Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)

1954-03-20 / 6. szám

4-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1954 március 20. KIS DONGÓ CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. 7907-09 W. JEFFERSON AVE. DETROIT 17, MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $2.40. Előfizetés ára egy évre: $2.40. Single Copy 10c — Egyes szám 10c Hirdetési árak. egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés 75 cent, verses hirdetés $1.00. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. HEJ ÉDES MAGYAROM... Hej! édes magyarom, magyarom, Ne búslakodj’ olyan nagyon, Feljön még a te világod, Dicsőséged még meglátod. Hej, de nem elég, nem elég, Kiabálni csak: segítség! Légy munkás, okos, állandó, Csak úgy lehetsz maradandó. Hej! mert mit sem árt, mit sem árt, Hogy szenvedtél sok bajt, but, kárt, Edzéssel lesz acél vasbul, Magyar maga kárán tanul. Hej! de sok is volt már a kár, Miből okulhattál immár; Sújtsd le, ki rád tömi akar, Légy mindvégig igaz magyar! -----------------------­FIUK, AZ ISTEN ÁLDJON MEG ... Fiuk, az Isten áldjon meg, Én is iszom, igyatok! Mert nem nézhetek vidámon Végig elhagyott hazámon, Csak mikor részeg vagyok. Ekkor ugv látom hazámat, Amint kéne lennie: Mindenik pohár, amelynek Habjai belém ömölnek: Egy sebét hegeszti be. S ha mig részeg vagyok, boldog Volna a hon csakugyan, Bár örökké kéne élnem, Fiuk, nem láthatna engem Soha senki józanon.---------------------------­IGAZSÁGOS ELOSZTÁS A házigazda, a felesége, két fia, két lánya és egy vendég ül- Siek az asztalnál. Behoznak öt töltött galambot és a házigaz­da felszólítja a vendéget, hogy TÖBBEKNEK. Ha sztrájkol vagy munkanélkül van és előfi­zetése esedékessé válik, írjon egy póstakártyát s mi halasz­tást adunk az előfizetési dij be­küldésére. az öt galambot ossza szét hetük között, de teljesen egyformán és igazságosan. ✓ A vendég ad a férj és feleség­nek egy galambot, a két fiúnak egy galambot, a két lánynak egy galambot és két galambot magának tart meg. A házigazdának nem tetszik ez az elosztás és megkérdi a vendéget, miért osztotta igy el a galambokat. — Mert igy a legigazságo­sabb. — Hogyan? — Na, ön és a felesége meg egy galamb, az három, a két fiú és egy galamb az is három, a két lány és egy galamb, az is három és én meg két galamb az is három.--------'-43'--^-'-------­AZ ASSZONY PANASZA A feleség: Nálunk az a baj, hogy a férjem nem érti a tré­fát és köztudomású, hogy aki a tréfát nem érti, jó ember nem lehet. — Sanyi, — mondtam neki legutóbb, hamisan mosolyog­va — nekem úgy tűnik fel, hogy a pénztárosunk gyakran rajtam felejti a szemét. — Azt hiszem, — felelte a férjem erre — ennek a dolog­nak nagyon rossz vége lesz. — Ahá, — folytattam a tré­fát — attól tartasz, hogy meg­szökik a pénzzel és engem is magával visz? — No-no, — legyintett a férjem, — az én gyanúm még sokkal szörnyűbb. Attól félek, hogy megszökik a pénzzel és téged meg itthagy. ÜGYES SEGÉD Az uridivatüzletbe bejön egy ur és harisnyát kér. A tulaj­donos előzékenyen maga rakja elébe a dobozokat, kivesz egy pár harisnyát és azt mondja: — Tessék ezt a harisnyát ven­ni, garantálom, hogy elszakít­hatatlan. És hogy állítását bebizonyít­sa, odahivatja az üzlet túlsó végén foglalatoskodó segédjét. — Sándor — mondja neki — fogja meg ezt a harisnyát a két végén és huzza teljes ere­jéből. Kiváncsi vagyok, hogy el birja-e szakítani Sándor tétován fogja a ha­risnyát és zavart hangon sut­togja a főnök fülébe: — Főnök ur, kérem, venni akarunk, vagy eladni? FÜRDŐZÉS PIPASZÓVAL Eredeti öregember volt. Csak jött és ment, az emberfia azt se tudta honnan és hova. ő volt a legrendesebb fürdő­vendégünk, hanem azért töb­bet senki sem rendetlenkedett, mint ő. Gyerek voltam én ak­kor még, hanem jól emlékszem rá, sokszor mondogatták, az öreg Pennay Sándor már me­gint összeveszett a doktorral. S ilyenkor rendszerint a doktor húzta a rövidebbiket. Fürdőn tetszik tudni, úgy gyógyítják az embereket, hogy kikérdezik elsőben, mit szeret legjobban. Aki a kávét szereti, annak bizonyosan csokoládét írnak elő; a sonkázónak spenót ,az orvosssága; a kényelmes embert dombról-dombra kerge­tik, a kengyelfutót meg a zöld fűbe hevertetik s meghagyják neki, hogy meg ne mozduljon ,az Istenért, különben fuccs minden gyógyhatásnak. No és a pipázókról mit mondjak? Azoknak ajánlom, csapják falhoz pipájukat, még mielőtt fürdőre gondolnak, vagy pedig maradjanak szépen odahaza. Harmadik választás csak Pennay Sándornak létezett. Mikor az orvos megkérdezte tőle dohányos ember-e? azt fe­lelte: — Nem igen, fél font szüz­­dohány untig elég nekem egy napra. Az orvos elszörnyülködött. Szánt-szándékkal c s i n á lta, hogy a páciensét jobban meg­ijessze. Hanem hát annak esze ágában se volt megijedni. Saj­nálkozó mosollyal méregette az orvost s azt mondta: — Látom, doktor ur, igen elmaradt a világtól. Hiszen azt se tudja, mi a jó.-r- Azt csak hagyja én rám, bátyám uram, — sietett az or­vos begombolkozni, hogy el ne veszítse mindjárt minden te­kintélyét — én ott kezdem, magának hat hétig nem sza­bad pipát venni a markába. — Csak a számba teszem, a csutoráját. — Hát akkor hat hétig nem veszi a szájába, ha úgy jobban tetszik. Pennay Miklós gyanakodva nézte az embert. Nem tudta bo­londoz-e, vagy talán, tán mé­gis komolyan beszél. De mikor az a hosszas szünet már elvi­­iselhetetlenné kezdett válni az öregre nézve, fordult egyet s Istennek ajánlotta az orvost. — Tehát nem pipál? — szólt utána az orvos. — Hát.... hát.... majd meg­lássuk — volt a kurta válasz. És Pennay Sándor aznap még olyan pipálást cselekedett a gyógy teremben, hogy a vendé­geket majdnem megütötte a guta. Az asszonyok cikákoltak, a férfiak meg fájó szívvel néz­ték, mi minden szabad Pennay Sándornak, sokért nem adták volna, ha ők is utána csinál­hatnák. De hát nekik megtil­totta a doktor! No, hanem Pennay Sándor sem garázdálkodhatott ám büntelen minden jog és igazság ellenére. Az orvosnak jelentet­ték, hogy egy páciense, úgy füstöl lenn, mint valami kisebb fajta gyárkémény. És az orvos se volt rest, lóhalálában nyar­galt rendet csinálni. Pennay Sándor boldog mo­sollyal fogadta, akárcsak azt mondta volna, no ide nézz, árt-e a pipa az egészségemnek? hanem a másik pillanatban megfagyott a mosolygás sze­gény öreg száján, mert a dok­tor szépen kivette a pipát Pen­nay Sándor szájából és szó nél­kül odább állott. Az öreg kevés hija, hogy kő­vé nem meredt ijedtében, szó kevés, de annyi se nyargalt ki a száján. Annál jobban csinál­ták a többi vendégek: elkezd-hEiiiiiEHBiamaaiBiaaiBeBiBBitnBaoiiaBavJ S PÉNZT — S ■ ÉLELMISZER- ÉS RUHACSOMAGOKAT ■ S — ORVOSSÁGOT S A VILÁG BÁRMELY ORSZÁGÁBA A LEGELŐNYÖSEBBEN ÉS LEGBIZTOSABBAN A ; FOREIGN SERVICES CORPORATION | UTJÁN KÜLDHET BÁRKI. . ■ u m I Az üzlet tulajdonosa az amerikai magyarság közismert | barátja: ■ Balogh E. István í Címe: \ 1624 EYE STREET, N. W., WASHINGTON 6, D. C. ■ Beutazási ügyekben is szívesen ad felvilágosítást. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom