Kis Dongó, 1955 (16. évfolyam, 6-24. szám)

1955-12-05 / 23. szám

4-IK OLDAL KIS DONGO — CLEAN FUN 1955 december §■. KIS DONGÓ - CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1. Hirdetési árak: Egy hasábos egy inches egyszerű hirdetés $1.50; verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. A SZERELEM DIADALA Ez a kis história azokban a ködbemult időkben történt, amikor Franciaország még' nem volt Franciaország. Elha­gyott partvidékeken nőtt az apró sós fü és a vadgomba, a lakatlan mérföldeken nem hangzott emberi hang, csak a levelek zúgása, szél suhanása. A tengeren a homály, a part sziklafala csupa gránit és ba­zalt, néha tünedezett föl egy­­egy vörösre mázolt viking bár­ka, vagy az eldugott szirtek alatt lopva kikötött fekete gá­lyán a normán kalóz. Egy napon idomtalan kerekű nagy ökrösszekereken furcsa, lengő hajú idegenek érkeztek dél felől a különös vidékre. Az első frank telepesek. A mero­­vingok népe. A legnagyobb szekéren, amit tizenkét fehér ökör húzott, ült a király és ki­rályné. Faramund volt a vén meroving király neve és Roza­­mund volt az ő fiatal felesége. Megállapodtak egy nagy folyó partján, a harangvirágok, vad­hagymák, gálagonyabokrok fü­ves térségein és fölütötték bőr­sátraikat. Az öreg Faramund király országot alapított. Időtelve sáncvárosok nőttek a sátorfaluk helyén. Terméskö­vekből tágas udvarházak. Itt­­ott már gabonát is vetettek ... A vén Faramound király nem igen szólt bele népe dolgaiba. Ette a kövér ökörhust, heveré­­szett a száraz tengeri füvei tö­mött vánkosokon és néha sze­líden rámosolygott ifjú felesé­gére, Rozamundra. Igazában az asszony országolt. Szép Ro­­zamunda királyné. Történt pedig egyszer, hogy a merovingi ökörhajcsárok egy római kalmárral találkoztak, aki vásárolni akart barmaik­ból. Csillogó latin aranyakat markolt ki az iszákjából. Az aranypénzek két felén egy csá-FZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT ha hátralékban van elő­­fizetési dijával, szívesked­jék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az eiőfize tési dijat lejáratkor me# fizeti. szári fej és a légiók sasmadara tündökölt. Sose láttak még olyat a jámbor ökör pásztorok: ők, ha venni vagy adni akar­tak, csereberéltek egymással. Nem ismerték a pénzt. Nagy csudálkozással cipelték fel a kalmárt Szép Rozamunda ki­rályné elé, akinek a derék csá­szár elmagyarázta a pénz cél­ját és értelmét. A király asszony nézte a fényes kerek érmeket, gondolkozott. Szörnyen okos asszony volt, hamarosan rá­jött, hogy milyen bölcs dolog a pénz. És elhatározta, hogy ő is fog veretni ilyen fényes kerek aranyakat. — Elvégre — gon­dolta magában — lépést kell tartani az európai kultúrával... De nem ilyen apró kis pityké­­ket fogok veretni — szőtte to­vább gondolatait, — hanem akkorákat, mint a tenyerem. Miért ne? Tehetjük, van elég aranyunk És a Szép Rozamunda veret­ni kezdte a tenyérnyi arany tallérokat. Egy-egy darab egy római fontot nyomott. Az okos királyné a sulymértéket is megtanulta a vendég kalmár­tól. Az is lett a vastag pénz­darab neve: “A királyné font­ja”. Egész Merovingia ámult, amikor a pénzt forgalomba ke­rült és közhirré tették: “Egy tallér a királyné fontja!” Guntram zsellér, fent az északra eső földeken, bámé­szan forgatta laposra vert jó­kora darab aranyat. (Elsején már abba kapta fizetését Gwyntől, a földesurától.) — Ki ez a szép némber, aki­nek a képe rajta van? — Az maga a királyné, Szép Rozamunda. — Osztán — érdeklődött