Kis Dongó, 1955 (16. évfolyam, 6-24. szám)
1955-12-05 / 23. szám
1955 «eomeber 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7 IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ ((Folytatás) most már... nem tudnék nél— Micsoda bolondok ezek az asszonynépek: Ida a vállát vonogatta és mosolygott. Minden illett neki. Vagy hogy énnekem tetszett úgy? Mert mondanom se kell: ügyi égtem érte, mint a tarjáni szén. Soha nyár hosszabb nem volt. Soha nem várta senki oly előre gyönyörködőn a lucskos-! szeles novembert mint én. De ő is. — Istenem, ■— mondta a keblemen pihegve, — mi lett! volna az életem, ha véletlenül! nem találkozunk? — Férjhez mentél volna máshoz. — Soha! Hiszek abban, hogy olykor angyal vezeti az embert. Minket valami jó angyal vezetett össze. — És ha véletlenül olcsóbb szőnyeget mutat a papa s én megveszem, nem is váltottunk volna szót, és ma nem volnál menyasszonyom. — De úgy volt intézve, hogy drága legyen a szőnyeg, szót váltsunk, megismerkedjünk. És HASZNÁLT NYLON HARISNYÁKKAL (tisztán, és párosán) is segíthetjük a szegényeket. Csekély a vám és a portó. Szemi'elszedcs vagy felbontás után értékesitbetik. Szeretettel kérik a Magyarság támogatását a Magyar Missziós Nővérek 227 E. 72nd Street New York 21. N. Y. küled élni! . .. S mint a haldokló galamb, mikor lekonyul a feje, a mellemre hajolt. Én is úgy éreztem, hogy nélküle nem élhetnék tovább. Csak azt nem értettem, hogy mégis kételkedik bennem. Egy szeptemberi vasárnapon szeles az idő. A fővárosban minden szél csúnya: port, papiíost, szemetet sodor ide-oda az utcákon. Délután otthon ülök. Egy papi felemet várom vidékről. Egyszer valami katona-banda vonul arra. Sohse szokott az Egyetem-utca táján. Az ablakomhoz lépek és kinézek. Oldalt kellett néznem, hogy valamit lássak. Hát a bandát nem igen látom, hanem az átellenes háznak a kapujában a Jenő gyereket pillantom meg. Cigarettázik a kölyök vigan, és nyújtogatja a nyakát a muzsika felé. Csodálkoztam, hogy ott-látom. ők a Börze felé laktak, és a fiú a budai reálba járt át. Én meg az Egyetem-utcán laktam. Sohse volt a fiúnak arra semmi járata. De gondoltam: valami pajtását látogatta meg. Talán megengedték neki. No majd befütök én neked kis sógor a cigarettáért! Ha meg van tiltva, értsd meg, hogy a szülőknek való engedelmesség, becsületbeli ügy. Visszaülök az Íróasztalomhoz. Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindememii meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajánló levelek Írására. Továbbá okiratok, -szerződések, folyamodványok, bizonyitványok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi; üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos levelek és «rátok megfogalmazására. Ára §150. postaköltség 20 cent, összesen SÍ.70 Ezen 28b Vidalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában Kis idő múlva csengetnek. A pap helyett azonban egy fiatal nő lép be. Fekete-ruhás, fekete apró-gyöngy-diszes kabátu, fekete kalapos, beteg tekintetű, sál gás halvány dáma. Elmondja, hogy engem a báróné ajánlott, és hogy ő válni óhajt az urától. Állomásfőnök az ura jó helyen, de civakodó természetű, -vad ördög. Két óra hosszat is nálam időzött. Töviről hegyire elbeszélte még azt is, hogy hogyan ismerkedett megfáz