Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)

1954-07-05 / 13. szám

2-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1954 julius 5. Kis Dongó regénye A CSÁSZÁR UDVARI BOLONDJA (Folytatás.) — Furcsa puska! — kiáltott fel Gelencsér uram. — Hiszen ha mindjárt báró is valaki, azért fölférne egy kocsira. Csak nem utazik három ko­csin? — Azt mondták a Feldma­­yeráknál, hogy munkásokat szállít Bécsbe a Meidling kül­városi cukorfabrikába. — Munkásokat? Szepessy báró? Hiszi a pici. Valami csíny lesz az egész! ügy sincs ki a bárónak mind a négy ke­reke. Akii csupa fül volt, szive hangosan dobogott. — Hogyan? A különc báró Szepessyről van szó? — Ismeri? — Igen, ismerem Bécsből. Nem nősült még meg? — Nem, de suttognak vala­mit, mert a kastélyát renovál­­tatta az ősszel nagy fénnyel és hallatlan pompával. Itt nem messze, Bazin mellett van. Akii izgatottan dobolt ujjai­val az abroszon. — Karácsony első ünnepére szállítana munkásokat? — ké­telkedett Gelencsér. — Hisz ilyenkor az ott levő munkások is szétmennek. Már az igaz, kis ragyabunkó, hogy sok bo­lond gombát összeszedsz, ha valahova küldlek. mayeréknál láttam, ott ültek a nagy szobában az asztal körül paraszt ködmönökben, ök in­dulnak reggel a szekéren. — Ki mondta neked? — Feldmayer Franciska. — Úgy? ővele beszéltél? Azért csillog a szemed? Tehát la Szepessy báró emberei? — Hogy igenis az ő emberei. — Az meglehet, — mondta Gelencsér elgondolkozva — mert Szepessy a volt csallóközi önkéntesek kapitánya, hanem azt már kétlem, hogy ezek a gőgös kurtanemesek azért öl­tözködtek volna paraszt gú­nyába, hogy munkát vállalja­nak a meidlingi cukorgyárban. Szamár vagy te, kis ragya­bunkó. Itt valami nagy hadi dolog készül, olyan igaz, mint hogy Gelencsér a nevem. — Mégis mit gondol? — kér­­dé a vendég sötéten, megüve­gesedett szemmel bámulva az öreg korcsmáros szőrös, redős arcába. Tóth Mátyás szólt közbe: — Igaz lehet, amit Gyuri mond, mert az én kocsimat is úgy fogadta meg a báró ko­mornyikja, hogy munkásokat szállít Bécsbe; nagy szénás szekereket kívánt, amelyre so­kan férnek. Reggelre jelentkez­nek a munkások. — Karabéllyal a ködmön alatt. De a ragyabunkó nem hagy­ta magát. — Már pedig úgy lesz, ahogy mondom, mert a déli vendé­geink közül egynéhányat Feld-Aklit kínos nyugtalanság fogta el, maga se tudta megin­dokolni miért, mert hiszen mi szerencsétlenség van abban, hogy Szepessy István Bécsbe A KISDONGÓ OLVASÓI TELJES BIZALOMMAL FOR­DULHATNAK az ország fővárosában, BALOGH E. IST­VÁN vezetése alatt működő irodához, amelynek cime: Foreign Services Corporation FOREIGN EXCHANGE AND CURRENCIES 1624 EYE STREET, N. W. — WASHINGTON 6, D. C. Ez az iroda az amerikai magyarság érdekét szol­gálja! Minden olyan családi, üzleti, vagy magán­ügyben, amely külföldi hozzátartozókat, baráto­kat, ismerősöket vagy üzleti kapcsolatokat érint föltétien ettől az irodától kérjen tanácsot. (Magyarul is irhát.) BEVÁNDORLÁSI ÜGYEKET; KÜLFÖLDI OK­MÁNYOK BESZERZÉSÉT és HITELESÍTÉSÉT; PÉNZ, CSOMAG és ORVOSSÁG KÜLDÉSÉT; (Magyarországra s a világ többi államaiba) Teljes felelősséggel, pontosan és kielégítően kezel az iroda. (Cégünk államilag bejegyezett és ellenőrzött részvénytársaság.) Őrizze meg az iroda címét. — Bármikor szüksége lehet rá. Szíveskedjen másoknak is ajánlani közérdekű irodánkat. megy a kurtanemeseivel, hogy az ezer bolondsághoz, amit életében csinált, még hozzá­fűzi az ezeregyediket, azzal 'már nem lesz még nagyobb bo­lond se, mint most. Ami a do­log rejtélyességét illeti, a te­kintetben csakugyan páratla­nul fest igy embrióban és a kí­váncsiság méltán ülhetne tű­kön (ámbár, ha a fátyolt leven­nél róla, meglehet, egész kö­zönséges hóbort állana a sze­münk előtt), de akár igy, akár úgy, a nyugtalanságnak