Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1954-07-20 / 14. szám
2-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 19Ö4 julius 20. Kis Dongó regénye A CSÁSZÁR UDVARI BOLONDJA (Folytatás.) — Pedzi már — szólt az öreg halkan, a vejére sanditva félszemével. — Hát én a Ferenc császár vanyuan, mintha mondanák: Beh rutul kőbe léptünk ezzel i való? — Úgy látom én, nagy ku-1 ruc kegyelmed, Gelencsér uram. — Az öreg apám a kurucságban sántult meg, hanem nekem még mind a két lábam jó. — Hát már most aztán mindent elmondtam; — végzé be Akii — az a sejtelmem, hogy Szepessy báró valami rosszat forral s azért szeretnék a népe közé elegyedni, hogy megtudjam, mi az s esetleg megakadályozzam. Ebben segíthetnének engemet. — De hátha példának okáért olyat tesz, — veté ellene Glencsér, — ami az inye szerint az emberrel! Hisz ez valami tányérnyaló a császári konyhán s még majd felőlünk is , . ,,, .... rosszat hisznek, ha megtudlak, embere vagyok, — szolt Akii, , ’ . J ’ 1 hogy az asztalunknál evett. — az ő mulattatója és hogy úgy mondjam, jobb keze. — Hm — mondá jéghidegen a korcsmáros és odább húzta a székét. — Hét vagy nyolc esztende No, már az ilyesmi bizony nem hoz az “Ai’any bárány”-ra semmi ragyogást. Hanem amint aztán odaért az elbeszélésben, hogy Bécs kelje, hogy az udvarhoz kerültem közepén elfogták, böitönbe s mondhatom, megnyertem a záiták, Gelencsér uram szivécsászár bizalmát. ' !rő1 eSY nagy szikla látszott legurulni, mire szabadon fölléle- Gerencsér uram a fejét csó- gezve, önkénytelenül közbe válta s a tömött ősz bajusza szólt: No, hála Istennek! a füstöt fölfelé. közé morogta: — Ejnye, pedig olyan rokonszenves képe van. Ki hitte volna? De ezt az utóbbit már nem is mondta, csak gondolta. i .... .... ’ b ■ Akii csodálkozva tekintett ra, Akii mindent elbeszélt, ami ami teljesn megzavarta az örea dologra tartozott; elbeszélte get. a Kovács óbester halálát az — Azaz — javította ki maischli vadászaton, elmondta az gát — csak azt akartam monaz óbester gyermekeinek örök- dani, hogy akire én azt mcnbefogadását. (Gelencsér uram dóm, derék ember, hát az deösmeite is az óbestert és em- rék ember. Úgy ám. Mátyás, fékezett a gyerekekre), elme- Ez a szem, Mátyás. Amit ez a sélte hogyan állított be egy na- szem meglát . . . No. ez érdepon Szepessy báró arezidenciá- kés! Elvitték Bécsújhelyre? Ejba s hogyan hallgatta ki a csá- nye, de derék! Onnan ide Poszár a spanyolfal mögül a vele zsonyba hurcolták? Furcsa folytatott párbeszédet, hogy puska. (Ez volt a Gelencsér a kis Kovács kisasszonyt el gyakori szavajárása.) És csak akarja venni feleségül. I ma este bocsátották szabadon? Az elbeszélő maga is láthat- No hát nem adom száz forinttá volna, ha figyel, hogyan tá- ért. Az Úristen éltesse! Legavolodnak tőle szemlátomást az lább megtanulta, mit ér a nagy ő ui barátai, hogy néznek ősz- urak cseresznyéje és a császe lopva, vő és após nagy sa- szárok, királyok szeretete. — Akkor abban elősegíteném. — Ha például Ferenc király ellen tervezne valamit? — firtatta Gelencsér, — Hiszen az urnák most kapóra jönne a bosszuállás, mi? Mit tenne ez esetben az ur? Habozott egy percig, vájjon nem jobb volna-e azt mon dani a vén rebellisnek ,hogy a császár ellen szívesen segítené Szepessyt, mert az ellenkezővel végkép eljátszsza a bizalmát, de aztán mégis csak j arra határozta magát, hogy nem szép volna még gondolat- Miközben diadalmasan fújta ban sem megcsalni ezt a derék kupaktalan selmeci pipájából ( öreg embert. A KISDONGÓ OLVASÓI TELJES BIZALOMMAL FORDULHATNAK az ország fővárosában, BALOGH E. ISTVÁN vezetése alatt működő irodához, amelynek cime: Foreign Services Corporation FOREIGN