Kis Dongó, 1955 (16. évfolyam, 6-24. szám)
1955-04-20 / 8. szám
JL \ 1955 április 20. KIS DONGÓ - CLEAN FUN A FÉRFIAK SORSA: A NO (Folytatás) Sóhajtott. Mindig fehér ing, mindig az a fakó-szép rózsaszin szoknyácska, mindig méltórságos járás, és mindig koszorú a fején. Egyszer kalász-koszorút telt és egy kis csokor búzavirágot a homloka fölé, s a kalászkoszoru olyan aranyfonállal volt összefűzve, körültek^rgetve. aminővel Pesten a süteményeket szokták nálunk átkötni. Máson talán furcsáltam volna, de neki csodásán illett! — Hát nem bolond ez? — mondotta mosolyogva a tömzsök asszony, mikor látta, hogy a koszornt bámulom. Majd iszen a Dani megigazitja a kereket! A Dani név hallatára mind a ketten elkomolyodtunk. De kiálltuk a szúrást, csakhogy egymás látásában gyönyörködhessünk. S mig az asszony varrt, vagy font, vasv a birkákra szemlélődött, titkos-édes pillantásokat váltottunk. Aztán a kis tömzsök asszonynval hagvtam ott. a legelőt, a piros szájacskát, piros bocskorkét, titkos sugárzású szép szemet. Soha senki se tudott a mi egységünkről semmit. Az utolsó éjszakát hosszasan együtt töltöttük. Szomorúak voltunk persze mind a ketten. Még az őszibogár is busán pirregett a hegy alján a szőlőben. — Hallja, — mondotta, — hallja mit zeng a bogár? Tűrj! Tűrj! Csupa szomorúság az élet! Tűrj! Tűrj! Az ég is felhős volt. Hallgattunk, búsultunk, sóhajtoztunk. ölelhettem már, csókolhattam már, — nem tiltakozott. — az anyja ellene. — Úgy érzem ez az utolsó! — í’ebesgette, miközben forró könnycseppekkel áztatta az arcomat. Hiába biztattam, hogy a jövő nyáron újra találkozunk, hogy akkorra elvégzem az iskolámat és beállók tisztnek a gazdaságba. — Ez az utolsó1 — ismételte. Nem látom én magát többé soha. — Férjhez mégy ahhoz a katonához! — Nem megyek. Ha kerékbe törnek, akkor se megyek! Dehogy nem mégy ... S előttem volt a képe, miként tér haza az a katona már öt hét múltával. Miként állítják a vén juhásznak a helyébe. Ki mentené meg a karvalvt.nl az én szép kis galambocská[ mat? S a véremnek minden csepp, je kínlódott arra a gondolatra, j hogy a leányt fogja ölelni, az I a katona. Arra gondoltam, hogy én veszem el. A fővárosban nem tehetném, de falusi ispánnak minden lehet. A bátyám mellett csakhamar kaphatok fizetést: elveszem. Dehát a szülőim . . . Bizonynval keményen elleneznék, ők nem ispánságra neveltek engem. Ez a tudat eltiporta min-A KISDONGŐ OLVASÓI TELJES BIZALOMMAL FOR- j DÚLHATNAK az ország fővárosában, BALOGH E. ISTVÁN vezetése alatt működő irodához, amelynek címe: Foreign Services Corporation FOREIGN EXCHANGE AND CURRENCIES 1624 EYE STREET, N. W. — WASHINGTON 6, D. C. Ez az iroda az amerikai magyarság érdekét szolgálja! Minden olyan családi, üzleti, vagy magánügyben, amely külföldi hozzátartozókat, barátokat, ismerősöket vagv üzleti kapcsolatokat érint föltétien ettől az irodától kérjen tanácsot. (Magyarul is irhát.) BEVÁNDORLÁSI ÜGYEKET; KÜLFÖLDI OKMÁNYOK BESZERZÉSÉT és HITELESÍTÉSÉT; PÉNZ, CSOMAG és ORVOSSÁG KÜLDÉSÉT; (Magyarországra s a világ többi államaiba) . Teljes felelősséggel, pontosan.