Kis Dongó, 1955 (16. évfolyam, 6-24. szám)

1955-04-20 / 8. szám

1955 április 20. r^Ttj nnvnrt __ flLFAN FTTN 3-IK OLDAL AZ ELTÉVESZTETT VÁROSOK Kiállítás volt Magyarorszá­gon a háborúk előtt és elhatá­rozták, hogy meghívják arra a világ két legdivatosabb nemze­tének, a franciának és az an­golnak a nevezetesebb újság­íróit és Íróit. Nosza megindult legott ven­­déghivóba egy jómodoru úri, ember Páris felé. Itthon ellátták bőven taná­csokkal. Egyik is, másik is bele­szólt. Csak úgy bugyogott a lelkesedés és mert a bőkezűség, szívesség is leleményes, válto­zatos programot csináltak pa­zar lakomákkal, fejedelmi pom­pával, kényelmes ingyen vo­nattal. A ventíéghivónak jól a szivé­re kötötték, hogy felette udva­rias és nyájas legyen az illető meghívottakhoz, biztassa, csa­logassa őket mézes szavakkal. A vendéghivó útközben arra a gondolatra jött, hogy Lon­donba megy először s csak az­után ejti útba Párist. Jól van, — elérkezik tehát Londonba 3 bemegy az első nevezetesség­hez. — Uram, — igy szól, meg­hajtva magát, — a mi orszá­gunk ég a vágytól, hogy önt láthassa. Jöjjön tehát uram. Külön vonat áll rendelkezésé­re. Én biztosítom, hogy egész végig pompásan fognak mu­latni. Az angol ember hidegen mondá: — Mi jut önnek eszébe? Mennydörgettét uram, nekem nincs időm céltalan utazáso­kat tenni. Én értékesíteni szok­tam az időmet. Fogjon ön ma­gának más bolondot. Sóiba járta a nevezetessége­ket, de dacára a lelkes meghí­vásnak, senki sem ajánlkozott. A vendéghivó busán hajó­zott át Párisba. Útközben azon­ban gondolkozni kezdett. Ez nem megy igy, nem megy. Bi­zonyosan nem tetszik nekik a •mód, amelyben hívom. Igen, igen, meg kell azt változtat­nom. Úgy is tett s Parisban már ezzel állított be a nevezetessé­gekhez: — Uram' A mi országunk egy kiállítást rendez, mely hü tükörben mutatja népét, ipa­rát. Jöjjenek önök, látogassák meg. Biztosítom, hogy ott so­kat fognak tanulni és tapasz­talni. A franciák mind ingerültek lettek erre a meghívásra. — Mi jut önnek eszébe? Hogy mi' menjünk önökhöz ta­nulni? Hát kik vagyunk mi és, SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT, ha hátralékban van elő­fizetési dijával, szivesked­­/ jék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfize tési dijat lejáratkor meg fizeti: 'kik önök? Fogjon ön magának más bolondo't. A szerencsétlen vendéghivó kétségbeesve utazottt haza. No mi van a vendégekkel? — Ikérdék otthon. Jönnek vagy nem jönnek? — Nem jönnek — mondá sötétén. — Sem az angolok, sem a franciák? — A leghidegebb visszauta­sítás mindenütt. — Ez borzasztó! De hát mégis hogy történt? — Legjobb azt el sem mon­dani. Hanem azért mégis elbeszél­te körülményesen, hol járt, mit mondott s mit felelted amazok. Mikor látta, hogy nem boldogul igy, amúgy kezd­te őket invitálni. — Mindent megpróbáltam, — kiáltott fel, — de hasztalan! — Oh te bolond! — szólt közbe egy bölcs aggastyán — hiszen az igaz, mindent fel­használtál, de megfordítva cse­leked ted. — Hogyan? — Amit Londonban mond­tál, azt