Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)

1954-04-05 / 7. szám

1954 április 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) Egy percig* megnyugodtam rajta. Aztán arra gondoltam: hátha almát hoznak le a pad­lásról és épp odateszik? S tettem a kulcsot a virág­pohárba. öt perc múlva tettem az óra tetejére. Megint néhány perc múlva a tálas szekrény alá, jól be a fa­lig. Az mindig árnyékban van Ott nem fogja megtalálni. Akkor már aztán kaptam a kalapomat is. Nyomtam a fe­jemre. S ki a házból sült-főtt arccal, szinte lihegve. Jolán épp akkor lépett ki a pincéből. Csodálkozva nézett rám: — Hát nem várod meg a ven­­dégeidet? — Nem, lelkem. Most jutott eszembe, hogy nem mára Ígér­keztek, hanem holnapra. Az ügy aznap ennyiben maradt. Este úgy rémlik nekem, mint­ha a feleségem hallgatagabb volna, mint szokott lenni. Eh, csak képzelődöm. De mikor lefekszem, megint eszembe jut a kulcs. Csak nem találták talán meg? Hátha be­gurult valami a szekrény alá: gyüszü vagy pamut? Micsoda ostoba gondolat is volt, micsoda gyerekes szokás, hogy érzelmi sorokat is Írtam a naplómba! Nem kellett volna. S különösen a szoknyák iránt való érdeklődéseimet! Benne van minden, — a manó vigye el, — a bakakorombeli Kaszir Fánitól a pirosfülü bakterlá­nyig, és a rengő-dereku Juhász Boriskától a fitos orrú cuk­rász Ninuskáig. Közben persze a színész donnák, pezsgős va­csorák a drámai szende meg­­szöktetése, a naivának küldött öt strófás butaság, hajjajjaj! micsoda minden cifra kutyasá­­gok! Hátha reggel későn találok felébredni? A Juli leány söpör .. . Elsöpri a kulcsot... Mutat­ja az asszonynak... Az asz­­szony... Lehetetlen volt elaludnom. Éjfélkor fölkeltem. Átoson­tam a sötétben lábujjhegyen a másik szobába. A zsámolyon csaknem keresztül bukfencez­tem. Csakúgy dörgött a par­ketten. A feleségem fölriadt: — Ki az? Jézus! ... Pali! — Én vagyok, — feleltem a lábam fájását szivogatva. Csak aludj tovább. Ne nyugtalan­kodjál. — Mit csinálsz? — Egeret kergetek. — Sötétben? — Elaludt a gyertyám. — Hiszen a gyertya itt van. — Ez másik gyertya. Vissza kellett térnem. Meg kellett várnom, mig újra elal­szik. A zsámolynak persze me­gint nekibotlottam, de hális­­tennek nem olyan zörgéssel. Átkozott zámoly! De a kulcsot megtaláltam. Hova rejtsem? Vissza a mellényem belső zse­bébe. Az asszony ott úgyse ke­resi. De hátha korábban kel, és kiviszi a ruhámat, hogy kipo­­roltassa? Megint fölkeltem. Dugtam a kulcsot a párnám alá. Már akkor az éjfélutáni ket­tőt is elverte az óra. És nekem korán kell kelnem. A béreseim a Galagonyáson vetik a tava­szit. A magtár kulcsa nálam van. A vetőgép ott fog várni már hat órakor a dűlő végén. Siessünk aludni! Másnap persze későn ébre­dek. Kapkodva öltözködök. A lovam már nyerit az ablak alatt. Nem is reggelizek, csak lóhátról kiáltom meg a Juli cselédnek, hogy küldjék utá­nam a reggelit. És vágtatok a magtárba. Ki­sérem ki a gépet a szántóföld­re. A vetőgéppel csakugyan sok a bajlódás. Az egyik cso­­roszlya csavarja meglazult. A franciakulcsot bekérték tegnap a konyhára. — Ülj lóra, — mondom a kisbéresnek. Kérd el a felesé­gemtől a francia kulcsot. Amint ezt a szót kimondom: kulcsot, úgy érzem, mintha puskaporos torony robbant vol­na szét mellettem. — Maradj csak! — kiáltom. Bemegyek érte magam. És megsarkantyuzom a lo­vamat. Mikor belépek a szobába, Jo­lánt