urával, és hogy az miket eskülött neki holdvilágnál a köröndi fürdőn. Dehát csak engedtem forogni a kerekeit. Gondoltam: nekem őrlet. Egynéhány száz forintot megér a hallgatás. Meg is egyeztünk. Háromszáz forintot kértem. Nem sokalta. Abban az időben könnyű munka volt a válóper. Este hétkor megyek a menyasszonyomhoz. A cseléd az előszobában nyulladt arccal néz rám: — A kisasszony beteg. Le is feküdt. — Szent Isten: Mi baja? — Nem tudom. A család is bibliai hosszú ábrázatokkal ül együtt. Meregetik rám a szemüket. — Mi baja Idának? Be lehet JOHN K. SZŐLLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban 8027 tV. JEFFERSON AVENUE ' Telefon: éjjel-nappal: VT. 1-2353 napjára. Essős idő, hideg. A kályhába tüzet rakatok. A lámpást már jóval öt előtt meg kell gyújtanom. Az inasom három levelet tesz az asztalomra. Az egyik Sajó-Ládról jön. Semmim, senkim ott. Mégis azt bontom fel először. Hát két levél is fordul ki belőle. Az egyik három soros, amerikai. Dobogó szívvel olvasom. Hivatalos tudakozódás, hogy élek-e? hol lakom? miféle sorban vagyok? A másik a jegyző levele, amelyben értesit, hogy ő is három sorban felelt, még a múlt hónap tizedikén. Soha életemben olyan érzelmi forgatag nem rohant rajtam végig, mint akkor. A bátyám! Nem lehet más, csak a bátyám, a Jancsi! hozzá menni? — Nem, nem lehet. — No tíe hát mégis... Orvos van nála? Remélem nem valami. .. Ebben a percben kitántorog a belső szobából Ida. Fehér slaffrokk van rajta, rózsaszín máslikkal díszített. Sápadt. Megint a csúnya bajuszos már-j ványszobor! A haja le van bontva derékig. — Fölkeltem, — rebegi. Nem, nem állhatom meg... És szokása szerint átölel, az arcát csókra nyújtja, s a szemembe néz. — Micsoda ordináré parfönt érzek rajtad? — mondja szimatolva. Ez pacsuli... Mingyárt tudtam, hogy aj Jenő kölyök kevert pacsuliba, í s hogy rajtam annyi pacsuli! sem érezhető, mint amennyi a csillagvizsgáló toronynak a kupoláján. — Valid meg, — mondot-i tam nevetve, — te már megint j gyanakszol! Te ebbe betegedtél bele! — Hát ki volt az a feketeruhás dáma? Aznaptól kezdve nem egy-; szer megtörtént, hogy mikor női kliens ült nálam, betoppant. A szeme hidegen villant rá, mint a hófehérpallos fénye. Aztán rám: hogy megzavarodok e? S csak azután mosolyodott j el: — Erre jártam: felfutottam! hozzád. Csak azért, hogy meg-! csókoljalak. Kezdett már idegesíteni. Máig is emlékszem annak az évnek október havi tizedik > Tehát megtudom végre: hol él! Találkozni fogok vele! Látni fogom a bátyámat! az édes testvérbátyámat! az egyetlen embert, akinek szive ismereti lenül is úgy tartozik az enyémhez, mint egyik fél alma a másikhoz! És ezernyi kérdés sodródott fel a fejemben: Mért nem irt ő maga? Talán nem tud magyarul? Talán olyan gazdag, hogy mindent mással irat? Megszokta, ő csak intézkedik. Hiszen már én is mindent a segédeimmel iratok. (Folytatjuk.) ^ (» p ^ HÁZIÚR ÉS LAKÓ —Rémes ez a helyzet, jöjjön és nézze meg, hogy a tetőn befolyik az esővíz. Meddig lesz ez még igy? — kérdi a lakó. — Nem vagyok időjós, — feleli az háziúr s igy nem tudom megmondani, mikor fog elállni az eső. NÉVNAPRA, SZÜLETÉSNAPRA VAGY MÁS ALKALOMRA AJÁNDÉKUL rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legolcsóbb ajándék minden magyar részére.