Párisban kellett volna elmondani, — és viszont. Siess vissza nyomban és majd meg­látod célt érsz. A vendéghivó még egyszeri vasútra kelt s amint újra be­járta a két várost, azt sürgö­­nyözte az otthoniaknak: “Bámulatos siker'! Franciák, angolok tömegesen jönnek. Az utazásra jelentkezők száma nőttön nő.” Ahány Husvét annyi esztendő: Minden Ilusvétlal elmegy egv esztendő és minden esztendővel egy jó alkalom, hogy még idejében gondos­kodjunk szeretteink és sajátmagunk biztonságáról. Élj az ^alkalommal és segíts önmagadon rendkívüli olcsó és minden kívánságot kielégítő biztosítással, AMIT AZ ÉLET MINDEN SORSCSAPÁSÁNAK ESETÉRE NYÚJTHAT TAGJAINAK A . VERHOVAY SEGÉLY EGYLET. Magyar Testvér! Jöjj közibénk! Élj velünk! Szeretettel látunk! Látogass meg bennünket a VERHOVAY TESTVÉRI­SÉG ÜNNEPÉN, május végén, Chicago, Illinois-öan. Légy tanúja annak, mint emelkedik önmaga fölé sokezernyi magyar ez országos sport- és társadalmi esemény nagy­szerű légkörében, lásd Magyar-Amerika megújulásának legdrágább zálogát, a fiatalság találkozását az öregekkel, a new yorkiak kézfogását a californisiakkal. ÜBRÜllltB! KELLEMES ÉS VIDÁM MAGYAR HUSVÉTOT A MAGYAR FELTÁMADÁSBA VETETT HITTEL k i v á n a Verhovay Segély Egylet 1886 A LEGJOBB ÍZESÍTŐ Egy koldus ebéd idején ért egy gazdag ember háza elé és kért valami ennivalót. A ház asszonya hozott neki egy tá­nyér levest, de nagyon mogor­va arccal. A szegény ember evett, de közben kicsordult a könny a szeméből. Az asszony meglátta és bosz­­szusan rászólt: — Talán nem jó a leves? A koldus, aki már a végén volt az étkezésnek, igy felelt: — A leves nagyon jó volt, de a legjobb izesitő hiányzott, belőle: A barátságos arc. nehéz a dolga. Százszámra ajánlkoztak fiatal fiskálisok, a legnagyszerűbb protekciós írá­sokkal felszerelve. A cég tulaj­donosa azonban nem ezek kö­zül választott, hanem egyebet csinált. Volt egy veszendő pő­re, amelynek megnyeréséhez már semmi reménye nem volt. Kijelentette, hogy aki ezt a 700 forintos port meg tudja nyerni, az lesz az ügyvédje. A fiskálisok sorra megnéz­ték az írásokat és kétségbeeset­ten távoztak azzal a kijelentés­sel, hogy ezt a port megnyerni tiszta lehetetlenség. Az egyik azonban túljárt az eszükön. Elvállalta a port,, el- I utazott vidékre, ott el is vesz- I tette, aztán hazajött Pestre, i bejelentette, hogy megnyerte a (port, — és a sajátjából fizette ! ki a 700 forintot. így kapta meg az állást, mely azóta éven­­kint 10,000 forintott jövedel­mezett neki. A RAVASZ FISKÁLIS Egy gazdag pesti nagykeres­kedő cégnek meghalt az ügy­védje és ügyvédet keresett. Aki I ismeri a viszonyokat, az sejt- i heti, hogy a cégnek nem volt Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú Süzetben A LEGNÉPSZERŰBB UJ ÉS RÉGI MAGYAR NÓTÁK GYŰJTEMÉNYE TISZTA ÉS OLVASHATÓ NYOMASSÁL. Ára csak 50 cent, postán 5 cent szállítási díjjal 55 cent Kis Dongó — 7907 W. Jefferson Avenue — Detroit 17, Michigan — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — IBB

Next

/
Oldalképek
Tartalom