Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1954-08-05 / 15. szám
1954 augusztus 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) mama. Még másnap is élt. Harmadnap azt mondta az orvos, hogy nem is fog meghalni. Viki letérdelt a hosszu-ujju Madonnája elé, és úgy hálálkolott az Istennek. Már akkor én is annyira együtt-éreztem vele, hogy én is örültem. / — Velünk fog élni a mama! Meg fogjuk édesíteni az öregnapjait! Valóban nem is lehetett arra gondolni, hogy egy nyomorék asszonyt magára hagyjunk. Ez a nyilatkozatom teljesen egybeforrasztotta mind a hármunk szivét. Ami szabad időm csak volt, mind náluk töltöttem. Az öregasszonyt én emeltem ki az ágyból, mikor már annyira volt, hogy fölkelhetett, s az én karom volt a támasza, mikor már ugy-ahogy járhatott is. — Mondtam ugy-e, hogy a jó Isten mindent eligazit, — rebegte. Hálát érzek iránta, hogy ért az a szerencsétlenség. És a hála-könnyeken át rám tekintett: — Ebben ismertelek meg fiam, hogy milyen nemes szív vagy. Jól mondta Viki, hogy te vagy az igazi. Illesz Vikihez, ő már kicsikorában is olyan volt. Egyszer iskolás korában hónapokig nem reggelizett otthon. Magával vitt egyetmást, hogy majd az iskolában költi el. S kitudódott, hogy egy szegény leánytársát táplálgatja. Oh ez ritka jó szív, ez az én leányom! Majd ha téged ér baj, akkor ismered meg. S hogy Viki a vállát karolva ült mellette, megfogta a kezét a leányának, és kezet csókolt neki. Augusztus elején azt tanácsolta az orvos, hogy menjen az öregasszony valahova fürdőbe. Már akkor járt-kelt, mintha semmi se történt volna vele, sőt a válla zuzódása folytán még a nyaka is ugv megjavult, hogy nem húzogatta többé. A fürdő-keresés gondja persze az enyém volt. — Ne legyen drága! — ez volt az ő kívánságuk. — Ne legyen messze, — ez volt az enyém. Dehát hol van olyan fürdő? — Csak eredj ki az állomásra és indulj akármerre — mondta az öreg mama, — a jó Isten majd eligazit. Nohát engem emlék-oszlop illet Siófokon. Én voltam ott az első fürdő-idegen. Bódé is csak egy állt akkor még a Balatonban. Egy éktelen potrohos kövér nagy boltosné, szokott fürödni egymaga. Magam is láttam. Olyan volt, mint egy elhízott fehér elefánt. Mikor belement a vizbe, azt vártam, hogv a Balaton kicsap a medréből. Sok keresésre találtam végre olyan házat, amelyikben nekem is jutott egy különbejáratu szobácska. Valami molnárnak a háza volt az. Eperfás udvar. A köze-AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, 3z angol nyelv elsajátítására. mert a szavak mellett í '1 van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaigazítások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben. A szép kötésben tévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, & n r o tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv ára.............. vú.OU Kapható a KÍS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIG AN Vidékre 15 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására. pén náddal födött jeges-pince. Az ablakokon vasrostély. A molnár azért építette, hogy öregségére abban nyugodj a ki az őrlésben és vámolásban eltöltött élet fáradalmait. Persze, hogy bérlője találkozott, szívesen vámolgatta tovább még egvpár hónapig a lisztet. Vikiék az utcai szobát foglalták el. Az én szobámat hátul rendezték be. Földes szoba volt. Az ajtaja olyan alacsony, hogy az első napon kétszer beleütöttem a fejemet. Bizonyára hombárnak szánta a molnár. De Vikiék átalakították