Kis Dongó, 1955 (16. évfolyam, 6-24. szám)

1955-12-20 / 24. szám

1955 december 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7 IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) De hátha szegény, s éppen azért tudakozódik, mert Ínség­be jutott? Hátha egy jaj-kiál­tás az a háromsoros levél. Egy jaj kiáltás az óceánon át Euró­pába. Ez a gondolat megremegte­tett. Oh szegény bátyám! Ká­belen küldöm a pénzt. Ezer fo­rintot küldök neki! Aztán két­felé osztom a vagyonomat, és kiviszem neki magam. Hiszen három hét alatt meg lehet for­dulni. Ki tudja milyen sorsba ju­tott. Hátha, csak úgy bántak vele, mint a kutyával? Lelket­len emberek már kicsi korában igába fogták? Talán irni-olvas­­ni se tanult meg? Napszámos lett, vagy pálinkaszagu csavar­gó, vagy talán éppen tömlöe­­töltelék? Oh szegény Jancsi! Szegény jó Jancsi bátyám! De nem juthatott az nyomo­rúságba mégse! Egyvér énve­­lem. Engem is cibált, lökdösött a sors: kimásztam minden hi­­nárból. Az igyekvő, eszes em­ber keresztül tör minden ba­jon, minden nyomorúságon! Pláne Amerika: hányszor hal­lottam, hogy ott minden dolgos kéz gazdagságot talál! Ur az bizonyára, s jobbmódu, mint én. ő fogja énvelem a vagyo­nát megfelezni: azért tudakol! Föl és alá jártam a szobám­ban. Milyen ember lehet? Milyen? Vájjon megismeménk-e egy­mást, ha az utcán találkoz­nánk? Hat éves volt, mikor elvál­­tunk, és még előttem van a buckós kerek feje, rövidre nyirt sötétbarna haja. Hasonlitot­­tunk egymásra. Az ő nyaka is rövid volt, az orra tömpe, a szeme fényes, S a tükör elé álltam. Vájjon emlékszik-e arra a kis versre, amelyre még apánk ta­nított: Vöt eccer egy kis váracska, Abba lakott kis nyulacska. Elbomlott a kis váracska: Kiszaladt a kis nyulacska. Erre szaladt, erre... S hogy ezen tűnődök, hal­lom, hogy a báróné kérdez az előszobában. Az inasom ^jtót nyit neki. Magam is eléje sietek: — Isten hozta méltóságos asszonyom. De ilyen időben ... — Kocsin jöttem, — feleli vidáman. Örömhír, nagy örömhír! S megrázogatta a szoknyája szélét, hogy a ráhullt esőcsep­peket leverje. Aztán a kályhá­hoz megy. Tartja a kezét a me­­j legre. — Micsoda rüt idő! Engedje meg, hogy előbb melegedjek kissé. A fotöjt odatolom a kályha mellé: — Méltóztassék. Az aktákat is fogom és oda­teszem a kályha mellé egy asz­talkára. A lámpást is. A pör főképen egy végrende­let körül forgott. A hagyatkozó megírta, de csak úgy impu­­rumban maradt, aláiratlanul. Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ŐNÜGYVÉD i , ■ Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajánló levelek Írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítvá­nyok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, vég­rendeletek, kereskedelmi, üdeti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirde­tések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és események­kel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ára $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 28b oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában Arra kellett volna még egy ta­nú, és azt is felkutatta a báró­né. Azt hozta hírül olyan nagy örömmel. Neki kétezer holdat ér az az ember, nekem is vagy négyezer forintot. Hát nagyboldogan ülünk a kályha mellé. Még teát is ha­­marintok neki. Egy másik asz­talkát is igazitok közénk, s rá a lámpást, meg a teát. Magam­nak is adok egy csészét, hogy a bárónénak jobban essék. S a kályha vígan pattog. A tea párálya illatozik. A