ott látom az Íróasztalnál, ül, és két könyéken olvassa az egyik naplómat. A többit képzelheted. * A bátyám elbeszélése gon­dolkodóba ejtett. Mikor visszatértem, gyana­kodva szemléltem a Katica or­rát. — Igen hegyes, — gondol­tam aggódva, — hiába, igen hegyes. És egyre ritkábban látogat­tam el hozzájok. Végre el is maradtam. Elment a kedvem örökre a nősüléstől. II. Petrovicson volt a sor, a tar­kóig kopasz bírón. — Fizetem a pezsgőt, — mondotta a fejét rázva. Nekem mégcsak unalmas történetem sincsen. Semilyen történetem nincsen: én nem voltam sze­relmes soha. —Dehát az lehetetlen, — fa­kadt ki a tanár. Lehetetlen, hogy valami történeted ne vol­na. Az ilyesmi velejár az élet­tel, mint a fogzás. Petro vies vállat vont: — Nekem is különös. De igy van. Józan voltam én mindig, mint a vizeskancsó. Soha sem­miféle nő ki nem birt bolondi­­tani a józanságomból. Talán, hogy sanyar idők jártak rám, mikor abban a korban voltam? Vagy talán hogy kálvinista va­gyok, és igy minden ábrándo­zásnak született ellensége? Nem tudom. De szinte büszke vagyok rá, mikor olvasom a lapokban a szerelmi öngyilkos­ságokat, vagy mikor egy-egy JOHN MOLNÁR Funeral Home, Inc. A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE G. WAGNER, temetésrendezS 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 fényképész-kirakatban a meny­asszony vőlegény fotográfiákat szemlélem. Micsoda bamba ké­pe van minden vőlegénynek! Alá ja lehetne írni mindenik­­nek: A balek. Az agglegények derültek ezen a megjegyzésen. Kocin­­tottak, ittak. A biró is mosolygott. — Fizetem a pezsgőt, — is­mételte. Legalább tik, akiknek történet van a begyetekben, nem fogjátok hazugságokkal érdekesiteni. Beszélek őszin­tén. Hanem megállj átok mégis elmondok egy kis epizódot az életemből. Nem éppen szerel­mi történet, de olyasféle még­is. És végzetes oka volt annak, hogy nem házasodtam meg. Én akkor még rövidnadrá­­gos gyerek voltam, elemi isko­lás, kis tömzsi gyerek. Egy me­zővároskában nevelkedtem, egy katolikus öspörösnek a há­zában. Hogy kerültem én kálvinista létemre pápisták közé? Úgy, hogy meghalt az apám, aki megyei főügyész volt, és az anyám három gyermekkel ma­radt özvegyen. A temetésen ott volt az anyámnak a nagybátyja is, az öspörös, — egy torkig fekete­­reverendás hosszú zord ember. (Folytajuk.)-------£ a------------­AJÁNDÉK A PAPÁNAK — Na Matyi, mit kaptál az ünnepekre? — Uj ruhát kaptam és uj cipőt. — És mit kapott a kis test­véred? — A kis testvérem is kapott uj ruhát és uj ingeket. — És mit kapott a mamád? — A mama kapott egy uj bundát és egy uj kalapot. — Na • és mit kapott a pa­pád? — A papának kivasalta a mama a nadrágját. A TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégeket jó­ízű élcekkel mulattatni tud­ja. Ezt pedig könnyen meg­teheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja nekik az abban olvasott vic­ceket. AMERIKAI Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajá­títására, mert a szavak mellett í '1 van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaiga­zítások az amerikai életben felmerülő minden­napi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, n j- A tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv ára.............. <P £* . «3 U Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Vidékre 15 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom