Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1954-07-20 / 14. szám
1954 julius 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) Ebből a beszélgetésünkből fakadt aztán a családi történetük .hogy katonai család. Az ura csak kapitányságig vitte, de az apósa ezredes volt. Innen a sok nyelvismeret. Kit úgy tanultak meg, kit bolyongás közben szedtek fel. Már értettem, miért keresztelték a leányt Viktóriának. S láttam is a komolykás leányom valami katonai vonást. Micsoda modell lehetne Zsánd’Ark képéhez! A beszélgetésbe persze csak-' hamar beleszövődött az is, hogy Viki már sokszor férjhez me-* hetett volna, de mindenik jelentkezőre azt mondta: — Nem az igazi Anyácskám ne erőltess. Ha az igazi nem jelentkezik, inkább leány maradok. Van annyink, hogy szegényen, de tiszteségesen megélhetünk. — A jó Isten mindent eligazít, — rebegte az öregasszony. Sokszor elalszik o, lámpásunk, és nem tudjuk némelyik kérdésben: merre van a kijárat? A jó Isten keze egyszercsak lenyúl és kivezet bennünket. Szinte kábultan jöttem el tőlük. Hiába volt ott a töpörtőszag, és Omelka Nándor hentes üzlete, a Práter-utcát a világ legszebb utcájának: ismertem aznaptól. “Az igazi.” Én volnék hát az igazi, akit az álmaiban várt? Ez a kérdés persze újabb rezgéseket okozott. De nem kellett soká várnom: csakhamar kiderült, hogy valóban én vagyok az igazi. Egy hónap múlva már jegyesek voltunk. Az esküvőnk napját akkorra határoztuk, mikor egy fokkal feljebb jutok a bankban ,s ezerötszáz forint lesz a fizetésem. Mert Vikinek volt volna valami egynéhány ezer forintja, de az a mama nevén állott s én magam ajánlottam, hogy amig él, ne váljon meg tőle. Őszintén megvallom, hogy nem a pénztől idegenkedtem, hanem az öregasszonytól. Egy bátyám is olyan leányt vett el, aki özvegy mama mellett nőtt fel. S a leány a mamától, a mama a pincsijétől ,a pincsi egy rossz szokásától semmiképen nem birt megválni. De nem szóltak erről a bátyámnak semmit. A bátyám aztán meghozta a leányt. A leány meghozta a mamát. A mama meghozta a pincsit. A pincsi meghozta azt a rossz szokását, hogy nem kapart az ajtón, mint a jólnevelt pincsi-kutyák szoktak. Hiába példázgatolódzctt a bátyám, hogy ő csak a Terkáját vette el, a mama ottmaradt, mint az ilyen ragaszkodó és mindenkit kritizáló, magukat azonban soha nein vizsgáló mamák szoktak. S a bátyámnak együtt kellett élnie a mamával is, a pincsivel is. Nem szerettem volna úgy járni, mint ő. A tudományos asszonyoktól pláne irtózom. Hogy engem folyton bölcs mondásokkal izgassanak! Hogy nekem emlegessék a katonai AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magánlanuiásra, sz angol nyelv elsajátítására, mert a szavak melleit 1 '1 van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaigazítások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv ára................. S2.50 Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. - DETROIT 17, MICHIGAN Vidékre 15 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására. vitéz őseiket, s a hallgatásukban érezzem, hogy az én apám és öregapám csak porcellántányért árult a Sebestyén-téren. Az anyós mindig ellene lehel a vőnek. S ez lengyelül lehelne, meg angolul ,meg olaszul. Fülem hallatára a leányával egyszerű és bővített mondatokat csupa ismeretlen nyelveken. Még az eljegyzés előtt elmondtam