Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)

1954-07-05 / 13. szám

4-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1954 julius 5. KIS DONGÓ CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. 7907-09 W. JEFFERSON AVE. DETROIT 17, MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $2.40. Előfizetés ára egy évre: $2.40. Single Copy 10c — Egyes szám 10c Hirdetési árak. egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés 75 cent, verses hirdetés $1.00. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. A RÉGI MAKKHETES Kicsi dolog ez, korcsmái do­log és mégis emléke a régi ma­gyar életnek. 50 évvel ezelőtt, amikor még nagyon német volt Budapest, letelepedett a legsö­tétebb Erzsébetvárosban egy jó magyar vendéglős: Kiss bácsi. Tisztességes, becsületes ember "veit;'jő'bort adott, jó ételt ol­csón és szeretettel. Vendéglője — a Makkhetes — az első, az igazi és azóta már megszűnt Makkhetes — irók, művészek, ellenzéki politikusok kedves korcsmája volt. Hát ez a Kiss bácsi sehogy ,sem törődött bele, hogy Ma­gyarországon, annak is a szi­vében, kutyába se veszik a ma­gyar nyelvet és elhatározta, hogy ő magyarosítani fog a maga módja szerint. Ha né­metül beszélt valaki, udvaria­san hozzálépett és megkérdez­te németül: — Uraságod talán külföldi? — Nem én, pesti vagyok. — Akkor miért nem tetszik magyarul beszélni? Sajnálom, én nem szolgálok ki olyan ma­gyar embert, aki bár tud hazá­ja nyelvén, mégis más nyelven beszél. Nála nem lehetett Wiener Snitzlit kérni, bécsi szelet volti az, spriccert nem adott és aki krigli sört kért, csak akkor kapta meg, ha a kriglit kijaví­totta korsóra. Még az emen-VÉVNAPRA, SZÜLETÉSNAPRA [VAGY MÁS ALKALOMRA AJÁNDÉKUL rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legolcsóbb aján­dék minden magyar részére. thalit is emmavölgyire magya­rosította. Sokat nevettek rajta, de las­sanként mégis minden vendége hozzászokott a magyar beszéd­hez. És ha minden tanító, lel­kész, kereskedő, korcsmáros ilyen “túlzásba” esett volna, bizonyra magyarabbá lett vol­na a régi Magyarország. Anya: Adj Peti, testvérkéd­nek a te virslidből! Hiszen tu­dod, hogy megosztott öröm mindig dupla öröm. Peti: Ej, dehogy anyuskám! Megosztott virsli csak fél virsli ---------------------­MAI LÁNYOK — Leányom, a te hajad na­gyon össze van borzolva, — szól a mama hazatérő leá­nyának. Megcsókolt téged Ma-1 tyi az akaratod ellen? . — ó azt csak gondolja, mert úgy tettem, mintha nem akar­nám. —-—-------­FIATALOK .— Mondd, drágám, honnan tudta meg az édesapád, hogy mi kettesben rándultunk ki autón tegnap? — Emlékszel arra a kis öreg urra, akit útközben az autó­val horzsoltál? Az volt a papa. Szegény most is beteg.----------------------­A BIZALOM — Jóska, remélem megbízol bennem s kölcsön adsz nekem egy dollárt? — Szó sincs róla, hogy ne biznék meg benned, de nincs pénzem, igy nem adhatok, — volt a kitérő válasz. CSALÁDI JELENET Feleség: — Oh, miért nem követtem a mamám tanácsát, aki mindig azt mondta, hogy ne menjek hozzád. Férj: — Nem is tudtam, hogy a kedves mamád ilyen jóindu­lattal viseltetik irántam. HADI A huszár-század a napos sík­ságról bekerült végre a fasorba, ahol majdnem két kilóméter­nyi útvonalon menetelhetett pompás árnyékban. A kapi­tány pihenj-t vezényelt, lova kantárszárát eleresztette s nyu­godtan kezdett sodorni egy ci­garettát. A huszárok, — meg annyi remek, fürge legény, — ké­nyelmesebben ültek lovukon. Némelyik a pajtásával évődött; sokan levették a csákójukat s megtörölték izzadt homloku­kat. A nyárvégi melegben fel­ségesen esett a fiuknak a vén topolyfák lombja közül feléjök lengedező szellő. Kondory kapitány ur épen az első illatos füstöket szűrte át az orrán, amikor robogás támadt mögötte. Kandó had­nagy rugtatott előre a század végéről s amint a kapitány mellé ért, szalutált. — Százados ur, jelentem alássan. kérésem volna. — Mi kell fiam? — Százados ur, kérlek alás­san, küldj ki engem kémszem­lére Bacsánfalva felé, — mond­ta a kis hadnagy, — és amint a parancsnoka fürkészve ráné­zett, elpirult. Kondorynak a szája szögle­tén finom mosoly játszadozott. — Mit akarsz te ott kikémlel­ni? Hisz’ már tudjuk, hogy azt a községet egy zászlóalj ellen­séges gyalogság szállta meg. Azért kanyarodtunk le a Mák­­maior alá, hogy észrevétlenül csúszhassunk el mellettük. A hadnagy küzdött magával, hogy kimondja-e, ami a szi­vén volt, de a kapitány mege­lőzte: — Tudod mit, fiam, nem is akarom az okodat hallani. Úgy lehet, hogy akkor nem te­hetném meg, amire kérsz. Ha­nem végy magad mellé egy altisztet meg két huszárt s csi­­nálj valamit, aminek értelme legyen. Én a fasor végén letérek a századdal a suri erdő felé, at mögött etetek, ott utolérhetsz. Hanem azt mondom, bolondot CSEL ne tégy, mert az ezredes nem érti a tréfát. Ha elfogatod ma­gadad, vége a tiszti becsületed­nek. Kandó hadnagy szemében a hála sugara villant meg. Ami­kor negyedmagával nekiindult a bacsáni domboknak, a szá­zados utána nézett. — Szegény kölyök — dör­­mögte, — hadd teljen kedved. A te helyedben más se volna okosabb . A kis “kémcsapat” a liget haj latos területén, egyik fától a másikig, buja szederbokorok mellett lopódzva, haladt a nyilt völgyig. Ott Kandó hirtelen visszarántotta a kantárt, mire a lova mereven állott meg. — Terringettét, — mormol­ta a hadnagy, — majd hogy be­le nem rohantunk a veszede­lembe. Jöjjön csak, tizedes, mit lát a patak partján, a fűz­fák alatt? — Hadnagy urnák alássan jelentem, gyalogos katonákat látok, — felelt kisvártatva a tizedes. — Ha mi a réten átlovago­lunk, szent, hogy észrevesznek; pedig amott vannak már a ba­­csánfalvi szőlők s azon túl a falu. Oda be kell jutnunk. Az ördögbe ie .. . Mögötte, egy ritkán járt csa­páson parasztszekér közeledett. Nagy, vendégoldalas szekér, amelyről most rakodhattak le, mert üres volt s négy fáradt ló húzta. A hadnagy arcza felvidult. Embereivel eléje lovagolt a sze­kérnek. Állj! — szólt rá a ko­csisra, ki megrökönyödve enge­delmeskedett. — Vesd le hamar a mellé­nyedet; ne félj, csak kölcsön Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajanló levelek Írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítvá­nyok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, vég­rendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókivánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirde­tések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és események­kel kapcsolatos leve'ek és iratok megfogalmazására. Ára $1.50, postaköltség 15 cent, összesen $1.65 Ezen 288 oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában

Next

/
Oldalképek
Tartalom