báróné beszéli öröm-arccal apróra, ho­gyan találta meg azt a tanút, és hogy az mennyire kész hittel bizonyítani a törvényszék előtt a végrendelet igazát. Amint javában beszél, s épp a legfontosabb részt, egyszer­­csak felpattan az ajtó. Ida. A szeme sárgán karikázik a bárónéra, hogy a vér is meg­dermed bennem. Aztán rám. S tragikai moz­dulattal mutat a bárónéhoz: — Ki ez a nő?! Fölkelek és elsavanyult arc­cal fordulok a bárónéhoz: — Engedje meg méltóságos asszonyom: a menyasszonyom. Kissé féltékeny. A báróné látom, hogy elhal­ványul, de azért mosolyog, és bólint Idának. — Bocsánat, — mondja Ida szinte fuldokolva, — de nem gondolhattam, hogy ilyen esti órában... És hogy az ügyvéd ur tea mellett tárgyal... A báróné megint elsápad. — De Ida! ... — szólok rá kétségbeesetten. A báróné szeme lecsukódik. Nyel. Aztán kínosan vonagló arccal fordul hozzám: — Lesz szives ügyvéd ur... S hidegen bólint Idának. El­siet. — Mit tettél szerencsétlen! — mondom, mikor visszatér­tem. Megsértetted ezt az úri nőt. Talán el is veszi tőlem a pőrét... Ida a székre roskadt. A sze­me könnyekkel volt tele. Elő­vette a zsebkendőjét és zoko­gott: — Hogy komédiáznak! ... Azt hiszik, hogy én ostoba va­gyok! ... Milyen jól játszik mind a kettő! ... — De Ida! ... — Tudom: a régi szeretőd... Minden férfinak van... Az igazinak csak a szacc jut! ... A szacc!... A szacc! ... — De hiszen nézd: itt az akta-csomó. Olvasd! ... — Odakészitetted villámhá­rítónak ... Engem nem áltatsz el! ... Nem vagyok falusi! ... Hogyan elcsavarnák a fejemet! És zokogott, fetrengett a szé­ken. Egy óra hosszába került, mig meggyőzhettem a segéde­immel, hogy valóban a báró­né volt nálam. Akkor aztán a két tenyerébe takarta az arcát: igen röstelke-JOHN K. SZŐLLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban [ 8027 W. JEFFERSON AVENUE I Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-235S dett. Könyörgött, hogy ne ha­ragudjak rá. El fog menni a bárónéhoz és bocsánatot fog tőle kérni. Jóvá tesz mindent, csak ne haragudjak. Hazakisértem, nálok vacso­ráztam. Elmondtam a szülők­nek, mi történt. S azt ajánlot­tam, hogy ne várjunk novem­ber 7-ig a házasságunkkal. Hi­szen egy vasárnapra csak be lehet zárni a szőnyeges boltot, és hát Idával meglakhatunk az egyetem-utcai lakásomon addig is, mig átköltözhetünk a nagyobbá. A szülők tűnődnek, tanakod­nak. Beleegyeznek. — Tehát egy hét múlva, — mondom. Addig ki tudom jár­ni, hogy fölmentsenek a kihir­detés alól. Nem kell semmi vendégeskedés. Csak szimplán mindent. Ida boldogan borul rám: — Hát egy hét múlva ... — És addig is, — felelem, ha akarod, hát eljöhetsz minden délután négykor. Akkor érkez­nek a leveleim. Bontsd fel őket, hogy ezen egy hét alatt is nyu­godtan alhass. Kezdd holnap. Négyre várlak. (Folytatjuk.) —<<*"'5 k-— MAI MENYECSKE A fiatalasszony kérdi édes­anyját: — Hogyan kell készíteni a disznókarajt krumplival? — Lányom, az nem fontos manapság. A kérdés az, miből lehet disznókarajt és krump­lit vásárolni.--------5 *-■-----------­NEM HISZ A JÖVENDÖLÉSBEN Feleség: Mondd csak Pali, hiszel te a jövendölésben? Férj: Dehogy is hiszek. Ne­kem például azt jósolták, hogy megnősülök és boldogan fogok élni. Megnősülni ugyan meg­nősültem, de hol maradt a bol­dogság? VÉVNAPRA, SZÜLETÉSNAPRA VAGY MAS ALKALOMRA AJÁNDÉKUL rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legolcsóbb aján­dék minden magyai részére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom