Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1954-07-05 / 13. szám
1954 julius 5._______________________________KIS DONGÓ — CLEAN FUN A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) Egy rendező megszólít, hogy óhajtok-e táncolni? A következő percben már benne voltam a leány-forgatagban, — Vikivel. Husz-huszonnégy éves gömbölyű leány. Elefántcsont-szin, fehér, telt arc, és gyönyörű kék szem, mint a páva tollán. Eleinte azt gondoltam, hogy nem is fővárosi leány. A beszéde olyan tartózkodó volt, mintha életében először volna bálban. A tánca azonban — mintha minden estéjét táncban töltötte volna. Könnyű láb, hajlékony derék, mosolygó mámoros arc. Mikor elvégződött a keringő, a mamájához kisértem és beszélgettem velők. A mama görbehátu kis sovány asszony volt, s bizonyára reumás nyakú, mert ahányszor megszólalt, egyet vont a nyaka balfelén, mintha attól tartana, hogy a nyaka balfelől összehuzódik. De a pávaszemü leány annál büvölőbb volt! Keveset beszélt, de bizalmasan nézett, és szemérmesen mosolygott. Nem bírtam szabadulni a szemétől. — A négyest is remélhetem talán? Melegen ragyogtatta rám at kék sugarakat. Kissé habozott. — A magáé . S kitörölte annak a nevét, akinek ígérkezett. A négyes alatt már éreztem, hogy Viki mellém van jegyezve) a sors könyvében. Mély és meleg rezgések jelentkeztek a szivem gyökerén. (A házasság1 nyavalyájának mindig ez az első szimptomája: íezgések a szív gyökerén.) A rezgések másnap nemhogy elszüntek volna, hanem még erősödtek. Ebből baj lesz — gondoltam a fejemet rázogatva. A bátyám is rosszul házasodott. Egy barátom olyan nőt vett el, akiről kitudódott, hogy a szivének vannak már történetei. Egy fiatal férj kollégám meg .akivel egyfelé laktam, gyakorta ismételte: — Ne higyj a nőnek .ameddig meleg! Aztán hát, amint említettem: voltak nénéim, húgaim, unokahugaim. Csakugyan olyan volt valamennyi, mint a rossz részvény: kivül cifra, belől értéktelen. Ilyen tapasztalatok után bizony még a gyönyörű pávatollr'a is bizalmatlanul néztem. Dehát mégiscsak meg kell, látogatnom, — gondoltam, — hiszen szinte feltűnő volt, mennyire kitüntetett! Másokkal alig kettőt-hármat fordult egy táncban, mingyárt elég volt neki, de alig, hogy leült, és én hívtam, legott felkelt, és. végigjárta velem a táncot. Mikor lekisértem a kocsihoz, illett megkérdeznem, hogy hol laknak ? Ha nem akarta volna, hogy meglátogassam, azt felelte volna: — Nem messze, csak itt a harmadik utcában. ő azonban rám nézett, és szemérmes pillantással válaszolt: — A Práter-utcán. Hatvannégy a házszám. És a szemembe pillantott. Kábultan mentem haza, pedig csak málnaiét ittam a bálban. Ki lehet az a leány? Bizonyára faluból vetődött ide fel. Hol teremnek az ilyen szépségek? S ha már ennyire szép, hogyan van, hogy nem vette el eddig senki? Igen kívántam újból látni. De hátha az egy látogatásból több is következik? Hátha úgy maszlagol majd, mint az én húgaim a vőlegényeiket? — Ne higyj a nőnek, ameddig meleg! — ismételte hazatértünkben a kollegám. Gondoltam: mégegyet alszom, aztán nyugodtabban ver a pulzusom. De hiába aludtam én: a rezgések a szivem gyökerén harmadnapra se csillapodtak. Ej, gondoltam, éppen az lesz a legjobb ,ha meglátogatom. Messziről elefántcsontból faragott virágnak tetszik a pattotott kukurica is. Méternyi távolságban angyalbőrön se