EXCHANGE AND CURRENCIES 1624 EYE STREET, N. W. — WASHINGTON 6, D. C. Ez az iroda az amerikai magyarság érdekét szolgálja! Minden olyan családi, üzleti, vagy magánügyben, amely külföldi hozzátartozókat, barátokat, ismerősöket vagy üzleti kapcsolatokat érint föltétien ettől az irodától kérjen tanácsot. (Magyarul is irhát.) BEVÁNDORLÁSI ÜGYEKET: KÜLFÖLDI OKMÁNYOK BESZERZÉSÉT és HITELESÍTÉSÉT; PÉNZ, CSOMAG és ORVOSSÁG KÜLDÉSÉT; (Magyarországra s a világ többi államaiba) Teljes felelősséggel, pontosan és kielégítően kezel az iroda. (Cégünk államilag bejegyezett és ellenőrzött részvénytársaság.) Őrizze meg az iroda címét. — Bármikor szüksége lehet rá. Szíveskedjen másoknak is ajánlani közérdekű irodánkat. JOHN MOLNÁR Funeral Home, Inc. A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE G. WAGNER, temetésrendezS 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 — Megakadályoznám, — felelte — mert a király kenyerét ettem és szeretem a személyét. — Hát ez az! — kiáltá élénken az öreg felugorva és az arca kiderült. — Meg vagyok az úrral elégedve és szolgálatára állok, amiben csak lehet. Aminek a pecsétjéül megrázta a vendég kezét melegen, magyarosan, hogy szinte kiserkedt a vér a körmei alól. — Hogyan? — csodálkozik Akii. — Hát nem haragszik a császárra? — Azt hittem, haragszik. Az imént olyan hideg volt irányomban. — Az más. Az egészen más puska. Húzódozom azoktól, akik a király talpát nválják, de viszont soha se állanék azok közé, akik ellene törnek. Ezektől is húzódozom ,mert mégis csak a mi királyunk földi elöljárónk s becsülje mez; az ember, ami az övé. Hanem iszen csak úgy a levegőbe vetettem ezt föl, belé akartam látni az urba, mert ami Szepessy bárót illeti, attól ugyan nincs mit félteni Ferenc királyt ,olyan feketesárga lélek, hogy a szénát is megeszi, ha a király parancsolja. Valami másban töri a fejét, az bizonyos. Hogy miben, nem tudom, de reggelre tudni fogom, azért hát most csak feküdjék le nyugodtan, én majd utána járok a dolognak s megcsinálom, amit lehet Egy szót se többet. Értem én a csiziót! De Akii csak nem hagyta békén, kiváncsi volt, mi módon vél célt érni Gelecsér uram, a maga eszével akarta megítélni, lehető-e, valószinü-e? — Hát itt van Bajmódy Mihály komám, Szepessy ispánja Stomfáról, ő is Bécsbe megy. Ma a “Bárány”-nál ebédelt a többiekkel, de vacsorára a mészáros öccséhez ment, aki a Három tigris utcában lakik; most éjféli misére menet beszólok oda és kiveszem belőle a titkot. — Okos ember? — Okos. — Ha okos, nem mondja! meg — aggódék Akii. — Azt majd meglássuk. — Talán beszédes ember? — Inkább hallgat. — Az már nagy baj ... ■ —Nem éppen, mert ha egy kis borocska hallgat benne, akkor ő maga nem hallgat. Csak nagy nehezen lehetett végre betuszkolni Akiit éji pihenőre a habfehér párnák közé. Tóth Mátyás kisérte be a' meggyujtott faggyugyertyával, de még az ajtóban is megfordult, rimánkodva Gelencsérnek: — Valahogy el ne álmosodjék, el ne felejtse, kérem. — Dehogy felejtem, dehogy, ha én egyszer megígértem, beszólok még a pokolba is, mert én olyan furcsa puska vagyok. Fedig nem szeretek a Bajmódy mészároshoz bemenni, mert olyan rossz bora van, hogy nappal is megkuporodva mennek el ismerősei az ablakai alatt, attól tartván, be találja őket invitálni egy kortyra. Én azonban el vagyok szánva és mire fölébred az ur, már én akkor itt leszek híradással. (Folytatjuk) VIGASZTALÁS Vendég: Mondhatom, szép borotválás! Az egész arcom csupa tapasz. Borbély: Oh, tegnap egy urat be is kellett varrni. SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT, ha hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfiz© tési dijat lejáratkor meg fizeti.
