Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1954-03-20 / 6. szám
8-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN ÓHAZAI ANEKDOTÁK MIKOR AZ ŐRSZEM . ‘ TÜZET AD Nagyon intelligens legény lehetett a pesti gyalogezred egyik rekrutája. Az őrmester magyarázza, minő magatartást kell tanusitani az őrtállásnál. — Ha valaki közeledik, az őrszem háromszor kiáltja: “Állj! ki vagy?” Ha nem kap feleletet, akkor az őrszem tüzet ad. Másnap este az őrmester Jneg akarván győződni, hogy pontosan teljesiti-e föladatát az újonc, az őrségre megy, ahová a legényt állitotta. Ez csakugyan komolyan teljesiti az utasítást és harsány hangon ordítja háromszor egymásután: — Állj! ki vagy? Az őrmester nem felei. A legény erre nyugodtan a táskájába nyúl, elővesz egy gyufát és a kapott utasításhoz hiven .udvariasan — tüzet ad az elképedt őrmesternek. MINDEN SZOKÁSTÓL FÜGG Egy orsz. képviselőt kerületének néhány kékmándlis választója látogatta meg. A képviselő, hogy kedvesked-! jék nékik, elküldte őket a népszínházba. Az előadás előtt azonban, persze a képviselő költségén, jól be vacsoráztak, elfogyasztván a többi közt egyegy foghagymás rostélyost is. A képviselő, aki szintén ott volt a színházban s egy páholyból nézte az előadást, egyszer csak csak azt látja, hogy az atyafiak fölemelkednek helyükről, s megvető pillantást vetve a körülülőkre, a színházat elhagyni készülnek. A képviselő elébök siet. — Nos, hát miért jönnek ki olyan hamar? — Jaj, nagyságos uram, nem lehet azt nékünk kiállani. Csupa asszonyságok ültek mellettünk; s amikor azok előszedték a zsebbevalójukat, olyan gyalázatos szaga volt annak, hogy istenfélő ember azt el nem szívelhette. A képviselő megértette a dolgot. Minden a szokástól függ. A finnyás asszonynépnek a foghagyma volt büdös, a falusi atyafiaknak pedig a zsebkendőre locsolt illatszer. DEÁK FERENC FEI,IRATA Deák Ferenc 1861-ben az Angol szállodában s legjavában dolgozott az országgyűlésnek a királyhoz intézendő föliratán: Egy délután, Bódis Sámuel is ott volt a haza bölcsének a szállásán: de egy kissé elunta magát, mert Deák Ferenc a legnagyobb munkában volt, nem diskurálhatott. Le is dőlt a pamlagra és a haza bölcse egyszerre csak a leghangosabb horkolás hangjára lesz figyelmes. Egy darabig vár, vár s mikor látja, hogy a haragos alvás nem apad, felrázza a mély álomba merült barátját. — Samu te! — No, mi baj? — szól álmából felriadva Bónis. — Csak annyit akartam neked mondani, hogy ez a felirat nem lesz — zenekisérettel.--------.-«3 -------AZ ÉNEKESNŐ ÉS A TROMBITÁS Egy középszerű, de annál elbizakodottabb operett-énekesnő ráförmed a zenekar trombitására: — Hallja, ön olyan lármát csinál a hangszerével, hogy az én énekemet úgyszólván senki sem hallhatja. — Bocsásson meg, — válaszolt a zenész, — de ez csak a nagysád érdekében történik. Az igazgató ugyanis azt parancsolta, hogy ha valamelyik énekes hamisan dalol, igyekezzem trombitám harsogásával azt elpalástolni. MIÉRT NEM ESZI A KÁPOSZTÁT Majsztram: Hát te kutyafüiü, mindig csak a töltelékei eszed meg a töltött káposztából? Miért nem eszed meg a hüvelyét is? Jancsi gyerek: Hát iszen majsztram, a ló is megeszi az abrakot, de az abrakos tarisznyát soha. BLAHÁNÉ ÉS WALESI HERCEG Mikor Edwárd walesi herceg Budapesten időzött, megjelent a népszínházban is, hogy Blahánénak egyik piros csizmás szerepét végignézze. A fenséges vendég az előadás végéig ottmaradt, s le sem vette a szemét a színpadról. Egy-egy dalt, a páholyból kihajolva hallgatott, majd lelkesen tapsolt, hogy megismételjék. 1954 március 20. A trónörökös el volt ragadtatva, s felvonásközben Károlyi István gróf kiséretében lement a színpadra, hogy Blahánét személyesen is megismerje, s átadja néki a magával hozott virágbokrétát. A színpadon persze nagy sürgés-forgás támadt, s keresték Blahánét. S mikor a piros csizmás Török Zsófi asszony a színfal mögül előbujt, az angol trónörökös egyenesen hozzálépett és kezet akart neki csókolni. A művésznő azonban elkapta a kezét, s nevetve kiáltotta: — Nix dájcs, Máj észtét! (Nem németmódra, fenséges ur!) Aztán odanyuj tóttá a trónörökösnek rózsapiros orcáját. A walesi herceg pedig megcsókolta, s ezekkel a szavakkal búcsúzott el tőle: — A mai estét sohasem felejtem el.----------it; (-&-■-------Hevesi dalok Szép a tavasz, a kikelet, Mikor minden rügyezni kezd. Csupa illat az üde lég S derült fényes a magas ég. Boldog öröm az életünk, Mikor tavaszhoz érkezünk. Szivünk virága: az erény, Éltető napja: a remény. Mikor nyílik, gyüjts virágot, S széppé teszi a világot. S ha csókra nyílik alkalom, El ne mulaszd szép galambom. Hiszen az élet csak úgy szép. Ha elnyered annak szivét, Akit szeretsz s aki szeret, Boldog csupán csak igy lehetsz. Dalolj vigadj, amig lehet, S a boldogságod megleled, Egy kis leány hő szerelme Boldogságunknak tengere. S ha néha-néha beborul, Amig tavasz van. ne busulj, Idd ki borral telt poharad S bánatod rögtön elmarad. Jó bort igyál, nem ám lőrét És nevesd ki azt a dórét Ki a bort másutt keresi, Mikor itt van a Hevesi. Hevesi boránál jobb nincs. Minden cseppje igaz kincs, Feliiditi tested, lelked, Meghosszabbítja életed. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 W. Jefferson Detroit, Michigan