to­vább, — miért mondják, hogy! font? — Mert avval mérik a su-1 lyát. Egy tallér a királyné j fontja! Guntramnak sehogyse ment a dolog a fejébe. Felballagott a tallérral Lapuídumba, a ki­rályi udvarház ispánjához: — Igaz-e nagyuram, hogy ennyi a királyné fontja? Umbráfel, a várispán erősen bizonygatta: — Annyi az fiam, se több, se kevesebb. Affelől biztos le­hetsz. Egy tallér a királyné fontja. Guntram tanakodva nézett rá: — Azt hallottam, termetes menyecske. — Kicsoda? — A királyné. — Meghiszem azt, Szép nagy, tömör alakzatu nősze­mély. Tapintatos, szemléletes. Guntram tűnődött. Megva­karta üstökét. Aztán hazabal­lagott. De esztendő múlva hí­rül vitték Szép Rozamundá­­nak, hogy egy zsellérember’ áll kint a vártornác előtt, aki szól­ni kívánna véle. A királyné be­­bocsátatta, Guntram volt, a hátán egy tömött kis zsákkal. — Elhoztam asszonyom a talárokat. Együtt van az egész. Nosza méresd le magadat, va­­gyon-e annyi amennyi kell? — Minek méretném le ma­gamat, ember?! — Hát hogy nyomsz-e any­­nyit, amennyit hoztam. Mert hogy közhirré lön téve: “Egy tallér a királyné fontja!” Gon­doltam, annyit én is adok érte. Esztendeje gyűjtöm, de mégis összedolgoztam az arcom ve­rejtékén. Most már csak azt mérnénk le, hány fontot nyomsz asszonyom? Azzal kiöntötte Szép Roza­munda lába elé a nehéz tallé­rokat. Kefek százhúsz “király­né fontját”, se több, se keveseb­bet. Szép Rozamunda akkorát kacagott, hogy még az ország túlsó felén is csengett belé a népek füle. Megnézte jól az emberét, sudár szál fickó volt. Aztán gondolt egyet, hamiskás mosollyal lemérette a maga Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS SOM w. JEFFERSON AVENUE «West End sarok) a Vwirovay- Ház földszinti ~ frelyiségében. NappaM telefon: VInewood 2-(4965 Éjjeli telefon: LOrain 7-799fi-; súlyát. De bizony baj volt a fontokkal. A királyné öt font­tal többet nyomott. Mert szép termetes alakzatu vala... — Hát most már mitévők le­gyünk hü szolgám, Guntram? Százhúsz- királyné fontjáéit csak százhúsz font királyné jár... Én pedig .százhuszonöt font vagyok. Öt fonttal keve­sebbéit hoztál. Az az öt font nem neked jogos, hanem ne­kem! Huncutkán nézett a szemé­be: — Azt pedig én döntöm el, hogy melyik öt fontomat tar­tam meg, hü szolgám Gunt­ram ... Guntram ujfent megvakarta üstökét, aztán elgondolkozva szólt: — Nincs igazad, asszonyom. Mert az a te öt fontod, az csak á többi fontjaid hozadéki. — Micsoda hozadéka? — Hát a többi fontjaidnak a szaporulata. — Ahá. Azt akarod mondani, hogy a ttötbbtinek a kamatja! — Az a. Kamatja. Nohát: az én százhúsz fontom, után, amit egy esztendeje gyűjtök, nem jár — kamat?! A királyné megint kacagott egy édeset. Megveregette a jó­képű legény becsületes, napsü­tött arcát: — Eszes fickó vagy te, hü ' szolgám Gutram! \ Gui de Coucy “Száz ófrancia történeté”-ben olvashatjuk, hogy Szép Rozamunda király­né az öreg Faramund király közeli halála után egy Gunt­ram nevű zsellérhez ment fele­ségül. Szép Rozamunda és hü zsellérje házasságából szárma­zott ama Kopasz Károly nevű király, aki egyesitette a frank földeket és megalapította a mai Franciaországot... Legkedvesebb, legértékesebb, legolcsóbb és legszívesebben fogadott KARÁCSONYI AJÁNDÉK a Kis Dongó rendelje meg egy évre a Külön Karácsonyi Árkedvezménnyel és karácsony hetében elküldjük a megajándékozottnak és egy karácsonyi póstakártyán közöljük vele, hogy ön rendelte meg neki. Kérjen rendeMé-iapot *

Next

/
Oldalképek
Tartalom