látszanak a pórusok. A bolonditó zene se szól: ki fogok józanodni! Elmentem . Hát ott már csakugyan nem volt annyira tündéri a levegő. Udvari lakásban laktak, és a ház utcai oldalán Omelka Nándor hentes mester mérte a hájat. Az udvarra áradó tepertőszagban elenyészett minden tündéri illúzióm. Egy szeplős-arcu svábleány vasalt a konyhaablakban. Az jelentette be a látogatásomat. A két hölgy a jóismerősök örvendezésével fogadott. Az öregasszony hangos sápogással. Viki néma kézszoritásal. De a bűvös pávaszemek még melegebben ragyogtak rám, mint a bálban . Egy klematisíj-virágosi kaí'osszékbe ültettek, s azonnal konstatáltam, hogy a karosszék az egyik rugója nincsen a helyén. A bálról beszélgettünk persze, s közben körülszemlélődtem. Csupa ódon-ó bútor .mintha egy elmúlt századba tévedtem volna be. Csadádi bútorok? vagy zsibárusnál vették? — tűnődtem beszélgetés közben, — az asztalosok ma már nem faragnak efféle bútorokat. Egy kettős szekrény könyv. Vájjon az is hagyaték-e vagy olvassák is? A falon régi olajfestésü arcképek. Egy megbámult arcú madonnakép is. Bizony nem mennyei arc, hanem mintha etnográfiái kép volna, egy aszszonyember valami olyan afrikai népfajból, amelyiknek az ujjai kétszer olyan hosszúak, mint más emberfajé. Másik olajfestmény fehér AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanuiásra, az angol nyelv elsajátítására, mert a szavak mellett 1 *1 van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaigazítások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, « n e n tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv ára.............. vú.OU Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Vidékre 15 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására. ■\hCL. JC 7-IK OLDAL JOHN K. SZŐLLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 vállszíjjas vén katonát ábrázol. Az arca olyan, mint a felfújt marhahólyag, amelyre valaki pajkosságból szemet is festett, meg bajuszt. Azt csak nem vették zsibárusnál? S ránéztem Vikinek halványpirosra hevült arcára, álmodom zó szemére. Lehetetlen, hogy ez is olyan rókamáju, mint az én húgaim és unokahugaim. Mégis gyanakodva vizsgálgattam. Husz-huszonnégy éves arc, de a homloka gyermeki, s a beszéde olyan ártatlan hangú, mint az apácáké. — Minek ez a sok könyv maguknak? — kérdeztem a szekrényre pillantva. Viki csodálkozva nézett rám. — Sok? Mink már ötször is végig olvastuk. — Beniczkyné, Józsika. — Azokból is van. Bizony . . . És egyszerre röstelkedve nézett rám, aztán az anyjára. Az öregasszony egyet vont aj nyakán: I — Hát mi van abban? Magyar könyvet nem sokat olvasunk. Kit olvassunk? Jókai az egyetlen. Azt mái* mind elolvastuk, amit eddig irt. Ezek bizony külföldi könyvek: német, angol, francia, egypár olasz is, de még lengyel is (Folytajuk.)----------------------AMI A FŐ Háziasszony: — Miért vette épp ezt a fajta húst, mikor azt a házban senki sem szereti. Szakácsnő: — Nagysága téved; én például nagyon szeretem.----------------------SZEGÉNY VÁDLOTT A biró igy szól a vádlotthoz: — Nem szégyeli magát, 1 dollárt lopni? — De bocsánat biró ur, — válaszol a vádlott, — nincs olyan kis összeg, ami rajtam ne segítene. TÖBBEKNEK. Ha sztrájkol vagy munkanélkül van és előfizetése esedékessé válik, Írjon egy póstakártyát s mi halasztást adunk az előüzetési dij beküldésére. ;
