Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1954-04-20 / 8. szám
1954 április 20. ETS DONGÓ — CLEAN FUN 5-IK OLDAL folytatá Gyuri kotorászva zsebében — Márton, magának adom ezt a fütyülőt, ha fölbocsát a padlásra. — Hm! Oda nem lehet föl,'mászni — Válaszolt Máidon — meg van tiltva. — De édes Márton — hizelgett tovább Gyuri — még megtoldom a zsebpénzemmel — cda nyújtva négy fillért — ha fölbocsát. Márton gondolkozik egy kis ideig, a kisértés nagy volt. — No, nem bánom — szólott végre — adja ide azt a ■pénzt, de én mosom a kezemet, én semmit sem tudok a dologról. Nyikorgóit, a kulcs a zárban s Gyuri előtt föltárult az óriási padlat. Titokteljes félhomály derengett a magas fedélzet alatt. Egyik szögletben ezer meg ezer denevér csüngött) Egymásba kapaszkodva, mint valami piszkos lepedő. Gyuri azonban most nem bántotta őket, nem zavarta meg kődobálással nyugalmukat, csak azon kémény felé lépdelt, hol a bagoly tartózkodott. A kéményseprő számára készült kis! vasajtót felnyitván, előtte állott az óriási kémény belseje. A füst majdnem simára bevonta korommal a téglákat. A léghuzat csak úgy zúgott a kéményben. Lefelé óriási mélység tátongott, mig fönn látni lehetett a kémény-nyilásban álló madár farktollait. Gyuri gyakorlott mászó volt, tudta, hogy kell a kéményben kúszni, lábait kiterjesztette és hátát a kémény falához szorítván lassan, óvatosan ment fölfelé. Minden mozdulat közelebb hozta az óhajtott zsákmányhoz s már kitérj észté kezét, melyet óvatosságból zsebkendőjében tartott, hogy a madarat megcsípje, midőn ez a résen befelé fordult. Mint két karbunkulus, úgy villogott a sötétben a két bagolyszem a merész támadóra. Egy pillanatig farkasszemet nézett egymással a két ellenfél, majd hirtelen nagyot csapott a bagoly csőrével a támadó kinyújtott kezére s megfordulván, elrepült, kisérve a verebek csiripelő sokaságától. Gyuri ezt már nem látta. A bagoly csőre által okozott fájdalom egy pillanatra megrémiíté, kiterjesztett lábait összehúzta s szédítő sebességgel csusszant le a mélységbe. A kémény alsórésze ép’ a házmester szobájába nyúlt, hol a kövér házmesterné még reggeli álmát aludta. Álmába már előbb beleszőtte a gyanús zajt s úgy rémlett neki, mintha rablók másznának a kéményben és betörni készülnének hozzá a szobába. Most az óriási zuhanásra már > fölébredt s félig önkívületien, rémitő sikoltozásba fogott: “Tolvajok, rablók! Segítség, segítség!” A borzasztó sikolyra, mely a tágas folyosókon ezernyi erővel visszhangzott, bei’ohant fninden közelben tartózkodó élőlény. A házmester seprőjével, a takarító asszonyok törlőruháikkal, Márton egy fahasábbal, ráadásul még egy pár normalista is került az udvarból. — Rablók, rablók — kiabálta folyton a házmesterné, rémülten mutogatva a kémény felél: “Ott, ott A házmester egy vasdorongot kap a kezébe és a kéményiajtó elé áll. Márton, mintha koronkint mondani akarna valamit, félig fölnyitja száját, térdei mintha inognának, de mitsem szólhat és csak a házmester mellé áll. A házmester óvatosan kinyitja a kémény ajtaját lezáró závárt s vasrudját ütésre készen tartva, várja (a rablót. De a kéményből nyöszörgő hang hallatszik: “Ne bántsanak” s egy rémitő alak gurul ki