Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)

1954-07-20 / 14. szám

4-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1954 julius 20. KIRÁLY A BÖRTÖNBEN KIS DONGÓ CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. 7907-09 W. JEFFERSON AVE. DETROIT 17, MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $2.40. Előfizetés ára egy évre: $2.40. Single Copy 10c — Egyes szám 10c Hirdetési árak. egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés 75 cent, verses hirdetés $1.00. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. DAMJANICH DICSÉRETE 1848-ban a szolnoki fényes győzelem, tudvalevőleg a 3-ik és a 9-ik zászlóalj hősiességé­nek köszönhető. A 3-ik honvéd­zászlóalj vakmerő szuronyro­hammal elfoglalta az ellenség ágyúit, a 9-ik zászlóalj pedig egy lovasezredet vert szét. Az ütközet után Damjanich szemlét tartott csapatai felett. Mikor a 3-ik zászlóaljhoz ért, levette sapkáját és a megha­tottság hangján igy szólt hoz­zájuk: — Fiuk! Megérdemelnétek, hogy mindnyájan tisztek legye­tek! De hol lenne akkor az én, kedves 3-ik zászlóaljam? Ilyen dicséret után ki akart volna tiszt lenni közülök?... Ezután tovább haladva, a 9- ik hondvédzászlóalj előtt állt meg. — No, azt a prókátoros lel­­keteket! — korholta őket, — ez ugyan most jól sült el. De ilyet többé ne próbáljatok, mert imásféle lovassággal lehet bajo­tok, s mind ott hagyjátok a fo­gatokat. így fedte meg a 9-ik zászló­aljat. De korholó szavaiból mint a napfény, kisugárzott a; gyöngéd szeretet. Nem is állta meg, hogy ott mindjárt el ne dicsekedjék táborkarának: — Ezt Napoleon is csak egy­szer tette. De Napóleonnak nem voltak ilyen katonái. Ezek olyanok, mintha oroszlánok! szabadultak volna ki barlang­jaikból, hogy széttépjék az egész világot. Oh, nincs párja e világon a magyar honvéd­nek! NÉVNAPRA, SZÜLETÉSNAPRA VAGY MÁS ALKALOMRA AJÁNDÉKUL rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legolcsóbb aján­dék minden magyar részére. EZ IS FIZETÉS! — Pincér, fizetek! — Kérem! — Ma adós maradok. JÓ ÜGVÉD — Tegyük fel, hogy én poro­mét önnek mint ügyvédnek át­adnám. Mi volna akkor az első teendője? — kérdik az ügyvéd­­jelöltet a vizsgán. — Mindenekelőtt előleget kérnék, — volt a felelet.-------—---------­Megmondta neki — Az ön gondolatát is el tu­dom olvasni — mondja a to­lakodó udvarló. — Hogy lehet az akkor, hogy még mindig itt tartózkodik?----------------------­— Azt beszélik, hogy a te férjed sokat kártyázik, — mondja egyik asszony. Miért engeded meg. Én a férjemnek megtiltottam. — Én nem bánom, hogy kár­tyázik, mert olyan ügyesen játszik, hogy mindig nyer. ----------------------­MÉG MIT NEM? — Mondja, uram, hányszor kell még ezzel a számlával a negyedik emeletre fölkapasz­kodnom? — Hát talán azt várja, hogy a maga kedvéért földszinti la­kásba költözzem?----------------------­A LATCSŐ — Hát színházban voltak-e a városban? — Voltunk hát! — Oszt láttak-e valami szé­pet? — Hiszen addig csak láttam valamit, mig a saját szemem­mel nézhettem, de a komám­­ásszony egyre valami fekete csövet tolt az orrom elé, akkor osztán semmit se láttam. Máyás királyra egyszer ráes­teledett a szegedi határban; ahol nyulászni járt. Valahogy eltévelyedett a kíséretétől, nem volt vele senki az ispánján kí­vül, aki alatt a nádor értendő, azt ijesztgette tréfás szóval: — Na, cselédem, hová búj­junk éjszakára, hogy el ne kapjon a réztollu bagó? — Itt van Gyevi egy mi­­atyánknyira, ott meghálha­tunk, reggel aztán majd meg­kereshetjük a többieket. — Okos embernek adsz ke­nyeret ispán, — biccentett rá Mátyás a tanácsra. — Csak adnék, királyom, ha. volna, — mutatta mosolyogva az ispán az üres tarisznyát. — No ,annál szaporábban mehetünk, legalább nem vi­szünk terhet, — nevetett a ki­rály. Mentek is szaporán, gyertya­gyújtáskor be is értek Gyevibe. Tücsökmuzsikás nyári este volt, bujkáló holdvilág úszkált az égen, ráérő emberek beszél­gettek a leveles kapukban. A fejedelem délceg alakján mindjárt megakadt az asszo­nyok szeme, mondták is fönn­­hangon: — Ott is nagy eső járt, ahol ez termett. Hét határban nincs ilyen szép szál legény. — Hallod-e, ispán? — húzta ki magát büszkén a király. Az ispán még meg se kuk­­kanbatott, mikor valaki nagy­­,alázatosan megszólalt: — Kivéve a gyevi birót. ' Szép fehérhaj u öregember volt, aki mondta, még a sapká­ját is megemelte hozzá. összenézett a király, meg az ispán, de csak elnevették ma­gukat. Ballagtak tovább, be a falu közepére ,ahol nyitott aj­­tóju ház ajtófélfáján forgács­cégért lobogtatott a szél. Ott is ácsingózott egy-két ember, odafordult hozzájuk a király: — Csárda-e ez, atyafiak? — Az ez. — Van-e benne fehér cipó? — A váci püspök se eszik olyant. —Kivéve a gyevi birót, — mondták ketten is egyszerre. — Hát piros bor? — A török császár se iszik olyant. — Kivéve a gyevi birót, — kapkodták le a népek a fejre­­valójukat. Az ispán meg akarta kér­dezni, miért kell mindenből ki­venni a gyevi birót, de Mátyás húzta befelé: — Gyere, gyere, mert éheá vagyok, mint a farkas. Hát elverték éhüket hamar, rántottát ettek kakastejes ke­nyérrel, ittak rá piros bort is, meg is köszönték a vacsorát a csárdásnak illendően. — Ilyen jóizüt se ettek ma Budavárában, — ütött a vál­lára a király barátságosan. — Váljék egészségére, vitéz; uram, — dörzsölgette össze a kezét a gazda, de neki is mind­járt eszébe jutott hozzátenni, hogy “kivéve a gyevi birót”. — Én bizony nem veszem ki a gyevi birót se, — nevette el magát, a király. — Hej, dehogynem, vitéz uram, dehogy nem! — kiáltot­ta ijedten a csárdás s kézzel­­lábbal, szemmel-orral egyr'e in­tegetett a sarok felé. A király azonban most már bosszúsan vont vállat: — Ejnye, de fura falu ez a Gyevi, vigye el a markoláb! — Kivéve a gyevi birót, — kottyant bele a gazda, de olyan sebesen ám, hogy a királynak! megint csak nevetésre szaladt a szája. —- De bizony azt vigye el leg­előbb! Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajánló levelek írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítvá­nyok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, vég­rendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirde­tések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és események­kel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ára $1.50, postaköltség 15 cent, összesen $1.65 Ezen 288 oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában

Next

/
Oldalképek
Tartalom