és kielégítőén kezel az iroda. (Cégünk államilag'bejegyezett és I ellenőrzött részvénytársaság.) ■ őrizze meg az iroda címét. — Bármikor szüksége lehet rá. I Szíveskedjen másoknak is ajánlani közérdekű irodánkat. § den boldog képzelgésemet. Az éj hűvös volt. Betakartam 'őt is a köpönyegemmel. És csak öleltem, mintha késleltethetném vele az időt, amely ki fogja bontani a karomból, s nekem majd jobbra mutat, neki balra. — Mondd .nekem: Tamás Legalább most utoljára szólíts a nevemen! — Nem tudom. Nekem rmga csak “maga.” A név mindegy. * —Mégishát. hogy halljam egyszer tőled. És mikor távol leszek, a fülembe csengjen. — Nem, nem bírom. És görcsösen átölelt, mintha a szivével a szivemet akarta volna megcsókolni. Kakasszó hangzott a hegy aljából. Az ég távol szélén szürkülő világosság terjengett, örzse felocsúdott a karjaimban. Szétnézett. — Virrad. Megrázkódott. Fölkelt. A pu’i is fölkelt Nyújtózkodott a két első lábán, aztán a hátulsón, és ásüott. Alulról sűrűbben hangzott a birkák bégetése. A leány a válla mra tette a kezét. Könnyes szemmel nézett a szemembe. — Majd este mikor a kocsin megyen, nézzen -vissza erre a hegyre. >— Ha nem mondod is, visszanézek. — Itt fogok á’lni És én is nézek arrafelé, amerre maga megyen. Itt állok mig csak a gőzöst nem hallom. Akkor tudom, hogy magát viszi. És a váltamra hajtotta a fejét. — Én pedig gondolni fogok rád egész éjjel, és mindig, és mindig. Aztán a jövő nyáron itt várj engem mingyárt szélső éjszakán, mikor megtudod, hogy megérkeztem. Hozok neked gyűrűt, szépet, amilyen köveset kívánsz. — Ne hczzon, nem viselhetném. De úgyis tudom, nem jön el. Érzem: nem jön el. — De eljövök. —r Anyám is mondja ... — Most az egyszer téved ő is. — Világosodik. . Nézzen el délután a legelőre: ta’án mágegyszer láthatom. És kiddie el nekem majd Pestről a képét. Ne nekem, csak ispán uróknak. Nekik van egy vastag kapcsos bőrfedelű könyvük, a vendégszobában. Abban sok szép szemé'ynek a képe van egybegyűjtve. Megtalálom köztük a maga képét, és minden vasárnap megnézem, és megcsókolom ... Maga azt meg fogja érezni, ugye? Lekiséi tem a kutig Ott mégegyszer megcsókoltuk egymást szinte szivünk szakadásával. És elváltunk. tf. Délután kiloptam a fényképemet az albumból és kivittem. 7-IK OLDAL JOHN K. SZŐLLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 hozzá a legelőre. Betakartam papirosba, és hozzátakartam azt- az uj tízforintost is, amit az anyám adott, hogy előre nem látott kiadásra is legyem pénzem. De hogyan adjam neki oda? A fényképet elfogadja, de a pénzt semmiképpen Be’edugom majd titkon a tarisznyájába, a Petki-Farkas leányainak a könyvébe. -Az ég borult volt, mintha erezne, s aggódtam, hogy esni fog, de nem esett. Akkor már nem is a kökényes aljra mentem, hanem fel. Hiszen egyszer láthatnak. És néztünk egymásra szomo; run, hosszasan Mintha mindaketten be akarnánk vésni az emlékezetünkbe egymásnak a vonásait. Én egy füves háncsokon ültem. ő a szülén hevert, s a fejét félkönyékre támasztva nézett rám szomorún. Előtte a szűrön egy csomó vadvirág s közte három négy szál abból a j sárga szép virágból, amelyet bakszakáll néven ismer a nép. Mikor az a virág magzik, olyan fehér golyó, mint a láncvirág golyója. És csak reggel szokott nyitni. De essőre hajló időben, délután is. A koszorúját aznar) abból fonta s olyan volt a fején, mint valami korona. S amig egymásra szomorkcdó szemmel méláztunk ottan, szórakozottan tépdeste a virágokat. — A jövő nyáron, — ismételgettem — a jövő nyáron. S mintha az anyja abban a percben az én szivemben szólalt volna meg, s azt mondta volna: — Soha!... (Fclvtajuk.) —««3 g*»— piAzastársak ASSZONY: Te sohasem fogadtad meg a jó tanácsot. FÉRJ: Igazad van. mert ha megfogadtam volna, akkor nem vettelek volna feleségül téged. LEGSZEBB ÉS LEGÉRTÉKESEBB húsvéti AJÁNDÉK a “Kis Dongó.’’ Egy éven át derűt visz a házba, ahová küldeti. Kérjen kedvezményes előfizetésre jogositó • rendelőlapot.
