Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1954-05-20 / 10. szám
2-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1954 május 20. Kis Dongó regénye A CSÁSZÁR UDVARI BOLONDJA (Folytatás.) Ezen az időben érdesdeden elmosolyodott a leány, ami a császárt is vidám mosolygásra ingerelte. — No, semmi az, — mondá kegyesen — majd megbizom Kolowratot, hogy valami egyebet vegyen az ötvösnél, ami éppen megnyeri tetszését. De most beszéljünk jövőjéről is. ön most már az utolsó évben van az intézetben és úgy tudom, nem akar férjhez menni. Múltkor némán bólintott szép fejével s szorongva várta, mi fog következni. — Nem volna inkább kedve1 zárdába menni? — Zái'dába----ütődött meg a leány. — Hogyan érti fölséged? — Hát úgy (a császár zavartan kereste a kifejezést), hogy talán a Krisztus menyasszonya óhajtana lenni? Mit szól hozzá? Ilona lesütötte a szemeit, halavány lett .mint a fal, szive hangosan dobogott. — Beszéljen bizalommal, mintha az apjához szólana. Kielégítené ez önt? — Föl ség es uram, — felelte fojtott hangon — akinek én a ■menyasszonya lennék, én azt kívánnám attól, hogy engem... hogy engem mulattasson. — Oh, kis bohó! A hit nyugalmat önt a szívbe és megelégedést. S ez több a mulatságnál. — De én azt kívánnám a vőlegényemtől, hogy ha például a zsebkendőmet elejtem, azt fölvegye, hogy ha az utcán megyünk és az eső esik, ő tartsa az esernyőt, hogy a bálban limonádét hozzon és a négyest velem táncolja s erre a célra... A császár nevetett. — Erre a célra Krisztus urunk csagugyan nem alkalmas, sőt úgy nézem, ezzel még ki sem merítette az illetőnek a kellékeit, melyek közt alkalmasint ott lesz a csinosan kipedert bajusz is . . . No, no, nem kell azért mindjárt úgy elpirulni. Hát nem bánom, legyen úgy, hogy semmit se szóltam. Most pedig vegyük elő a ‘‘katona urat”. ( A császár a háttérben álló Gyuri' felé fordította tekintetét.) Nos, mit parancsol, katona uram? De be sem várva a peckesen álló növendék feleletét, újra ! az ajándékok asztalához tipegett, ahol egy díszes erszény volt kikészítve Georg Kovácsnak, a cédula pedig a császárnak saját kezével odavetett ez a jegyzete: “Parittyázás, latini nyelv. Megdorgálandó”. — Meg vagyok veled elégedve, fickó — szólt hozzálépve és megveregetve a vállát. — Professzoraid jó katonát jósolnak benned, atyád is az volt, kegyelettel őrizzük emlékét, holta után se feledjük hűségét, szolgálatait, hanem elszomorító reám nézve, hogy a parittyázásban és a latin nyelvben nem tanúsítasz elég előmenetelt. Gyuri tágra nyitotta nagy, okos szemeit a csodálkozástól, hiszen a parittyázás nem tantárgy és a latin nyelvben ő az első az intézetben. Szólni nem ímert, de itt bizonyosan valami félreértés van. A minthogy volt is, mert a császár azt a jegyzetet olyan értelemben csinálta hetek előtt, hogy a fiú megdorgálandó az Akiihoz parittyával becsempészett levelekért, még pedig latinul dorgálandó meg, hogy a leány, aki titkos beteges vonzalommal érdeklődik Akii iránt, ne értse, miiől van szó. Hanem persze a jegyzet csak jegyzet. A jegyzettel megrögzitett szó megmarad, hanem a környéke elhalványul, sőt néha nagy bolondul meg is változik. — Hát már most te is kikapod a magad karácsonyi ajándékát, fiúcska, — folytató a császár tréfálkozva, ami gyakran szokása volt. — Ez az erszény jut neked tíz fényes körmöczi arannyal. Hanem még ne nyúlj utána. Előbb egy kis polgári hasznot szeretnék a hanyagságodból kihúzni. Várj csak, fordittatok veled valamit s amennyi hibát ejtesz a latin ban; annyi aranyat vonok le. Van-e