Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1954-06-20 / 12. szám
1954 junius 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) Az öregnek nem volt a kalap a fején, csak egy kistányérni fekete sipka. A fia is házisipkát tett fel kalapja helyett. Gyertyát gyújtott másikat, s láttam, hogy bemegy a boltba. No ha meglátja a mandulás üveget! . . . Visszaosontam és remegtem. Már’ a könny is facsargott a szememből. S egyszercsak megkondulnak, búgnak, bongnak a harangok: a beharangozó a feltámadásra! Jaj a bátyám! . . . S csurgóit a könnyem tehetetlenségemben. Ekkor gyertyafény vagy lámpafény vetődött ki a konyhából. Elvilágitott a pinceajtóig. Hova húzódjak, hogy meg ne lássanak? meg hogy én mégis belássak a konyhába? A pincegádorba. Az éppen jó hely. Akárki más kilép, meg nem láthat. Csak akkor pattanok ki, ha Fánika jön . . . S lapulok. Szinte ájuldozok már kétségbeesésemben. Egyszercsak kilép Miteccik. Cammog egyenest felém. Ijedten húzódok a falhoz egy deszkaláda mellé. — Jön, jön . . . Rémülten guggolok le a láda mögé. összeguborodok, mint a sündisznó. Jön . . . Egyszerre durr: A pinceajtó becsapódik. Vak sötétség. A kulcs nyikordul . . . Nohát abban a pillanatban ha a nevemet kérdezte volna valaki, meg nem birtam volna mondani. Csak ültem ott kábultan, megsemmisülten, mintha taglóval ütöttek volna fejbe. Körülöttem a pokoli sötétség, és siket csendesség . . . Ültem magam elé meredező szemmel, félelemtől fagyladozó szívvel: ilyesmi még nem történt velem! Percek teltek belé, mig csak annyira is észretértem, hogy sirni birtam. Ott pityogtam, tán negyedórát is. De a reménység megint csak felcsillant bennem: hátha a kulcslyukon ki lehet látni, és Fánikát megpillanthatom, kiálthatok is neki? Hát nem lehetett.’ Visszaereszkedtem nagykeservesen a lépcsőre és megint sirdogáltam: átkozott mandula! És az a leány, hogy megcsalt! . . . Bizonyára tudta, hogy rossz a mandula! . . . Egyszercsak a harangok újra megszólalnak, és zugnakbugnak tompán, hosszasan, mintha a föld mélyében harangoznának. S kisidőre rá hallom az ezernyi ember énekét: Feltámadt Krisztus e napon, alleluja! Allelujah, és én meg sirban ülök! Sok könnyes töprengés után ráeszüdtem, hogy zörgetnem kell. Rugdosni fogom az ajtót, vagy valami fával kopogok rajta, migcsak meg nem hallják. De addig hiába, mig a harangok zugnak. Tapogatok ide-oda: hol találhatnék valami alkalmas fadarabot, vagy kalapácsot. Lejebb is lépek egynéhány lépcsőn. Egyszercsak reccs! valami edényre léptem. Hideg nedvesség a lábamon . . . Újabb rémület! Lenyúlok, tapogatok, hogy mi az? Valami káposzta-féle. Talán vereskáposzta . . . Talán valami más bolti drágasság . . . No most már nemcsak a bátyám rak meg, hanem a boltos is. S ismét feljebb húzódtam. Leültem a lépcsőfokra: ott sirattam magamat, mint a siralomházban ülő ,aki csikóért eljátszotta az életét. No én egy manduláért játszottam el! Mi fog most már történni velem? Nem tudtam. Aztán rémledezés fogott el: a pince mélysége felé meredt a szemem: Ki tudja micsoda szörnyetegek laknak a sötétségben a pince mélyén? Szárnyas kígyók, sarkantyus békák, halálfejű kisértetek . . . Nem is hallottam, mikor elszünt a harangozás, csak olykor egy halk zördülést, olykor egy pattanást, olykor halk roszogást. Bizonyosan egér volt az, de énnekem: a szárnyaskigyók és egyébb félelmetességek ébredezése, készülődése a keresésemre, felfalásomra. Aztán sokára, sokára egyszer valami egyenletes halk zuborgás-zübörgés kezdődött, mintha távolról jönnének a hangok, de azért mégse közelednének, csak marad a halk zugás egyforma. Aztán csipp-csupp lassú csepegés hangzott alólról a pincéből. Megértettem, hogy az esső esik. Valahol beesik a pincébe is, és tán teknő van odatéve, abba csepeg. Csepegcsupog hosszasan, csendesen, egyformán. Fölösleges elmondanom, hogyan szabadultam ki reggel, hogyan vallattak először a boltos, — ők hiába; aztán a bátyám ... Az már kiszedte belőlem az igazat az utolsó betűig. De ezt már hagyjuk meg rossz emléknek. Csak annyit mondok még, hogy én is voltam aztán fiatal koromban szoknyafutó bolond, mint más fiatalemberek; később is megtörtént velem, hogy egy-egy szép leányka megzavarta a józanságomat. Mégis mikor arra került volna a sor, hogy holmi komoly szándékokról nyilatkozzak, mindig a mandula jutott az eszembe, — a kívül cukros, belől keserű. És nem nősültem meg. _ Hl. A bankigazgató következett, a nők legádázabb ellensége. Én már vőlegény is voltam. És hogy ma nem vagyok férj és egy fészek gyereknek a papája, mindez csak egy korty vizen múlt. Huszonhat éves voltam, — ezerkétszáz forintos bankhivatalnokocska, — mikor mégisAMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanuiásra, bz angol nyelv elsajátítására, mert a szavak mellett i '1 van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának *r ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaigazítások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, n |- /% tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv ára.............. Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. - DETROIT 17, MICHIGAN Vidékre 15 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására. JOHN K. SZŐLLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Üetroitban 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 merkedtem a leánynyal. Ez a balszerencse persze bálban ért, mint a legtöbb halandót. A József-városban laktam akkor, és bekeveredtem egy ottani kurta-bálba. A leány egyszerre meghódított a szépségével. Pedighát engem nem lehetett egykönnyen. Soklányos családban nőttem fel. A nénéim előttem preparálták magukat a bálokra. Ismertem a hét szépítő szappant, s tud ■ tam, hogy a tündérruhákat is köznapi rőffel mérik a boltban. Nem is igen jártam én bálokba. Józan szemmel néztem a nőket. De akkornap az egyik vezérigazgatónknak a házi mulatságára voltam hivatalos. Két eladó lány, és mind a kettő mindig ujkalapos, finnyogó orrú. Útközben gondoltam rá, hogy nekem is ki van téve a lépvessző. Nem vagyok én csíz! Megállítottam a bérkocsit: leszálltam egy kivilágított emeleti vendéglő előtt. — Bál van itt? — Bál. Ha már frakk van rajtam, fölmegyek, megnézem a leánykiállitást. (Folytajuk.) A NŐI KALAP — Az áll az újságban, hogy a férfiak fejfájását leginkább a kalap okozza. — Igen, a feleség kalapszámlái.--------------------------MOZIBAN Az udvarias hölgy hátrafordul és kedvesen igy szól a mögötte ülő úrhoz: — Pardon kérem! Nem zavarja a kalapomon levő toll? — ó dehogy! Egyáltalán nem, — feleli az ur. — mert már előbb levágtam. TÖBBEKNEK. Ha sztrájkol vagy munkanélkül van és előfizetése esedékessé válik, írjon egy póstakártyát s mi halasztást adunk az előfizetési dij beküldésére. J
