Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-08-20 / 16. szám
1956 augausztus 20. KIS DONGÓ — CLEAN PUN 5-IK OLDAL * Hát mondom — várakoztuk a dolgokat... A diáknóta mellett mulatozni vágyó, napégette, pozsgás magyarokat... A nagyszálla még teljesen üres volt... Mert az csak nem jöhet számításba, hogy a hoszszu, fehérteritékes asztal körül, holmi gyütt-ment, idegen nyelvet vartyogó népség sört Virityelt... Egyszercsak kinyílott a nagyszálla ajtaja és besétált a terembe Kis Molnár bácsi. Vadgalambszínű z s i n ó ros magyar ruhában, rámás csizmában, aranyrojtos nyakkendővel ... Leült az asztalhoz, nem messze az idegenektől és pohár pálinkát rendelt a pincérnél. Az idegenek elhallgattak és fanyalogva néztek Kis Molnár bácsira ... Nyilván felfüstölgött előttük, kitűnő apáiknak negyvennyolcban történt szélsebes futása... A pincér étlapot hoz: — Tetszik tán vacsorázni? ... — Na jó. Hát hozzon egy adag vesét velővel... Az idegenek megszelesednek: — Véső velevel? ... Véső veiével? ... Hahaha! ... Hihihi!.. Kis Molnár bátyánk derűsen nézi őket: Röhögj bolond... Azután utána kiált a pincérnek: — Három deci fröccsöt is hozhat, atyafi! ... — Hahaha! ... Hihihi! ... Nincs neki pénze. Legolcsóbbat eszi: vese velivel... — A’ hát! — mondja Kis Molnár bácsi és csak úgy ártatlanul mosolyogva — kiköp hegyeset... mire elkushadnak a gyütt-mentek... * Addig is, mig Kis Molnár bátyánk megkosztol előbeszélem az ő ártatlan esetét a helytartóval .,. Az 2 tönkre éheztetett, görhes honvédlóval hintókázott... Kis Molnár bátyánknak meg saját nevelésű tüzes magyar csikai röpítették a könnyű kis magyar szekeret... Egyszer aztán hogy, hogynem, a poros országúton utolérte Kis Molnár bátyánk két tüzes magyar csikaja a főur tönkre éheztetett kincstári lovait — és mi sem természetesebb, mint hogy elkerülte ... No, nagy eset lett ebből... Másnap vagy harmadnap idézőt kapott Kis Molnár bátyánk, hogy azt mondja, jelentkezzék azonnal kihallgatásra a hivatalban... Hát elmegyen ... A hogy oszt belép, tisz-A TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégeket jóízű élcekkel mulattatni tud ja. Ezt pedig könnyen meg teheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja nekik az abban olvasott vicceket. tességtudóan köszönve, az meg a köszönést se fogadva csak rábődül, odvas fogait csattogtatva: — Hát elgyüttél? ... — El ám, mer’ hittál — ordítja vissza szintén tegeződve Kis Molnár bácsi. Fölugrik erre a nagy, mélák ember, esik az ajtónak, bezárja kettőre, a kulcsot meg zsebbe dugja... Kis Molnár bátyánk csak nézi higgadtan... — Osztán: hogy mertél engem az országúton elkerülni? — Azzal már esik is neki Kis Molnár bátyánknak, fölemelt kézzel... Az meg lehajol fürgén, oszt kikap a csizmaszárból — egy rőfös disznóölő kést. — De az idegen mindenét annak a vakapádnak, megállj egyhelyben, vagy rögvest kirepitem a hasad!... Azért kerültelek ki, mert én nem az államkincstár dögre éheztetett lovain, hanem a saját nevelésű magyar csikaimon járok ... Most meg osztán, hogy tudod azt, amire olyan nagyon kiváncsi voltál, amiért engem ide bolondítottái, kinyisd azt az ajtót, mig ez a disznóölő kés beléd nem fullad! ... Nohát... * Kis Molnár bátyánk elfogyasztotta a kosztot... Borát kiitta... Bicsakját becsukta ... Pipáját megtömte... kicsiholt ... aztán nekünk fordult: — Diákok vagytok? — Hát! ... — No, nyittassatok szobát... Osztán egyetek, igyatok, amit csak a szemetek, szátok megkíván ... Osztán danoltok nekem ... Mulatunk egyet — a kiskésit a világnak ... Az idegenek nagyot néztek ... Akkora lett a szemök, mint a bögölyé ... — Fizetek, pincér... számítsa össze azt a kis miegymást... — összesen harminc és kettő krajcár, kérem ássan ... — Ehol van ezer pengő — adjon vissza •.. A pincérnek megrogyott az ina: most látott ezer forintost először életében... Hogyne: egy hold földnek öttiz pengő; egy hold szőlőnek tiz-tizenöt pengő; egy falusi háznak száz-százötven pengő forint volt az ára... A napszám egy hatos volt és bojtár tiz forint húsz krajcárt kapott egy évre — ahogy a nóta is mondja... — Nagy jó uram: hogyan tudnám ezt én fölváltani?... Kis Molnár bátyánk fölkacagott: — No, majd az urak fölváltják — és nyújtotta a szörnyű ezerforintost az idegenek felé... Azok vörösek lettek, mint a legvörösebb róka a kutyaszorítóban ... Persze, hogy nem tudták fölváltani... A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. No, nem baj — mondta fölényesen és vigasztalóig Kis Molnár bácsi; — van nekem hitványabb pénzem is •.. Ehol ez a rongyos százforintos: tessenek: hát csak ezt fölaprózni... És ráfogta a százast, mint a pisztolyt az idegenekre... Azok már szép biborszinben ragyogtak, mert a százast se tudták elintézni... — Ejnye a nyüstjét ennek a világnak. Itt van hát a koldus tizpengős... Ezzel csak elbírnak — kilencen? ... Azok meg voltak semmisülve ... Nem volt tiz forintjuk ... — Hászen van nekem apró pénzem is... Csak szólni köll... Azzal odadobott az asztalra — egy papirforintost. — A fölét tartsa meg atyafi... — No, gyerekek — szólt aztán hozzánk fordulva, — gyerünk ... Azaz, hogy danoljatok előbb vigasztalónak egy szép magyar nótát — az idegen uraknak... Deres a fü, kis pej lovam, ne egyél... Inkább engem a rózsámhoz — elvigyél... Vigy el engem, kedves lovam odáig, Hogy ne fájjon szegény szivem — sokáig... — További jó mutatást urak .. -Áldás, békesség... No, előre diákok...--------<4 -------NYÁRON — Nem szégyeled magad Miska, — porol az asszony férjével. — Már virradt, mikor hazajöttél. — Hát tehetek én arról, — felel a férj, — hogy most nyáron olyan korán virrad? SZERELMI ÖMLENGÉS ; VÉGE i — Mond Szivecském, — szól a fiatalember a holdas estén a leányhoz, — de ©szintén válaszolj. — Igen drágám, — feleli a lány. — Szeretsz? — kérdi a fiatalember. — Szeretlek, drágám, — válaszolja a lány. — Hát akkor mondd meg, mennyi a hozományod? — Semmi . . . menj a cső diába ha csak a pénz érdekel . . . feleli a lány, azzal otthagyja a legényt. ,-----------------------j JÓ FÉRJ — Miért hordsz fekete szemüveget? — Nem tudom nézni, hogy a feleségem olyan nehezen dolgozik. ^ j- ■ ^ -------A TŰZ — Tűz van, tűz van, — hangzik a zenekari dobogón. — Mire az összes zenészek ijedten igyekeznek hangszereiket kimenteni. — Hát ön miért áll olyan nyugodtan, —> kérdik az egyiktől, aki csak nézi a többieket. — Én fütyülő művész vagyok, nekem nincs menteni való hangszerem. i A KISDONGÓ OLVASÓI TELJES BIZALOMMAL FORDULHATNAK az ország fővárosában, BALOGH E. ISTVÁN vezetése alatt működő irodához, amelynek címe: Foreign Services Corporation FOREIGN EXCHANGE AND CURRENCIES 1624 EYE STREET, N. W. — WASHINGTON 6, D. C. Ez az iroda az amerikai magyarság érdekét szolgálja! Minden olyan családi, üzleti, vagy magánügyben, amely külföldi hozzátartozókat, barátokat, ismerősöket vagy üzleti kapcsolatokat érint föltétien ettől az irodától kérjen tanácsot. (Magyarul is irhát.) BEVÁNDORLÁSI ÜGYEKET; KÜLFÖLDI OKMÁNYOK BESZERZÉSÉT és HITELESÍTÉSÉT; PÉNZ, CSOMAG és ORVOSSÁG KÜLDÉSÉT; (Magyarországra s a világ többi államaiba) Teljes felelősséggel, pontosan és kielégítően kezel az iroda. (Cégünk államilag bejegyezett és ellenőrzött részvénytársaság.) őrizze meg az iroda címét. — Bármikor szüksége lehet rá. Szíveskedjen másoknak is ajánlani közérdekű irodánkat.
