Kis Dongó, 1955 (16. évfolyam, 6-24. szám)
1955-11-20 / 22. szám
1955 november 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7 IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ — Hát csak a legközelebbi nőismerősét nevezze meg, — faggatott tovább, — azt, akivel leggyakrabban beszél.----- Leggyakrabban? Kivel is beszélek én leggyakrabban? Leggyakrabban a trafikos aszszonyómmal beszélek; akinél szivart veszek reggelenkint. Rácsapott legyezőjével a fejemre. Néhány perc múlva megint kérdezett: — Mégis milyen családokkal ismerős maga? Elmondtam. Ida figyelemmel hallgatja. — És maga is szokott vendégeket fogadni? — Hogy szoktam volna? Nőtlen ember a kávéházban beszélget barátaival. Fürkészően nézett a szemembe. — Ki az az úri hölgy, aki délután négy órakor szokta magát meglátogatni? — Engem? Ki is? — Vadgalambszin rüha, hortenziavirágos kalap... — Tudom, már tudom: kliensem az a hölgy. S elmondtam neki a báróné ügyét. Végül rácsodálkoztam: — De hát honnan tudja, hogy az a hölgy? ... — Véletlenül arra járt a cselédünk. Megmosolyogtam. Még kedves is volt nekem, hogy annyira figyelmez ream. Nem sokkal rá egy takarékpénztár megbízásából Zalába kellett utaznom. Egy tönkrejutott urnák a birtokát licitálták, és sokkal tartozott a takarékpénztárnak. Keszthely mellett mentem el. Gondoltam megnézem Hévizet. Ismer'ősöm is van ott: a báró. Ott javitgatja a gerincét abban a vaskorpás meleg tóban. Hát vele töltöttem egy délutánt. A bárónét is ott találtam persze. A beteg már javult valamennyire, de nem birta ki a vendéglőt meg a lakást. Nyomorúságos fürdőcske volt az akkor. És a dunántúli koldusok is ott nyüzsögtek a tónak lefolyó árkában. A báró orvosa azt ajánlotta, hogy a Lukács-fürdőben vegyen ki lakást. Hát másnap a báróné is vonatra ült velem: maga akarta megválasztani és kialkudni a lakást a fürdőben. Négy nap nem láttam a menyasszonyomat: az állomásról egyenesen hozzá-hajtattam. Csak elhököltem: olyan sápadtan lépett ki elém. Akkor láttam sápadtnak először, s s mondhatom soha életemben nem láttam emberen olyan színváltozást: mintha a márványszobrát öltöztették volna a ruhájába, a fehér-bodros babos paradicsom-szin szatinba. De eleven márványnak is rut volt: a szemöldökét mintha szénnel porozták volna a szeme fölé! És az a halvány árnyékpehely a felső ajka fölött, amely máskor annyira ingerlőén emelte a szépségét, olyanná vált, mint a tizenhat éves kamaszok bajusza. I . • ' ' ' Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajánló levelek írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyitvá- I nyok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókivánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos leve’ek és iratok megfogalmazására. Ára $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 28b oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában Csúnya volt sápadtan, csúnya. — Ida! — szóltam ijedten, mi baja? — Semmi, — felelt elmosolyodva. Csekélyke rosszérzés. Egy óra sem telik belé s visszatér a szinem. De a mama is olyan volt, mint a felborzolt tollú pulyka. Kerek szemmel nézeget a leányára. Engem nyugtalanított az Ida állapota: — Dehát mégis Idácskám, hát... — Eh, — legyintett, — ne beszéljünk rólam. S egyszerre mintha meg akarna rohanni, rám villant a szeme, és rajtam maradt, mint két hideg tőrhegy: — Ki volt az a hölgy, akivel utazott? Csak elképedtem. — A báróné. — A báróné? — Az. Csak nem kételkedik talán? Éshát honnan tudja? Hiszen épp most érkeztem. A szemét mélyen behunyta: — Egy leány-pajtásom telegrafálta meg. Aztán egyszerre a nyakamba borult, és nevetett: — Ugy-e megijesztettelek? — Hát ezért voltál beteg? S elmondtam neki a báróék fürdő gondjait. Megnyugodott. Az arca színe visszatért. Jó, vidám estét töltöttem a hajlékukban. Másnap elmentünk lakást keresni: négyszobásat, az Erzsébet-téren meg a Muzeumutcán. Az ő óhajtása volt, hogy fás helyen lakjunk. Hát a József-téren találtunk volna is alkalmasat. Idának különösen tetszett, hogy az ablakból az egész teret láthatja. — Ide teszem, — mondta a varróasztalomat, s ki-kitekintek az ablakon. És tapsolt. Hát nem is igen alkudtam, csak lefoglalóztam a lakást. Onnan sétálva mentünk át Kuglerhez. A fiákerünk lépésben kisért. Ida boldog. Egy-két süteményt választ. Beszélgetünk arról, hogy melyik szobát milyen szinü tapétával vonassuk be? Egyszer aztán elhallgat. Elkedvetlenül. — Mondanék valamit, báránykám. — Hát csak mond kis angyal. Velem csak bizalmas lehetsz. — Nem bizalmi kérdés. — Hát csak mondd, akármi. — Nekem az a lakás nem tetszik. — Miért nem angyalom? — Hogy én mindig a József nádor hátát nézzem? Febx'uár-, ban hagyjuk ott azt a helyet. — Jó: ott-hagyjuk. — A Dunaparton kellett volna. Ott látni a hajókat, a Gellért-hegyet, a királyi palotát. JOHN K. SZŐLLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-235S Érzem, hogy ott találtunk volna olcsóbbat, jobbat. Csak azért is nézzük meg. Ha nem is vesszük ki, nézzük meg, báránykám. Beültünk újra a fiakerbe. Végig néztük a Duna-sort. A Rác-várossal szemben találtunk egy szép négyszobás lakást. — Lásd, lásd, — mondotta. Elhamarkodtuk. Vállat vontam: — Ezen könnyű segíteni. Még a foglalót is visszakapjuk. A házmesternek adok tiz forintot, s megvan. Úgy történt. De mikor a házmester visszaolvasta a bankóimat, Ida idegesen forgatta a jegygyűrűjét. — Báfánykám, mondanék valamit... De ne haragudj meg. — Nem haragszom, csak mondd, angyalom. — Mégis jobb lesz itt, báránykám. A hajók olyan csúnyán füstölnek, mint a gyárkémények. Nevettem rajta. A papának is elmondtam, az is nevette. Nem is nevette, röhögte. A térdére csapkodott, a hasát fogta, a kezét rezegtette a levegőben, mint a fuldokló. És ordított: (Folytatjuk.)--------------------------HÁZASTARSAK — Nem minden nő pazarló, — mondja a feleség férjének. Lásd én olyan összegből tudok szépen öltözködni, mely öszszegből csak nagyon ócska ruhát vehet egy férfi magának. — Igazad van édesem, — feleli a férj, amennyi pénzt a ruházkodásra költesz, nekem nagyon kevés marad arra, hogy szépen öltözködhessek. NÉVNAPRA, SZÜLETÉSNAPRA VAGY MÁS ALKALOMRA AJÁNDÉKUL rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legolcsóbb ajándék minden magyal részére.
