Kis Dongó, 1955 (16. évfolyam, 6-24. szám)
1955-09-20 / 18. szám
1955 szeptember 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) Nohát az a szem csoda volt! Ma se tudom, hogy a szemöldökének az erős rajza okozta-e, hogy olyan gyújtó volt az ereje a szemének? Vagy hogy a hosszú fekete szempillák alól a szeme fehére erősebben villogott elő, mint más embernek? Vagy hogy a szeme csillaga volt talán nagyobb? — a manó tudja. De gyönyörű volt! A szőnyeget drágáltam. Bizonyságul hivtam a szépszemü leányt is. És a leány mellettem bizonyított: — Bizony drága. Mehemednek a szeme kereket vetett rá. — Megbolondultál, Ida? Aztán nevetésre fakadt. Félrevetette a szőnyeget, és szeretettel pillantott a leányára. — Tessék: a saját leányom rontja az üzletemet. Ida vállat vont, mosolygott. — Kérdeztek: feleltem. Én csak azt tudom mondani, amit érzek. S ahogy beszélt, gyönyörű fehér fogsor tűnt elő pirosló ajkai közül. A boltos újra fölvette a szőnyeget. — Nők nem értik az effélét, — mondotta a fejét rázva. Tessék megszemlélni: raritás ez, sőt Pesten unikum. — Nekem hat is van ilyen, •— feleltem. Engem nem szed rá Mehemed uram. S a leányra néztem: hátha megint a szavamra szól? — Szeretném a gyüjtemétányéraimat lofnyettezte, neki is arra fordult a figyelme. — Micsoda ritkaságok! — mondotta elámulva. S egynéhány szavából csodálkozással láttam, hogy tudja be-| csülni a művészi értékeket. Még j a falon függő képekre is értő megjegyzéseket mondott. — Az a hold kissé hideg. A fák nyáriak. Nyáron az éj is meleg. A festőnek több vörös szint kellett volna alkalmaznia. Aztán egyszerre a szemembe nézett: nyét látni, — mondta a leány. — Tessék, akár rögtön. — Nem. Holnap inkább, ha megengedi elmegyünk a mamával. Vagy holnapután, ha önnek alkalmasabb. Az arca elpirosodott. A szeme úgy égett, mint a zsarátnok. Az anyja megbotránkozva nézett reá: — Node Ida... Vastag szemöldökű és kövér asszonyka volt az. Sovány korában sashoz hasonlíthatott az orrával, azonban hogy elhízott, olyan volt, mint a pingvin. Fekete nyelvű lornyettet viselt és sok gyűrűt, mint a jómódú boltos-asszonyok szoktak, s ha beszélt, egy arany fog csillogott elő a felső ajka alól. Ida másnap eljött az anyjával. A szőnyegeket nem igen nézte, de annál inkább engem. Amaránt-szin selyemruha volt rajta, és a rubin függőkkel olyan volt, mintha valami tüzfényben ,született Vénusz volna. — Egyedül lakik? — kérdez- j te ábrándosán. — Ha tudtam volna, hogy legény-ember.. . Nem illett volna meglátogatnunk. És egy percre szemérmesen nézett a parkettre. — Bizony, — feleltem, — úgy állok én, mint a kutágas a Hortabágyon. Dehát megszoktam: gyermekkorom óta mindig egyedül élek. Sajnáló szemmel nézett reám. Aztán hogy az anyja a szévri JOHN K. SZOLLOSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 neki-adom a vicénének. De ha a feleségemet megunom, azt a vicénének nem adhatom oda. Aztán azt se tudom, törökök-e ezek, vagy zsidók, vagy spa- Nem viselt ön azelőtt kis nyolok? A KISDONGÓ OLVASÓI TELJES BIZALOMMAL FORDULHATNAK az ország fővárosában, BALOGH E. ISTVÁN vezetése alatt működő irodához, amelynek cime: Foreign Services Corporation FOREIGN EXCHANGE AND CURRENCIES 1624 EYE STREET,, N. W. — WASHINGTON 6, D. C. Ez az iroda az amerikai magyarság érdekét szolgálja! Minden olyan családi, üzleti, vagy magánügyben, amely külföldi hozzátartozókat, barátokat, ismerősöket vagy üzleti kapcsolatokat érint föltétien ettől az irodától kérjen tanácsot. (Magyarul is irhát.) BEVÁNDORLÁSI ÜGYEKET, KÜLFÖLDI OKMÁNYOK BESZERZÉSÉT és HITELESÍTÉSÉT; PÉNZ, CSOMAG és ORVOSSÁG KÜLDÉSÉT; (Magyarországra s a világ többi államaiba) Teljes felelősséggel, pontosan és kielégítően kezel az iroda. (Cégünk államilag bejegyezett és ellenőrzött részvénytársaság.) őrizze meg az iroda címét. — Bármikor szüksége lehet rá. Szíveskedjen másoknak is ajánlani közérdekű irodánkat. 