Vikinek a bátyám bus történetét. Viki nevette. — De hiszen, — mondta jólelküen, — nekünk nincs pincsink. Ebből megértettem, hogy a mamát ő is szállítja majd, szállítja a férjéhez. Túl voltam már azon a koron, amelyikben bódult fejjel szoktak a fiatalok belerohanni a házasságba; meg a foglalkozásom is számokkal való dolgozás volt, hát biz én gondolkodtam rá egy-két napot. Aztán kereken megmondtam Vikinek, hogy én csak őt magát óhajtom feleségül venni. Viki könnybe merült szemmel nézett rám. Ha öt-hat évvel fiatalabb vagyok, sgyszerre magamhoz ölelem, és azt kiáltom: — Jól van no, csak ne sírj, így csak némán rezgett a szivem gyökere. A válla helyett a kalapomért nyúltam. — Három napig nem jövök 1 el, — mondottam. Beszéljék meg angyalom a mamával. Higyje el: a maga boldogságáért cselekszem még ezt is. A legangyalibb anya is anyóssá savanyodik, mihelyt a leánya férjhez megyen. S rezgő szivvel csókoltam meg az arcát és a kezét, — és otthagytam. Bizonyos voltam abban, hogy Vikit nem veszem el. Jó fogás voltam nekik, minden tekintetben. Éshát a leány bizonyára I tapasztalta már, hegy anyás feleséget venni nem szeretnek a fiatal emberek. Nehéz volt megállanom, hogy három napig ne lássam, de a bátyám keményített: majd belebolondultam, de megálltam. A negyedik nap reggelén, — szombati napon, — a Szabadyban reggelizek. Valami érdekes idő járt akkor. Bizony már nem tudom, hogy a török orosz háboru-e, vagy a politikában volt valami érdekes? Elég annyi, hogy a hírlapok kedvéért ott reggeliztem. Olvasom a függetlenséget, a Vérhovay cikkét, aztán a háborút, aztán a hireket. Egyszercsak megmeredt a szemem egy hiren: “... egy öregasszonyt elütött az üllői-uton a lóvonatu. A neve ...” Csak kiesett a hírlap a kezemből. ! A következő percben máj’ I konflison ültem, és robogtam a j Práter utcába. I Röstelkedéssel vallom meg, JOHN K. SZŐLLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 hogy nem igen sajnáltam az öregasszonyt, — sőt titokban hálistenkedtem, hogy a házasságom csomóját maga a sors oldotta meg. Vikit sajnáltam, én, hogy szenved és nincs senki, aki vigasztalja. S arra is gondoltam, hogy Vikivel most már megesküdhetek, mihelyt kissé kiheveri bánatát. A kocsi megáll. Berohanok. A cseléd sir. Viki is vörösre isirt szemmel lép ki a szobából, és a nyakamba omlik: — Vége, mindennek vége! — Meghalt? — Még nem, de nem éri meg a reggelt. — Péntek volt, — nyögte a Náni leány. Mondtuk, hogy ne lépjen ki a házból. — Én is mondtam, — zokogta Viki. Mondtam: — Péntek van anyácskám, vigyázzon. Oh ,a halál irtóztató! Elválni attól, akit szeretünk ... És a sir, a hideg sir! ... Orvosok jönnek - mennek. Karbolszag. Vikit csillapítom. Magam is sírok már, annyira rámragad a Viki keserve. A mamának keze-lába, vállacsontja eltört. Vért hányt. Nyöszörgött. Biztos volt. hogy nem él éjfélig se. A hivatalom! ba nem mentem be. A bérkocsissal küldtem a szomorú értesítést az igazgatómnak, I hogy családi gyász miatt nem mehetek. í De nem halt meg aznap a (Fclytajuk.)-'■^3 IPAROSBÁLBAN Mester: Miért nem táncol az én lányaimmal is? Nézze meg az ember! Ott ülnek, vigye őket! Segéd: Majszter ur, most nem vagyok munkában! TÖBBEKNEK. Ha sztrájkol zagy munkanélkül van és előfizetése esedékessé válik, írjon egy póstakártyát s mi halasztást adunk az előfizetési dij beküldésére.