belőle. Emberi alakot formáz, de inkább kis Belzebubnak látszik ruhája, arca tele van korommal, prüszköl, jajgat siralmasan. Az asszonynépség sivitva húzódik félre, a házmesternét ájulás környékezi. A házmester ütésre emeli a vasrudat, de Márton eléje áll és rákiált: “Ne bántsa, hisz nem látja, hogy ez a Fal Gyuri”. A körülállók leikéről mintha valami nagy kő esett volna le, mindnyájan föllélekzettek. Fal Gyuri nagy nehezen fölállott, végigtapogatta lábait, karjait, majd egyet nyújtózkodott. A házmester dühösen rárivalt: “Megállj, te huncut Fal Gyuri, mindjárt a falhoz váglak, mit kerestél te ott a kéménybe! Jöjjék csak az igazgató úrhoz! Azután hogy mi is történt, hogy miképen vetkőztették le Fal Gyurit, miképen fürösztötték meg s miképen kötözték be a horzsolásokat kezein, lábain s mikép kellett járnia beflastromozott arccal, miként került pácba Márton is, mint bűnrészes, jobb, ha hallgatással mellőzzük. Az idő ebből is sokat megorvosolt. Csak egyet nem tudott megakadályozni az uj gúnynevet, melyet Gyuri a '.fióktól kapott, kik csufondárosan “kéményseprő ’ bagoly”nak nevezték el. És ez a gúnynév fájt Gyurinak legjobban. Ez döntötte őt osztályfőnöki megrovásba. S ki tudja, hol szakad vége a bajok e hosszú láncolatának, ha a húsvéti szent napok nem metszik azt kétfelé. Szerencsére éppen beköszöntött a nagyhét és vele a szent gyakorlatok ideje. Gyuri fokozott buzgalommal vett részt a nagyheti fölséges szertartásokban. A Golgotán történt világmegváltási dráma, isteni Megváltónk szenvedésének emlékezete áthatotta szivét, lelkét. Elfeledte minden baját, keservét és a föltámadás napján örvendetes szívvel énekelte a többiekkel ő is: “Alleluja, hála legyen az Istennek!” VENDÉGSÉGBEN Pali barátjánál ebédelt. Az ebéd remek volt, a bor viszont annál rosszabb. , — Mit szólsz ehhez a borhoz? Pali kényelmetlenül feszengett a széken, majd nagynehezen kibökte: — Nagyon nehéz kritizálni. — Miért? ....— Hogy miért? Mert bornak kissé vizes, viszont viznek kissé boros.----------------------AFRIKA Emberevő négerek elfognak egy fehér embert és nagy diadallal viszik a fejedelem elé. Az kérdi: — Ki vagy? — Füszerkereskedő vagyok. — Baj, — csettint a fejedelem az ujjával — az orvos épp ma irta elő, hogy nem szabad fűszerest ennem. PÉNZT — ÉLELMISZER- ÉS RUHACSOMAGOKAT — ORVOSSÁGOT A VILÁG BÁRMELY ORSZÁGÁBA A LEGELŐNYÖSEBBEN ÉS LEGBIZTOSABBAN A FOREIGN SERVICES CORPORATION UTJÁN KÜLDHET BÁRKI. Az üzlet tulajdonosa az amerikai magyarság közismert barátja: Balogh E. István Cime: 1624 EYE STREET, N. W., WASHINGTON 6, D. C. Beutazási ügyekben is szívesen ad felvilágosítást. Minden áldozatra kész A SZERETET Ezt hirdeti a Golgotha KERESZTJE, Még a halált is legyőzi A SZERETET, Ezt hirdeti KRISZTUS megnyílt sírja! «.V Ez a szeretet a mi élethivatásunk mindenkivel szemben, de elsősorban azokkal szemben, akiknek sorsát ránkbizta a MINDENHATÓ ISTEN HUSVÉT mindörökre a megújulást, a tavaszt, a bizakodást, az erőtől duzzadó uj élet kezdetét jelenti. Csak az él, aki megújul, ki mint a természet, uj erőre kap és az örök ifjúság erejével indul a sokatigérő jövőnek. * Bodog és áldott Magyar Husvétot kíván a VERHOVAY SEGÉLY EGYLET 1886. — 1954.
