Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1954-04-20 / 8. szám
1954 április 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NO (Folytatás) Az a fekete ember mindjárt a temetés után vonatra ültetett: elvitt magához. Képzelhetitek micsoda őrült kavarodás egy kis kálvinista fiúnak, egynapon eltemetni az apját, ugyanaz napon megválni az anyjától, testvéreitől, családi fészektől, szülővárostól, játszópajtásoktól. S másnap, mikor kinyitja a szemét, egy idegen szobát látni. Szentek képei mindenfelé a falon. Ki aranytányéros, ki csak aranykarikás, de valamennyi idegen. S kereszt itt, kereszt amott. Az ajtón szenteltviz-tartó. Az ajtó fölött szentelt barka. S mindezen idegen képek között egy komolyan pipázó pap. ül az ablaknál és a körmét reszelgeti. — Jóreggelt Miklós bácsi! — szólaltam meg kedvetlenül. — Jó reggelt Gáborkám. Hogy aludtál? — Jól. Tovább reszelgette a körmét, s néhány minutát hallgatott. Aztán fölemelte a fejét: — Ezentúl Gáborkám ne úgy köszönj, hogy jóreggelt, hanem igy: Dicsértessék a Jézus Krisztus! NÉVNAPRA, SZÜLETÉSNAPRA VAGY MAS ALKALOMRA ajándékul rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legolcsóbb ajándék minden magyai részére. Az első nap borongós nap volt. Hallgattam, figyeltem, szemlélgettem, — mint a kutya, mikor uj házba kerül. Furcsa volt a csöndesség, a szakácsasszonynak meg a cselédnek az alázatossága, a káplánnak a sok könyve, — azokon is préselt kereszt, — meg aztán, hogy keresztvetést és üdvözletét kellett tanulnom. Csendes voltam aznap és szomorú. Csak akkor enyhült a lelkem nyomottsága, mikor a bátyám délután sétára vitt. Láttam, hogy mindenki köszön neki. A gyermekek és a parasztasszonyok a kezét csókolják. Némelyikkel szóba állt, és megnevezett engem: — Az unokaöcsém f Gábor a neve. Megárvult szegény. Mostaniul fogva az én fiam. Ez azonban, mikor lefeküdtem, mégiscsak éreztem hogy ő nem olyan apám, mint az igazi volt. Az igazi megcsókolt engem lefekvés előtt. Miklós bácsi csak keresztet vetett rám, és figyelmeztetett, hogy el ne mulasszam a miatyánkot meg az üdvözletét. Azonban a gyermeki lélek hamar felejt, hamar alkalmazkodik. Harmadnapra már vigan ficánkoltam én az uj iskoláspajtásaim között. A bátyám már nem látszott olyan félelmesnek. Hogy is félhettem annyira tőle, mikor hétköznap is vasárnapi ebédeket eszünk; mikor minden koldusnak ő ad legtöbb alamizsnát; a betegekhez is őt hivják, hogy vigasztaljon, igy a tanítóm is aláza-AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajátítására, mert a szavak mellett i i van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaigazítások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, n ^ tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv ára.............. v^.OU Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Vidékre 15 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására. tos tisztelettel áll előtte. Csak épp a ház maradt kissé rideg, a csönd benne, meg a sok szentkép, meg hogy lábujjhegyen kellett járni, csaknem mindig. Mert ha otthon ült, a breviáriumot olvasta. Hát jó ember is volt. Nem panaszkodom rá. Csak megcsontosodott kathólikus volt. A keze súlyát is ammiatt éreztette velem először. Karácsony után történt. Mindenféle ajándékot kaptam tőle, meg a káplántól, — persze szentképet legtöbbet, meg egy gyöngyházolvasót. De egy erkölcsös tartalmú képeskönyvet is. Gyermekszentek voltak abban leábrázolva. Amint ott nézegetem a könyvet egymagámban az ebédlő-ben, nézegetem elandalodva, boldogan, valahogy az ajkamra kerül a huszonhetedik zsoltár. Dünnyögöm, dudolgatom, annélkül, hogy gondolnék reá. Csak mint a macska, mikor boldog a meleg helyen, s dorombolgat. Aztán egyre hangosabban, mint ahogy a gyerek szokott mikor játszik, végre teljes hangon is, afféle gyerekes cérnahangon . Ahogy akkor oldalt pillantok, látom, hogy ott áll a bátyám elmeredt szemmel a könyves- I szobájának az ajtajában. Áll, mint egy megfagyott ember, aki álltában fagyott meg, s tudj’ az Isten, hogy került egy ajtó közé . . . S egyszercsak megmozdul: siető lépésekkel robog a pipatóriumához: kicsavarintja az egyik pipájából a szárát . . . Nohát úgy kiporolva nem volt még a ruhám, mióta élek. S attól kezdve gyanakvó szemmel kisérte minden mozdulatomat. Hiába hánytam én buzgón a keresztet: hiába tanultam lármás igyekezettel katekizmust; hiába eresztettem a térdemet minisztrálás közben a földig; hiába gyóntam, áldoztam, olyan áhítattal, mint valami iózsafüzéres öreg asszony, a gyanú fölébredt benne, hogy szineskedő vagyok. Kihallgatott titkon, mit beszélek a szakácsasszonynyal? a társaimmal? a kutyával? Felbontotta a levelemet, mikor a postára indultam, noha őelőtte Írtam mindig az anyámnak. De gyanakodott, hogy nem irtam-e titkon is? Olykor magához szólított, és nem csekély ámulatomra sorra megvatatta minden zsebemet: mi van bennök? Semmi se volt soha, amiért tiloson foghatott volna, mégis szüntelen gyanakvó szemmel leskelt reám. És a gyanúja megint egy csekélyke ártatlan semmiben csak megerősödött. Tavaszfelé ugyanis egy iskolai óraszünetben ott birkó-JOHN MOLNÁR Funeral Home, Inc. A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE G. WAGNER, temetésrendez« 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 zunk a tanító szénás-pajtájában Én is ledobtam a kabátomat, és felgyürintettem az ingem ujját. Neki-rontok nagy játékos dühvei egy magamforma termetű fiúcskának, és vig-hősen kurjantom: —Hej áru kankaru! A bátyám katekizmusra érkezik oda. Hallja a kiáltásomat. Egyszerre elmérged: — Mit mondtál? — Az ötvenedik zsoltár, — hebegem. — Ötvenedik zsoltár? A következő pillanatban pufogott rajtam a botja. — Kicsépelem én belőled az ötvenegyediket is. Végzetes napja az életemnek! Attól fogva már igazán nem volt kérdés, hogy kitül rettegnék! Féltem tőle, mint a tüztől. Látom a szemetekből, hogy elitélitek azt az embert. Én nem ítélem el. Nem volt rossz ember. Csak szentül meg volt győződve, hogy aki nem kathólikus, , nem igazi ember, és a másvilá[ gon valami kutya-sorba kerül. Éshát minden úgy van jól, ahogy van. Az a két verés ostoba meg nem értése volt a gyermeki-léleknek, és mégis végzetesen jó hatásúnak ismertem meg később, a lelki fejlődésemre. Az a két verés megtanított arra, hogy a nyelvemre és cselekedeteimre vigyázzak. Véget vetett a gyermek-állati gondtalanságnak: gondolko(Folytajuk.) —— KISKUTYA-NAGYKUTYA A vöröshaju özvegy, akit eddig csak a kiskutyával lehetett látni, napok óta egy nagy kutyával jelenik meg. Azt mondják, hogy férjhez ment — egy nagykutyához. Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: Vlnewood 2-0965 i Éjjeli telefon: LOrain 7-7998
