háttal feküdt a boldogtalan. Gyökhegyi tátott szájjal meredt a bogárra. Barátja hasztalan biztatta, hogy mondja tovább, mi történt a két hercig bakfissal. — Mi bajod azzal a féreggel— mérgelődött Ábrahám, — adsza, falhoz kenem mindjárt. S mindjárt nyúlt is a cserebogár után. — Te, ne! — ijedt föl Gyökhegyi és ábrándos szemmel feledkezett barátjára. — Erről a cserebogárról jut eszembe valami. — Micsoda? — Egy kedves idill. — Idill? — csóválta fejét hitetlenül Ábrahám Zsigmond, — te már cserebogarak között is tartottál pásztorórát? Gyökhegyi egy biccentéssel felelt mindössze. — Tavaly májusban, — tette hozzá azután elmerengve — egy esztendeje éppen. Ha akarod elmondom. Arra hát kiváncsi volnék Sanyi. Hadd hallom! Gyökhegyi köhögni próbált és kezdte csöndesen: — A matura előtt történt barátom. Mikor a többiek legjavában bifláztak, akkor én egy napra hazaszöktem. Azt hittem, otthon is átfutok valami tantárgyon, de nem sikerült. — Csak nem a cserebogár? PROTESTÁNS TESTVÉREINK SZIVES FIGYELMÉBE! óhazában vagy itt élő szüleiknek, rokonaiknak, barátaiknak, kedves és értékes ajándék egy NAGYBETŰS MAGYAR SZENT BIBLIA (Ó- és Uj Testamentom) Megrendelhető: Veres József kántor-tanítónál, — 1432 Magnolia Avenue, SAN BERNARDINO, CALIFORNIA.