pénzed, ha több hiba találna lenni, mi? — Három aranyam van még a tavalyiakból. — Az is valami. Gondolod, hogy elég lesz? — Biztos vagyok benne, fölséges uram, — felelte Gyuri önérzetesen. — Ohó! Te el vagy bizakodva, nagyon fennen beszélsz. Most már azért is megpróbáljuk. Édeseden nevetett, a leányka arca ragyogni és virulni látszott a császár jó kedvétől, sőt a nap is benevetett a három ablakon, — oly szép, oly barátságos volt most a császár hideg pompájú szobája, mint egy otthon. A császár leült az íróasztal előtti nagy gót karszékbe, melyet négy aranyos oroszlánfej ékesített, szétvetette kedélyesen a lábait és csak úgy találomra fölvett az asztalról egy teleirt papirost. — No, nézd meg, latinul van-e, olvasd fel és aztán fordíts. Gyuri kezébe vette a papírlapot és átfutotta. — Fölséges uram, — szólt — nem akarok csalni, ennek a szövegét németül is jó ösmerem. — Látom, becsületes fiú vagy, — szólt a császár megelédetten, —hát mi az? —- Ez a luteránus poézis, ahogy- elneveztük, Akii urnák egy verse, melyet az én okulásomra költött egyszer. A császár homlokán felhők gyülekeztek. — És miért neveztétek el lutheránus poézisnek? — kérdé! kedvetlenül. — Mert, fölséges uram, — ha alulról balra olvassuk, egészen az ellenkezőjét jelenti, mintha felülről jobbra olvassuk. — Nem egészen értem. Melyik vers az? «■■»■■■■■■■■■■■»■■■■■■■■■■■■■■■a BBIIBI Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben A LEGNÉPSZERŰBB UJ ÉS RÉGI MAGYAR NÓTÁK GYŰJTEMÉNYE TISZTA ÉS OLVASHATÓ NYOMASSÁL. Á£*a csak 50 cent, postán 5 cent szállítási dlfial 55 cent Kis Dongó — 7907 W. Jefferson Avenue — Detroit 17, Michigan — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — ■ ■iBiaaBiiiiiiBBSBBiiaiaiiBaiaiHiaiiiaa ns — Ad Napoleontem. — Ah! — kiáltott fel a császár meglepetve és élénken felkelt, hogy maga is beletekintsen a versbe, mely mint bűnjel szerepelt volt a legfelső helyen (mert bizonyára ez az íróasztali a legfelsőbb hely). — Hogyan? Mit beszélsz? Hogy számodra irta volna az a ... az az ember? — Igen, emlegette egyszer, hogy Bajorországban költött ilyenfajta verseket, kértem, mutasson belőlük, de nem emlékezett egyikre sem; mondta, hogy inkább újat komponál, akkor csinálta ezt a jóslást, mely .élűiről Napoleon hadi sikereit zengi, hátulról pusztulását. — Hihetetlen, — szólt közbe a császár izgatottan, — olvasd fel hát nekem hátulról. Gyuri elkezdte hátulról, jobbról balra olvasni a verset, amint következik: (Jóslom neked, majd megtanít az idő, mi módon fogja kisérni harcaidat a balszerencse s nem kedvező. Albion partjain végre megtörik és győztes Gallia. Nemzetedet legyőzi valamennyi, nagyratörő reményeidet meghiúsítja a tenger, nem övezendi tengereken szerzett babér homlokodat, amit jósolok neked.) A császár valóságosan elérzékenyült az olvasás alatt. (Folytatjuk) — Ami velem történt, az a legfantasztikusabb valami. — Hát mondd el. — Múlt évben Oroszországban jártam. Ottidőzésem második napján összetévesztettek egy kémmel és elfogtak. — Na és? — Hiába rimánkodtam, hiába ordítottam, nem használt: kémnek tartottak és úgy is kezeltek. Rögtönitélő bíróság elé kerültem... — És?! — Mit mondjak, huszperces tárgyalás után halálra ítéltek és azonnal kivégeztek. PÁRBESZÉD — Üzlete nincs, állása nincs, hát tulajdonképen mije van magának? — Szavazóigazolványom. SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT, ha hátralékban van előfizetési dijával, szivesked* jék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfize> tési dijat lejáratkor meg fizetL