éppen semmi köze még eddig hozzá. Igaz ellenben másrészt, hogy a kíváncsiság és nyugtalanság egy közös kutból isznak néha. Mindegy; nem tehetett elle­ne, akárhogy próbálta lecsen­­desiteni idegeit a logika csilla­pító szereivel, hasztalan volt. Élvezte, hogy ma egy rossz cse­rén esett keresztül. A teste a börtönből szabadult ki, a lelke egy sejtett, láthatatlan hínár­ban akadt meg és vergődik. Az első percben a gondvise­lés kezét látta működni, hogy a részletek tudomására estek; a tettvágy lepte meg, rohanni akart, cselekedni, intézkedni, akadályozni. Felkölteni a ná­dorispánt, ha itt van (ámbár dehogy van az itt karácsony­kor) , vagy a perszonálist, hogy itt valami nagy dolog készül, hogy az Istenért, akadályozzák meg, de hamar. De ez csak pil­lanatnyi lelki szisszenés volt, fölbuzdulás, a bátorságnak egy különös virágja, mely egy fél percig nyílik a férfiszivben, aztán elfagy a tényállás rideg­ségében és lehull. Bohóság, bo­hóság! Hiszen nincs az ő háta mö­gött most senki, nem húzhatja ki a laiblizsebből most is Fe­renc császárt, mint annak előtte, mikor még mint bolond volt a Burg levegőjében, itt most már ki van taszítva okos embernek ,aki kénytelen belát­ni, hogy a perszonális szolgái menten kidobnák, ha az uruk felköltését kérné tőlük. De ha nem is ,mit mondana a perszo­nálisnak? Hogy négvesi báró Szepessy István Bécsbe készül á t ö 1 töztetett önkéntesekkel, hát ne engedje! A perszonális legfeljebb a szeme közé nevet­ne: “Ha készül, menjen, hiszen azért van az országút Pozsony­ból Bécsbe, hogy járjanak raj­ta,” Mást gondolt hirteienében és valamivel nyugodtabban for­dult Tóth Mátyás felé. — Ha igy áll a dolog, kedves gazdám, akkor talán meghál­nék én is itten, föltéve, hogy akad számomra valahol egy kis kuckó s aztán hátha engem is fölvennének szekerükre a munkások. Tóth Mátyás nyájasan mo­solygott. — Ami a kuckót illeti, az megvan itt balra a vizitszobá­ban, olyan csendesen fog alud­ni, mint egy kis gyermek a Má­ria kötényében, de már azt, JOHN MOLNÁR Funeral Home, Inc. A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE G. WAGNER, temetésrendezS 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 hogy a kocsira felveszik-e a bá­ró emberei, nem merném mon­dani, kivált, ha valami titkos járatban vannak. — Pedig ez roppant fontos lenne rám nézve és igen hálá­­datos volnék, ha valahogy meg lehetne csinálni, esetleg egy kis ravaszsággal . — Esetleg egy kis ravaszság­gal, hm, — ismételte Gelen­csér uram fölcsillanó szemek­kel — hogy érti ezt, hm? Fur­csa, puska, hm! — Úgy, hogy egy kis hadi fortéllyal. Fortély ellen fortély. — Fortély, hm, de hát miért, minek és kinek és ki ellen, hm? Nagy szemöldökjeit furcsán mozgatta az öreg, látszott, hogy tetszett neki a dolog és hogy szeretne világosabban lát­ni. — Nem értem — szólt Akii megzavarodva, látván, hogy Gelencsér diplomáciai ködbe burkolózik, mintha a bekecse fölé még egy krispint is bori­tana magára. — Nem érti? Dehogy nem érti — dohogott az öreg. — Ha az ember leteszi a kezét a sö­tétben és éppen egy felhúzott puska kakasához talál érni, hát mégis csak megtapogatja előbb, hogy a csöve mei’re van forditva. — No, ebben igaza van, Ge­lencsér uram, és éppen azért, akartam nyíltan elmondani, hogy ki vagyok és miképpen gondolkozom. (Folytatjuk) Kétes elismerés — Mari néni, kérlek, a papa azt mondta rólad, hogy nincs még egy olyan nő a világon, mint te. — Látod ,ez kedves tőle. — Igen, de azt is hozzátette: — hála Istennek! SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT, ha hátralékban van elő­fizetési dijával, szívesked­jék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfizet tési dijat lejáratkor meg fizeti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom