Kis Dongó, 1955 (16. évfolyam, 6-24. szám)

1955-10-05 / 19. szám

8-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN ÓHAZAI ANEKDOTÁK A SZÖKÖTT KATONA Gróf Károlyi Gábor 1841 no­vember 19-én született és en­nek köszönhette életét egy szö­kött katona is. Baksay Sándor, a kiváló református pap-iró igy mondta el ezt a történetet: elé. A grófné azt betegágyában alá is irta s üzent az ezredes­nek hogy teliesitse a kérést, így hát a kis grófi fiú születése nemcsak egy újszülött útját nyitotta meg az élethez, de egy halálraítélt útját is visszave­zette ehhez. Bogdán-Szabó Lajos, kun­­szentmiklósi ember volt, fia­tal korában csapott fel katoná­nak. Kalandos hajlamú, de tisztességes gondolkodású le­gény volt. Nem bírta el a ka­tonai fegyelmet s többizben megszökött ezredétől. Mindig haza is került szülővárosába. Mindig elfogták azonban, visz­­szavitték ezredéhez, megvesz­­szőzték. Harmadik szökése után — amint ezt a katonai szabályok előírták — kötélhalálra ítélték. Akkor még fennállott azonban az a szokás, hogy ha egy anya, aki akkor szül, amikor a ha­lálos Ítéletet kimondják és ke­gyelmet kér a halálra ítélt ka­tona számára, akkor a kegyel­met meg kell adni. Bogdán-Szabó jó sokáig szol­gált büntetésből. Végül mégis csak visszakerült Kunszent­­miklósra. Haláláig áldotta Ká­rolyi grófnét s annak fiát Gá­bort. TOMPA ÉS A KOCSISA 'Tudvalevő dolog, hogy Tom­pa Mihály, a költő, óriás ere­jű ember volt. Félkézzel haji­­gálta föl a napszámosok vállá­ra a búzás zsákokat. Bogdán-Szabó fölött akkor mondták ki, 1841 november 19-én a halálos Ítéletet, amely napon gróf Károlyi Györgyné Gábor nevű fiának — a későb­bi hires negyvennyolcas képvi­selőnek — életet adott. A katona jó emberei kegyel­mi kérvényt vittek a grófné I Egy alkalommal megharagu­dott Tompa a kocsisára. Vala­mi bajt csinált. Felhivatja ma­gához s szidja kegyetlenül. A kocsis rendületlen nyugalom­mal hallgatja. A költő megha­ragszik ezért a nembánomsá­­gért, felugrik, ölbekapja a ko­csist, s zsupsz! — leteremti a parókia magas tornácáról az ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “Kis Dongó” képes élclap hanvonként kétszeri­­minden hó 5-én és 20-án jelenik meg. Az előfizetési dija egy évre 3 dollár, félévre 1 dollár 50. " Lapunk az amerikai magyarságnak közkedvelt élc- Iapja, melyet mindenki járat, aki a tiszta, jó humort, tré­fás történeteket, szivet-Ielket üdítő olvasmányokat és a szép magyar dalokat szereti s ez az oka, hogy olvasóink nemcsak saját maguknak rendelik meg azt, hanem ismerő­seiknek is szivesen ajánlják előfizetésre. VÁGJA ITT KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök..... dollárt ..... centet a Kis Dongó ............. évi előfizetésére és kérem azt az alanti címre szíveskedjék tovább is küldeni: — megindítani: Nevem: ...................................................................................... Utca, box: ................................................................................. Város: ........................................................................................ Állam: ........................................................................................ Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. 1955 október- 5. udvarra. Aztán, hogy tettét igazolja, utána kiált a repülő kocsisnak: — Nem ütlek meg, Péter, üsd meg te magadat!----------------------­A KIRÁLY PÉLDÁJA I. Ferenc, magyar király, egy délután adjutánsa kísére­tében a magyar határhoz kö­zeleső Báden városka utcáin sétált. Amint egy utcába befor­dultak, az adjutáns észrevette, hogy egy koporsót hoznak felé­jük, s attól tartván; hogy a koporsó látása fel fogja izgat­ni az öreg királyt, figyelmeztet­te, hogy talán jó lenne egy másik utca felé venni utjokat. A király azonban bevárta a koporsót. Szegényes deszkako­porsó volt csak, melyet a pa­pon és sekrestyésen kívül sen­ki sem kisért. “Bizonnyára szegény ember holttestét zárja magába ez a koporsó” — jegyezte meg a ki­rály — ” mivel halála után senkisem emlékszik meg róla. De tegyük meg mi azt, mit a bádeniek elmulasztottak,” és adjutánsával együtt kalaplevé­­ve követte a koporsót. Mikor a bádeniek a szegény koporsója után haladó császárt: észrevették, megszégyenülve csatlakoztak a menethez, s mi­re a koporsó a sirhoz ért, már, a király szép példáját követő kísérők százai mondták a pap után az imát az elhunyt lelki­üdvösségéért.----------------------­s szó nélkül teljes erővel vágott végig öccse arcán. Barcsay Elek szemét elöntöt­te a könny s azt felelte: — Igazad volt, Miklós bá­tyám! Nyugdíjaztatta magát. Ausz­triában telepedett le. Grófkis­asszonyt vett feleségül, egyet­len fiának, Gézának pedig, akit tisztnek neveltetett, gyak­ran mondta: — Szeresd, fiam, a magyaro­kat! Azt a megszégyenítést megérdemeltem! Barcsay Géza ott is hagyta hamar a hadsereget. Apja ha­lála után Ausztriában gazdál­kodott, de jól megtanult ma­gyarul s évente felkereste er­délyi rokonait. Az első világháború kitöré­sekor hatvanegyéves volt. Még­is önként jelentkezett kato­nának. Akkor irta erdélyi roko­nainak: — Jóváteszem apám vétkét! Hevesi dalok Teljes pompájukban Az őszi virágok, A kicsiny kertemben Ezerszinüt látok, Illatuk csókjával 1914 szeptember 22-én halt hősi halált a szerb harctéren Barcsay Géza, az “osztrák” Barcsay. Érdekesek ennek előz­ményei. Az 1848-i szabadságharc ki­törésekor minden férfisorban lévő Barcsay beállott Kossuth katonájának, csupán Barcsay Elek harcolt a császár zászla­ja alatt magyar testvérei ellen, mert ő gyerekkorában osztrák katona-iskolába került, igy lett vértes hadnagy s került ezre­dével a harctéren a magyarok­kal szembe. Piskinél nagy csata folyt a magyar huszárok s osztrák vér­tesek közt. A huszárok élén egy Barcsay — Miklós nevezetű — vágtatott kivont karddal, a vérteseket pedig egy fiatal had­nagy vitte rohamra. Szilaj tűz­zel rontott egymásnak a két el­lenséges tiszt. Ahogy szembekerültek egy­mással, akkor vették csak ész­re, hogy a huszártiszt Barcsay Miklós, a vértestiszt pedig öcs­­cse, Barcsay Elek. Egy pillana­tig meghökkenve meredtek egymásra, azután Barcsay Mik­lós előrántotta lovaglóostorát Körülvesznek engem. Azért oly szép az ősz S én azért szeretem. De e kerek földnek Nincs oly szép virága, Mint, akit szeretek, Az a kedves lányka. Bejárhatod ezt az Egész nagy világot S nem talász te sehol Nála szebb virágot. És a lányok között Legszebb a magyar lány. Ragyog a két szeme, Mosoly ül az arcán. Üdvöt igér édes, Csókratermett ajka, Tüzbe hozza véred, Ha ölel két karja. S amikor menyecske Lesz a magyar lányból, Akkor lép ki ő az Élte tavaszából, Akkor érkezik el Életének nyara S lesz a szép bimbóból A kinyílott rózsa. Édes kicsi párom Ugy-e szép is e nyár, Ügy-e minden nappal Ránk uj boldogság vár? De legboldogabbak Mégis akkor vagyunk. Mikor a HEVESI CAFÉBAN mulatunk. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 W. Jefferson Detroit, Michigan

Next

/
Oldalképek
Tartalom