Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)

1954-06-20 / 12. szám

1954 junius 20. KTS DONGÓ — CLEAN FUN 3-IK OLDAL DEÁK BALÁZS Deák Balázsról emlékszem mostan .arról a bátor jobbágy emberről, a ki Szent László ki­rályt egy Ízben szörnyű halál­tól mentette meg. Elmondom, hogy történt, mint történt. Háborúba ment a király. Éppen Zalavármegyén húzó­dott át rengeteg nagy sereggel s a merr'e elhaladt, a népek ki­­csődültek az ut mentére, hogy színre lássák a világhíres ki­rályt. Ott álldogált a népek közt egy szegény jobbágy ember is: Deák Ba­lázs. Öi’eges ember volt, de még jó erejében. Fiatalabb ko­rában ő is király katonája volt, s hej sok kunnak beverte a fejét! No, hanem az rég volt, ám­bátor azt mondta Deák Balázs a népeknek, hogy ő most is jó­­szivvel beállana a király kato­nái közé s tűzbe, vízbe követné a királyt. — Haj, Istenem! csak még egyszer lássam uramat, kirá­lyomat! — sóhajtozott, epeke­­dett Deák Balázs, — örömmel feküdném az én koporsómba. Hát a mint igy sóhajtoznék Deák Balázs, egyszerre csak rettentő nagy porfelleg kere­kedik, hallik a kürtök szava, reng a föld a paripák dobogása alatt. — Jő László, jő! kiáltják a népek. Aztán csakugyan a porfel­­legből kiválik a király: egy fejjel magasabb volt a vitéznél. — Ihol a király! — örvende­zett Deák Balázs. Épp akkor indult lefelé a hegynek a lejtőn a király, utá­na vitézei. De alig lép kettőt, hármat a paripa, mitől, mitől nem, megijed s mintha szemét vették volna, vágtatott lefelé szörnyű vágtatással. Úgy lát­szik, a király mikor a tetőre ért, eleresztette a kantárt s mire megragadta: késő volt már, ámbátor vasnál erősebb volt a keze, nem tudta paripá­ját visszatartani, az meg egye­nesen neki vágott egy rettentő mély szakadéknak. A vitézek mind utána, sebes szélnél se­besebben, de hiába, nem tud­tak elébe kerülni! Még egy­Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998 két lépés, hányát homlok zu-' han László a szakadékba. De im halljátok, mi történt! A szakadék szélén hirtelen meghőkölve áll meg a paripa, szinte hátraesett, mintha bun­­kós bottal fejbe ütötték volna. Pedig nem ütötték fejbe bun­­kós bottal, csak egy ember fog­ta meg a kantárt, a zabla mel­lett, ettől hőkölt hátra. Deák Balázs volt ez az em­ber. — Ki vagy te, mi vagy te? — kérdezte a király. — Deák Balázs a nevem, fel­séges királyom. Mig fiatal vol­tam, katonája voltam. — Derék ember vagy, Deák Balázs. Van-e lovad? — Nincs, felséges királyom. Szegény jobbágy vagyok, hon­­nét volna? — No ha nincs, adok én. Azzal intett a király, hogy vezessenek elé egy paripát. Mindjárt elévezettek egy szép fekete paripát. Föl is volt nyer­geivé, föl is kantározva. Arany s ezüst volt minden szerszám­ja. — Ülj erre a paripára, Deák Balázs. A mekkora földet al­konyaiig benyargalsz ezen a paripán, mind a tiéd s ez órá­tól fogvást nemes ur vagy te is. Felült Deák Balázs a paripá­ra s neki vágtatott a völgynek. Repült a paripa mint a madár, egy pillantás múltán eltűnt a király szeme elől. A király meg tábort ütött a hegy tövében s úgy várta vissza Deák Balázst. Vissza is jött ez, mire estele­dett, alkonyodott. Leszállott a paripáról, ka­lapját levette s úgy állt a ki­rály elé. — Na, Deák Balázs, jó nagy földet jártál-e be? — Nagyot felséges királyom, túlságos nagyot. Sok ez ilyen jobbágyembernek, ó felséges királyom . . . — Mit akarsz mondani, Deák Balázs? Látom, hogy valami nyomja a szivedet. — Nyomja, felséges kirá­lyom, nyomja. Mondom, hogy sok az a föld nekem. Adha­tok-e belőle jobbágy társaim­nak? Hadd boldoguljanak ők is. — Szivem szerint beszéltél, Deák Balázs, — mondta a ki­rály megindultan. — Hát csak juttas a társaidnak is. Azzal a király Isten kegyel­mébe ajánlotta Deák Balázst s ment tovább vitéz seregével.