1 szakáit? A füle mellett... —Lehet, hogy néha meghagytam, ámbár... — De ezelőtt öt-hat évvel... — Bizony olyan pontosan ... — Párisban gyakran megfordult? — Sajnos, bizony egyszer se. — Csodálatos! És rámbámult. Az anyjára is rátekintett, mintha kérdezné: Hogyan lehet ez? Nem értettem, hogy mi a csodálatos abban, hogy én sohse jártam Párisban. Sok millió ember nem járt Párisban, még se szokás rajta csodálkozni. Ida tovább nézte a képeimet, s egy tájképre azt tanácsolta, hogy akasszam lejebb, mert sik mezőt ábrázol. — Hol tanulta maga mindezeket Idácska? — kérdeztem ámuldozva. A leány mosolygott. — Ida Párisban nevelődött, — szólt az anya, az aranyfogát megcsillantva. Olyan intézetbe adtuk, ahol csupa előkelő családok gyermekeit nevelik. A leány a földre pillogott, mintha szégyelné, hogy őt Párisban nevelték. Aztán meghivtak, hogy én is nézzem meg az ő szőnyegeiket. Mikor elmentek, akkor láttam, hogy Ida az asztalomon felejtette a ridiküljét, az anyja meg a lornyettjét. Azonnal küldöttem utánok. De még másvalami is maradt ott, amit már nem lehetett utánok küldenem: Idának a két tüzes szeme. Akármerre fordultam, nézett rám. Még éjjel is nézett, mosolygott, égetett. Kümmögtem, forgolódtam. Mi a manó, csak nem vagyok tán szerelmes? Sokkal okosabb embernek éreztem magamat, hogysem efféle baleset érhessen. Szivarra gyújtottam hát az ágyamban, és gondolkodtam: A leány szép, akárcsak egy szultán fantáziájában termett volna. Tanult is, mégpedig valami párisi libatóriumban. Vagyonos is bizonyára. De ami fő: gyönyörű, gyönyörű! A háznak csak egy cserép rósza is milyen kedves ékessége. Hát még ha egy ilyen beszélő rózsát szerezhet be valaki a lakásba? Azonban, hogy már harminc éves észszel tűnődtem az ügyön, kétségeim is ébredtek: A cserép-rózsát ha megunom, Eh, bolondság! Másnap mégis meglátogattam. Gondoltam: miért ne nézzem meg közelebbről? A női társaság mindig üditő, ha akkor hagyhatjuk ott, amikor nekünk tetszik. Vörös-borszin ampirben fogadott, és olyan bizalmas örömmel, mintha régi ismerősük volnék. A lakásuk pompája és kellemes hársvirág illata meglepett. Gyönyörű szőnyegek. Papagály, zongora, pálmafa, bordó-szin plüs karosszék, sok olaj-festmény, és egy olyan góbién, hogy a királyi palotába is beillett volna. A falon szentképek. Ida nyakában is kis aranykereszt ... Csak ámultam, bámultam. A négy-méteres legyező-pálma alatt a szalonban két alabastrom mell-szobor állt, — kétfelől. Az egyik Vénuszt ábrázolta, A másik Idát, — Diána-kosztümben. Mondhatom: Ida szebben domborított. (Folytatjuk.)--------'-4-3 Cf-------. PÓRULJÁRT LEGÉNY — Hallom, megnősültél. — Igen. Megszöktettem Mariskát. — És mikor megszöktetted, az apja utánad eredt? — Mi az, hogy utánam eredt? Azóta is nálam lakik.--------'4-5 -------ESKÜVŐ UTÁN EGY ÉVVEL — Hogy vagy? Régen nem láttalak. — Jól, jól... — És hogy van kedves feleséged, Ellácska? Megőrizte leánykori karcsúságát? — Hogy megőrizte-e? Megduplázta. NÉVNAPRA, SZÜLETÉSNAPRA VAGY MÁS ALKALOMRA AJÁNDÉKUL rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legolcsóbb ajándék minden magyar részére.
