Kis Dongó, 1955 (16. évfolyam, 6-24. szám)
1955-08-05 / 15. szám
1955 augusztus 5. KIS DONGÓ - CLEAN FUN 5-ÍK OLDAL volna olyasmire, fényes nappal. A pajta gádorjában egy kandúr macska meresztette rám izzó, vörös szemeit. Huh, de borzasztó volt! Még most is remeg minden porcikám, ha rá gondolok. De akkor észre se vettem. A borotvált képű ur sürgetve tuszkolt előre: — Erre, erre, utánam, ott bent nézzük meg a portékát. Megkerültük az épületet, hátulról mentünk be a pajtába, melynek arról az oldaláról nem volt se kapuja, se fala. Ugyan bolond kőműves épithette. — No lássuk most, bátyókám, azt a plántát! Gyanakodva vonogattam a vállamat, mivel még két másik ur is ott settenkedett. — Menjetek a pokolba! — szólt az én vevőm s a két ur rögtön eltűnt valami furcsa keritések mögött. Most aztán kibontottam a dohánykát. Tetszett neki a színe. Csak nem muskotály? — kérdé. — De bizony van közte az is. Még egy pár kérdést tett: nem-e valami nagyon erős? Hát csak nem üti a földhöz az embert. Nem-e lesz nagyon nyirkos? Eszébe sincs a makrancosság, úgy ég, mint a parancsolat. Kifogásolta, hogy nagyon vastagok a csutkái. Nem tehetnek arról a dohánylevelek, de meg ez a csutka omlós, mint a rakéta, a pipában. Félek, — mondja — hogy nagyon pattog. Pattog, — mondom — de nem lő. így beszélgettünk magunk közt, nyájasan. Egy kicsit drágálotta. T— Mennyit akar venni? — Csak nehány csomót; a legjavát. Kezébe vette az egész nyalábot, hogy kiválassza. Ekkor (soha sem fogom elfelejteni, ami most történt) kénszag ütötte meg az orromat. A vörösszemü macska előjött valahonnan és nagy robajjal felugrott az asztalkára. Hihihi! mintha nevetne. Úgy tetszett, valami reccsen alul a lábaimnál. Rémülve látTÖBBEKNEK. Ha sztrájkol vagy munkanélkül van és előfizetése esedékessé válik, írjon egy póstakártyát s mi halasztást adunk az előfizetési dij beküldésére. tam, hogy a föld mozdul egy helyen. A vevő felkiáltott: — Jaj, jaj, én már megyek. — Hova megy, ténsuram? — hebegtem, de az utolsó szót már belémfoj tóttá a rémület, mert a föld csakugyan megnyílt s egy szempillantás alatt (akár hiszik kendtek, akár nem) elnyelte a vevőmet. Még láttam a kezében a dohányt, amint a hóna alá szoritotta, még láttam vállait, fejét, amint fogyott, ment, szállt alá a pokolra ... Megdermedtem, lábaim megrogytak, reszketve mormoltam a Miatyánkot (jó szerencse, hogy eszembe jutott e szörnyű percben), aztán mihelyt összeszedhettem magamat, futottam az átkozott helyről, ahogy csak lehetett. Künn vihar rázta a fákat, forgószél hömpölygette a pelyheket és papírdarabokat, egy denevér, kip-kop, az arcomba ütődött (hess, pokol fajzatja!) a fekete kecskebak gúnyosan mekegte: Ki, ki, ki! Bocsoki! A templom tornyában delet kongatott a harangozó. Remegve, roskadozva tántorogtam hazafelé a fehérvári utón. A harang utánam zúgta: Bim, bum! Bim, bum! A te vevőd sátán volt. Az volt (Isten engem úgy segéljen), ő volt és máig is adósom a tiz font dohány árával. MODERN LÁNY — Jóska, vigyázzon, nehogy a mama meglássa, hogy csókolódzunk. — De hiszen nem is csókolódzunk. — De ha esetleg később csókolódznánk. RENDŐRT Vendég: Főpincér! Főpincér: Parancsol? Vendég: Hivasson csak egy rendőrt! ... Főpincér: Szolgálatjára... Vendég: Aki kidobjon, mert — nem tudok fizetni.---------------------------AZ ITALMÉRŐ VESZTESÉGE — Borzasztó, elvesztettük a fiatal Verest, a legjobb üzletfelünket. — Verest, aki napról-napra ivott s barátainak is mindig fizetett? — Igen. — Dehát mi történt vele? Meghalt talán? — Nem halt meg, hanem megnősült s felesége nem engedi a kocsmába. — Óh, az hamarosan másként lesz. — Hogy érted? — Úgy, hogy a mézeshetek elmúltával, majd együtt jönnek ide. Ismered a közmondást: Minden zsák megtalálja a maga foltját.---------------------------A LÁTOGATÓ — Nagysága, — mondja az uj szobalány, — egy idegen asszony jött a lakásba, bement a szobába, levetette a kabátját, kalapját, az ágy alá nézett s aztán végigsimitotta a bútorokat s kijelentette, hogy nálunk minden poros, piszkos. — óh, Julcsa, nem idegen asszony az, hanem anyósom, akit holnapra vártam, hogy megérkezik.-----------: A VASÚTON — Hány éves vagy kislányom? — kérdi a kalauz a vasúton anyja kíséretében utazó leánykát. — Hat éves vagyok s azért nincs szükségem jegyre, — válaszolja a kislány. — És mikor leszel hét éves? — Amikor leszállók a vonatról, mert akkor már megmondhatom az igazi életkorom. KIS DONGÓ -- CLEAN FUN 7907 W. Jefferson Avenue Detroit 17, Michigan Mindazon kísérteties történetek között, melyeket hallottam hitelesen vallom és bizonyítom, hogy a Bocsoki József uramé a legigazabb, mert az ténye-. ken alapszik. Bocsoki uram csakugyan dohányt vitt a hóna alatt Buda utcáin. Ment, mendegélt a fehérvári-uton, mig végre egy kerthez jutott (a Horváth-kerthez). A kertben volt a budai aréna. Az aréna előtt egy kópé színész tanulta a szerepét. Kieszelvén, hogy Jóska bácsi dohányt árul, becsalta a színpadra, ahol is jelen volt még két gézengúz, akik fölismervén a helyzetet, a kellő pillanatban elnyelették a sülyesztőn álló társukat a dohánykával együtt. ... Valami az, hogy milyen ravasz, pihent eszük van ezeknek az imposztor komédiásoknak! A legrégibb, legtartalmasabb magyar élclap Amerikában. Bizonyára ismer ön számos jó humort kedvelő magyar, akiket érdekel és akik örömmel olvasnak egy kitünően szerkesztett magyar élclapot. Legyen szives beírni a nevüket és lakcímüket az alanti rovatokba és küldje be nekünk. Mi készséggel küldünk a megadott címekre ingyen mutatvány-számot és felvilágosítást étlapunkról. Név: ................. Utca vagy box: Város és állam: Név: ................. Utca vagy box: Város és állam: Név: ................ Utca vagy box: •'«főváros és állam: A KIS HAMIS Beküldő neve: — Azután ne hagyd magad megcsókolni Pistától, — mond- Utca vagy box: ja a mama.- Nyugodt lehetsz mama, város ég áUam; nem hagyom. De tudod én nem vagyok olyan erős mint Pista. _____________