--------'-s 5 ------— A PRÓBA Társaságban vita kerekedett arra vonatkozólag: a nők hi­­ubbak-e vagy pedig a férfiak? Természetesen a hölgyek a férfiakról állították ezt, a fér­fiak pedig a hölgyekről. Egyszerre csak megszólal az egyik fiatalasszony, aki eddig hallgatott: — Nincs igazatok, — fordult a hölgyekhez, — a férfiak egy csöppet se hiúk. Ezt azonnal be is bizonyitom. Nézzétek csak; az itt jelenlevő urak kö­zül éppen a legfessebbnek fél­­recsuszott a nyakkendője. Ebben a pillanatban az ösz­­szes jelenlévő férfiak a nyak­kendőjükhöz nyúltak. Mind­egyik azt hitte, hogy ő a leg­­fessebb.--------------------------­A RUHA A tanító megkérdezte az is­kolában: — Mit kapunk a iuhból Egy fiú persze rögtön je­lentkezett. — Na, mit kapunk a juh­­ból? — A gyapjút. — Helyes. És mit csinálnak a gyapjúból? — Szövetet, — Nagyon helyes. S mit csi­nálnak a szövetből? — A szövetből ruhákat csi­nálnak. — Nagyon iól van. Ennélfog­va miből csinálták a te kabá­todat? — A papám nadrágjából.--------rSÍ -------­ÉVFORDULÓN — Vendéglős: Ma ünneplem a vendéglőm fennállásának hu­szonötödik évfordulóját. Vendég: Most már tudom legalább, miért van tiszta ab­rosz az asztalon! . . .--------'-s § 5 »-•-------­A 39 ÉVES ASSZONY A játékkaszinóban egy hölgy odafordul ismerőséhez: — Segítsen nekem játszani. Melyik számra tegyek? — Tegye meg éveinek szá­mát — válaszolja az idősebb ur. A hölgy erre nagyobb össze­get helyezett a 29-es számra. Forog a kerék, — mindenki iz­gatottan lesi az eredményt. — Harminckilenc — hirdeti ki a játékvezető, mire a tanács­adó szemrehányóan megjegy­zi: — Látja, asszonyom, miért nem fogadta meg a tanácso­mat? Miért nem tett éveinek valódi számára?-------£>*>•----------­A NŐTŐL FÜGG Főnök: És mennyi időt kíván a nászutján eltölteni? Alkalmazott: Hát kérném, mennyit tetszik gondolni? Főnök: Mit tudom én, nem láttam a menyasszonyát. Gyermekrovat A NYÁR Jó Istenünk itt van a nyár, Áldásodtól vig a határ, Arany kalászt ringat a szél, Arany kalász Rólad beszél. Magasztalunk mi Istenünk, Jóságodból lesz kenyerünk, Zengje szivünk, kiáltsa szánk: Te vagy a mi édes Atyánk.--------§5*-.-----------­A NYÚL A nyulat üldözőbe vette egy sas, de az meglátott egy cser­jét és oda bujt a sas elől. Még lihegett a szegény nyúl, amikor agarak rohantak fe­léje. Szerencséjére egy közeli erdőbe rohant s megmenekült üldözői elől. Hálálkodva, hogy az erdő ol­talmat adott neki, már éppen pihenni készült, mikor a kö­pök nyomára akadtak s a nyúl­nak újra menekülni kellett. Azonban most hasztalan fut, kereng, a vadászkutyák min-1 denütt nyomában vannak. Végső szorultságában befu­tott egy rókalyukba s könyö­rögni kezdett a rókának, ne bántsa most, hanem bújjanak el mindketten az üldözők elől. — Jó, hogy jöttél, — mond­ta a róka, már amúgy is na­gyon éhes voltam s azzal neki­esett a nyúlnak s felfalta. Ekkor már odaértek a kopók.s Elmenekült volna a róka a lyuk másik oldalán, azonban az keskeny lett a telegyomru rókának s a tágas oldalon hoz­záfértek a kopók s kihurcolták a rókát a lyukból s az odaér­kező vadász agyonlőtte. Mert nem segített baj társán, maga is oda veszett.- NAPTÁRRENDELÉS -KIS DONGÓ-CLEAN FUN 7907 West Jefferson Avenue Detroit 17, Michigan Megrendelek az 1954. ÉVI NAGY KÉPES NAPTÁRUK­BÓL............. ’darabot. Csatolok $............ a naptár árára és 25 centet postai szállítási költségre készpénzben vagy bélyegben. (Kanadai bélyeget NEM fogadhatunk el!) NÉV: ................................................................................................­CÍM (utca, ház-szám, vagy box): ............................................. VÁROS, ÁLLAM: ..................................................................

Next

/
Oldalképek
Tartalom