Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)

1954-04-05 / 7. szám

1954 április 5. KTS DONGÓ _ CLEAN FUN 5-IK OLDAL Mikor aztán a leány is se­gített, a kölönc csakugyan fél- Teguvadt a helyéből, s nagyot göi'dült alá felé. — Lásd, hogy egyesült erő­vel milyen nagy sziklát elemel­­itünk ketten! mondá erre a ki­rály. Hej, talán még ennél­­nagyobb követ is elgurithat­­nánk — egyesült erővel. A király éppen akkor özvegy maradt és gyermektelenül. Ki­találhatja a vak is könnyen, hogy mi lehetett az a nagyon inagy kő. Csak a szép leány nem talál­ta ki sehogy. A félregurult szikla után azonban egyszerre neki zudult a víztartó odúban meggyűlt patak árja; úgy hogy a leány inem tudott átmenni a pata­kon, ha nyilány ruháját össze nem akarta csatakolni. Pedig taz atyja már ugyan kiabált rá ö. malomgátrul, hogy miért inem siet? A király segített rajta, ’fel­vette a leányt a karjára, úgy vitte át a patakon; még akkor üs vitte, amikor már semmi pa­tak nem volt. A molnár nem ismert rá a királyra: vadász urnák nézte; olyan egyszerű volt. Kérdezte tőle, hogy nem éhes-e? Leül­tette az asztalához s eléje ra­kott mindenféle ennivalót, ami becsületes háztul kitelt. De a ikirálynak csak a szeme volt léhes. — Én nem szeretem a csuká­nak csak*a máját; vadkannak — csak a nyelvét; szarvasnak — csak a veséjét; szép lánynak — csak a szivét. — Az is a java annak! he­lyeslé a molnár. — De hát van-e a lánynak szive? kérdé a király a szép molnárleánytól. — Van, de nem lehet ráta­lálni. — De én aranyat tudnék érte adni, ha megkerülne, arany koronát. — Korona: borona; felelt rá -a lány. Nehéz főkötő az! Jobb annál a fátyolkendő! S a leánysziv csak nem ke­rült meg. A király tovább ment. Néhány év múlva újra visz­­iSzakerült Mátyás király Telki­bánya környékére. Már akkor a cseh kalando­rokkal szent volt a béke. Gisk­­ra a maga vitézeivel beállt ma­­•meluknak a legvaskezübb ma­gyarhoz, s Mátyás király a haj­dani ellenzékéből alkotta meg a győzhetetlen hatalmas “feke­te seregét”. • Mikor újra meglátta a for­rást, eszébe jutott a szép mol- Sfárleány. SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT, j ha hátralékban van elő­­; fizetési dijával, szivesked­­, jék mielőbb beküldeni, mert lapnnkat csak annak küldhetjük, aki az előfize> I tési dijat lejáratkor meg. fizeti. Belátogatott az ismeretes malomba. A vén molnár nem élt már: á malomgazdaságot vezette a hajdani első legény. Egy rücs­kös, ripaesos, kancsal ragya­bunkó. Ez volt a szép molnárleány­nak a férje. — Ugyan hogy tudtál ehhez férjhez menni, amikor enge­­met, a királyt visszautasitál? kérdé Hollós Mátyás a világ­­fezépségtől. —- Hát úgy, hogy a király ,akkor kérdezett, amikor rossz papom volt, a rücskös molnár legény pedig akkor kérdezett, pmikor jó napom volt. * Törjék e mondás fölött a fe­jüket, akik értenek hozzá. Én, följegyzetem, mint régi em­léket a múltból, mely mindig ifjú marad. AZ ELKÉSETT TANÍTVÁNY Gayarre hires francia énekes kevés tanítványt vállalt, de azokat aztán alaposan kivá­lasztotta. Egyszer felsőbb ké­relemre elvállalta egyik mi­niszter unokahugát, bár sem­mi kedve sem volt ez újabb ta­nítványához. A megbeszélt időpontban a kisasszony alaposan késett s ez még jobban felbőszítette Ga­­yarrét. Végre megszólalt a csengő. Az énekes maga rohant ajtót nyitni. — Ez igy nem megy kérem, már először késni, — kiabált az ajtóban álló lányra, majd meg sem figylte, hogy milyen, csak berohant a szobába. A leány riadtan ment utána. — Kérem... — kezdett be­szélni, de Gayarre közbeszólt. — Tegye le kezéből a csórna­­.got s énekeljen valamit. — De kérem ... — rémüldö­zött a fiatal lány. — Én ... — Semmi beszéd. Halljuk mit tud .Az énekét akarom hal­lani. Belevágott a zongorába s egy ismerős dalt kezdett játszani. A lány remegve hallgatott. — Énekelni! — förmedt rá Gayarre. Ujfa kezdte a dalt s a lány végre énekelni kezdett. Egész kedves volt a hangja, magán­éneklésre megfelelő, de maga­sabb kiképzésre teljesen alkal­matlan. — Hiába nem használhatom. Nem jó a hangja — bömbölte felizgatva Gayarre. — Semeny­­nyiért sem tanítom. Érti kis­asszony? — De uram. Nem is akarok énekelni — sírta el magát a lány. — Én csak a ruhamoso­dából jöttem s a maga ingét hoztam haza ... GYENGE NŐ Zokogó asszonyka jelenik meg a bírói hivatalban. — Kérem szépen — rebegi — a férjem azt mondta, hogy el­válik tőlem. Elhagyna egy véd­telen gyenge nőt... — Jó, ió, mosolygott a hiva­talnok — nem kell kétségbe­esni, küldje csak ide a férjét, majd mi beszélünk a fejével. — Most sajnos, egy ideig nem jöhet be, mert kórházban fekszik. — És mi baja van? — Mikor bejelentette, hogy válni akar, iól elvertem, ami­ért képes volna elhagyni egy védtelen nőt! A fiatal Jenő, megkéri Sal­­gótól a leánya kezét. — Én nem bánom fiatalem­ber, — mondja vállatvonva Sal­ia leányom nem normális, gó — de figyelmeztetem, hogy — És miből tetszik ezt kö­vetkeztetni? — Abból, hogy magához akar menni. JÓSZÍVŰSÉG Ernő egy virágos kert kapu-< jában áll. Arra jön egy ur, a kezébe nyom egy dollárt és megkérdi: — Szabad egypár rózsát le­tépni? i — Tessék. Az ur letép egypár rózsát és megkérdi: — Szabad még ezt a sárgát is letépni? — Felőlem letépheti, hiszen ez a kert nem az enyém.--------------------------­ASSZONYOK Két nő beszélget egy har­madikról. — Te — mondja az egyik — az semmit sem öregszik. Teg­nap láttam, pont úgy néz ki, mint a múlt héten.--------<«§§»»--------! VENDÉGLŐBEN — Nézze kérem — mondja a kopasz vendég — ebben a le­vesben egy hajszál úszkál. — Na halljá, — fefeli mél­tatlankodva a tulajdonos — 25 centért nem adhatok egy egész parókát.---------------------------­A PAPUCSHŐS Feleség (rákiált a kutyára): Ülj le! A férj (ezt hallva, ott ahol állott székre ül.) Feleség: Kelj fel József, nem téged értettelek!--------««-3 5 ------— Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajánló levelek Írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítvá­nyok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, vég­rendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirde­tések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és események­kel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ára $1.50, postaköltség 15 cent, összesen $1.65 Ezen 288 oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában

Next

/
Oldalképek
Tartalom