szobának: szőnyeget tettek bele, és az ablakra csipkekárpitot; az ablak közé szekfüt. A Náni szobalányt is levittük magunkkal. Az volt egyúttal a szakácsunk is. A hivatalomban három hétre szabadságoltak. Azon a három héten még tartott a kánikula, és nem volt ott akkor se fasor, se erdő, se kút. A balatonvidékiek azt tartották, hogy minek a kút, mikor ott a Balaton! Ittuk hát azt a vizet, amelyikben a boltosné áztatta a háját, máját délutánonkint. A mészárszékben hetenkint csak egyszer vágtak, akkor is többnyire csak birkát. A forróságot azon a héten egyszer se enyhítette eső, ellenben szél, az fújt. A löllei homokot mind átfujta- Siófokra. A siófoki szél meg , visszafujta. így mulattak a szelek a homokkal. Mégis azt mondhatom, hogy az volt az életem legboldogabb három hete! Merihiszen a forróság elől behúzódtunk mink az árnyékos szobába. Birka helyett ettünk csirkét. A vizet meg átszűrtük asztalkendőn, — betettük a pincébe, hogy hideg legyen. Éshát fürödtünk is délutánonkint. A boltosné átengedte egy órára a bódéját. A mama akái milyen idő volt, belement a vizbe. Olyan volt szegény a vörösbodros fekete fürdő-ruhájában, mint valami cirkuszi sovány-vén csimpánz, csak épp a, kutya hiányzott, hogy ráültessük. De nagy gyönyörűségünk volt a fürdés. Volt úgy, hogy messzecskén beúsztam. Viki olyankor sikoltozott: — Vissza! Vissza! Gyere vissza! Jaj, jaj,jaj! S én le-lebuktam, rémitgettem, hogy elnyelt a Balaton. Aztán, hogy fasor nem is volt, sétálhattunk este a Balaton partján, holdvilágnál. Mi szebb érzés a világon/ mint mikor a vőlegény a menyasszonyával a Balaton partján, holdvilágnál sétál! Csak azt sajnáltuk, hogy tiznél tovább nem. időzhettünk künn. Az öregmama korán lefeküdt és Náninak mellette kellett ülnie, mig mink vissza nem térünk. Félt a kisértetek! tői vagy mitől. JOHN K. SZŐLLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 Mink hát tízre nagykelletlenül mindig hazaandalogtunk. Zörgettünk, beszóltunk az ablakon. Náni kinyitotta a kaput. Aztán még néhány percet beszélgettünk a konyhaajtó előtt, mig ugyanis Náni felhozta a vizet a pincéből. Egy köszörült üveg-palackban szokott hozni a vizből Vikinek. Nem volt rá szükség ,de a rendhez tartozott, hogy legyen egy palack viz is a szobában. Hát csak beszélgettünk addig is. Hiszen annyi volt a mondanivalónk, hogy sose jutottunk a végére. Aztán összecsókolództunk és szép álmokat; kívántunk egymásnak. Az utolsó előtti nap estéjei sötét volt. Megnéztük a naptárt: tiz órára Ígérte a holdat. Könyörögtünk a mamának, hogy csak ezen az egy estén ne féljen: hadd maradjunk ki tizenkettőig, vagy csak legalább tizenegyig. Mert már csak még egy estét tölthetünk Siófokon, aztán lehet, hogy az a másnapi est esős lesz vagy szeles. Náninak is adtam egypár hatost, hogy szívesen virraszszon. így hát megkaptuk az engedelmet. Gyönyörű este volt. A Balaton tükrét is mintha csillaggal szórta volna be valami tündérkéz. Aztán a hold is fölkelt a somogyi hegyek mögül. Összeölelkezve andalogtunk ia parton. A táj csöndes volt. Csak a Sió felől hallatszott a malmok csöndes monoton kotyogása. (Foly tájuk.)---------<«§§»»---------MAI FIATALSÁG A szobában ül az ifjú és leány. Egyszerre megszólal az ifjú: — Mariska, bántja a szememet a villanylámpa. Lecsavarhatom? Jó? — Jobb. TÖBBEKNEK. Ha sztrájkol vagy munkanélkül van és előfizetése esedékessé válik, Írjon egy póstakártyát s mi halasztást adunk az előfizetési dij beküldésére.
