Kis Dongó, 1955 (16. évfolyam, 6-24. szám)

1955-11-05 / 21. szám

S-IÉ. OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN ÓHAZÁI ANEKDOTÁK ! MI A RESPUBLICA? golok ismét visszavonultak, s A debreceni trónfosztás után kérdik az öreg huszárt: —No bácsi, tudja-e, mi a respublika? — Már hogyne tudnám! — felelte a vén harcos megsodo­­j.itván bajuszát. — Hát mi? — Ejnye no; hát dupla lé­­nung, nincs király!--------------------------­A FELTÁMADT ÁGYÚ A délafrikai búink találé­konyságáról s hadi fortélyairól Kok adatot jegyeztek fel. Ilyen ez is: . A Tugeia mellett folyt csaták egyikében egy kis búr csapat ágyúval védelmezett egy dom­bot. Az angolok annyira szo­rongatták őket, hogy vagy gyorsan vissza kellett vonulni - ok, vagy abban a veszedelem­­•ben forogtak, hogy elfogják 'őket. 1 De az volt a legnagyobb baj, kogy az ágyú visszavonulásuk ■esetén az angolok kezébe esett volna. Végre a búr parancsnoknak j — Könyörüljön rajtam jegy­­jó gondolata támadt. Egy árok- ző ur- mint szegény atyafián? ba vitette az ágyút, betakarták | — Hát aztán honnét van földdel és egyszerű fakeresztet j köztünk atyafiság? tettek főléje, abban a remény- j — Ádárn apánktól, ben, hogy a kegyeletes angolok: — íme fogja, — válaszolt a nem fogják zavarni a kereszt jegyző egy kétfillérest nyújtva alatt vélt halottak nyugalmát, j a vándorló legénynek. — Ha Néhány nappal később az an- minden atyafiától ennyit fog I ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “Kis Dongó” képes élclap hanvonként kétszer, — I minden hó 5-én és 20-án jelenik meg. Az előfizetési dija I egy évre 3 dollár, félévre 1 dollár 50., Lapunk az amerikai magyarságnak közkedvelt élc­­lapja, melyet mindenki járat, aki a tiszta, jó humort, tré­fás történeteket, szivet-lelket üdítő olvasmányokat és a szép magyar dalokat szereti s ez az oka, hogy olvasóink nemcsak saját maguknak rendelik meg azt. hanem ismerő­seiknek is szívesen ajánlják előfizetésre. I VÁGJA ITT KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 3 dollárt ....... centet a Kis Dongó egy évi előfizetésére és kérem azt az alanti címre szíves­kedjék továbbra is küldeni: — megindítani; Nevem: ................................................................................ Utca, box: ............................................................................ Város: ............................................................................... Állam: ................................................................................ Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. a burok elfoglalták újra a dom- I bot. Az ágyú sirj át namcsak sér­tetlenül találták, hanem fehér kövekkel volt köröskörül kirak­­j va, s mezei virágból való koszo­rúval diszitve. A burok persze azonnal kiás­ták az ágyút rej tekéből és nem­sokára hatalmas lövegek repül­tek az angol tábor felé.--------------------------­AZ ATYAFISÁG Egy toprongyos vándorle­gény kopogtat be a falusi jegy­kapni, csakhamar dúsgazdag ember lesz belőle.--------**§ §»*-------­NEM FUTJA AZ IDŐBŐL A budapesti kiálitás alkal­mával történt. Jóképű oroshá­zai magyar ember szállást bé­rel az egyik kis szállóban. Este érkezett, reggel becsengeti a pincért: — Aztán mondja csak — kérdezte tőle — lehet itt ma­guknál menázsit is kapni? — Hogyne kérem, — felelte előzékenyen a szobapincér — pompás konyhánk van. —- Osztán mikor van a koszt­osztás? — Reggeli 9-től 12-ig, ebéd 12-től 4-ig, uzsonna 4-től 7-ig és vacsora 7-től 11-ig. Barátunk megvakarja a fü­lét: — Tyü, a mindenit, akkor nem kosztolhatok haguknál. — Miért nem könyörgöm? — Mert ha egész nap eszem, mikor nézem meg a vásárt?--------------------------­ÁRPÁD íjS A GÓTH KÖVET Természete volt a régi ma­gyaroknak, hogy nem kedvel­ték a szószaporitást. Árpád előtt egyszer a góthok követe hiábavaló hosszú, cifra beszédben mondta el, mi járat­ban van. A fejedelem nem szólt rá semmit. — És mi a válaszod rá, uram? kérdezte végre a követ. — Mondd meg otthon, felelt Árpád, hogy mig te beszéltél,1 én addig a szót rágtam és hall­gattam.--------------------------­CSAK ÚGY, MINT A DISZNÓKNAK — Túrót eszel-e, tepertőt, vagy haluskát? — kérdezte a szakácsnő az udvarlójától. — Nem bánom én, kedves ha úgy adod is, mint a disznóknak szokás: mindahármat összeke­verve. (Vagyis: túrós-tepertős haluskát.)--------------------------­MEGVÁLTOZOTT A nagyapának nagy bajusza és nagy szakálla volt. A kis Mici szeretett játszani a nagy­apa szakállával... Sokszor hú­zogatta és nagyonkat nevetett hozzá. Egy napon a nagyapa levá­gatta bajuszát, szakállát és si­mára borotváltatta az arcát. Délben jön haza, amikor ép­pen ebédnél ült a család s a kis Mici mellette ül le. Mici nézi, csak nézi csodál­kozva, egyszerre igy kiált fel: 1955 november 5. LAPKÉPVISELŐKET az ország minden vidékéin f elvesszünk, írjon a feltételekért. — Nagyapa, kinek a feje van rajtad?---------------------------­EZ IS ELISMERÉS Toldy István; a hetvenes évek jeles színműírója, bírálatában egyszer nagyon lehordott egy fiatal színészt, amiért az sértve érezte magát, s elküldte hozzá segédeit. Toldy István ezeknek kije­lenté, hogy nem volt szándéka a fiatal színészt becsületében sérteni s csupán mint színészt bírálta meg. S a következő nyi­latkozatban fejezte ezt ki: “Viharfi ur épen olyan derék ember, mint amilyen rossz szí­nész. Viharfi ur tehát a legde­rekabb ember a világon.” Hevesi dalok Ha nagyon feszitjük. Elpattan a húr is: Ne bántsd a szivemet, Tele van az úgy is. Hiába csititom, Hiába altatom; Meg-megszólal benne. Mindig a fájdalom. Te vagy az oka, hogy Gyötör a bubánat, Csalfa kis angyalom, Meghalok utánad. Azaz csak meghalnék. Ha jó bor nem volna. Ha nagy bánatomban, Az nem vigasztalna. De mert jó bort mérnek HEVESI CAFÉ-ban, Odajárok biz én Háromszor napjában. Heggel ha búsulok. Egy pohárral iszom. Attól, csalfa babám, Azonnal megnyugszom. Délben, ha fáj szivem. Két pohárral iszom. Attól csalfa babám. Elmúlik bánatom. Azután estére, Három pohár járja, Három pohár után, Ki gondol halálra? Ha nagyon feszítjük. Elpattan a húr is. Iszik, ha fáj szive: A szegény s az ur is. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 W. Jefferson Detroit. Michigan

Next

/
Oldalképek
Tartalom