Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1954-02-05 / 3. szám
I , 1954 február 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN A FÉRFIAK SORSA: A NO (Folytatás) Már egy esztendeje nem voltam otthon. Micsoda örömhírt viszek haza! Katica külön erre a célra fényképez tette le magát. Oldalt is, szembe is, egy csupa lengő-szalag ruhában,, de mindenképpen gyönyörűen. A vonaton csak azért kötöttem ismeretséget a velemutazókkal, hogy a két fényképet elővehessen!. — Szép hölgy, — mondta az egyik. Csak az orra kissé hegyes. — Mit mond? — hörkenek rá sértődötten. — Semmit, semmit — mentegetődzött a fráter, — lehet, hogy a fényképész ... és azért látszik olyannak. Megnéztem a képet, hát a profil-fényképen csakugyan hegyeske volt az orra. Különös, hogy mindig néztem az arcát, de ezt a hibácskát nem láttam rajta. Otthon nem tudtak semmit az én boldog ismeretségemről. Hogy örülnek majd! Különösen a bátyámat nevettem előre. — Én is házasodok ám Pali! — fogom majd kiáltani diadalmasan. Mert ő is akkoriban házasodott. Azaz hogy már akkor esztendős házas is volt. Máig is emlékszem a vőlegénykori levelére, amelyikben a boldogságát festette: “Végre hát én is megtaláltam a szivemnek földi angyalát! Életemnek eddigi hullámos tengeréből végre a házasság nyugodalmas kikötőjébe jutok. Micsoda müveit leány! És micsoda égi szelidségü! Azt mondanom sem kell, hogy formára is gyönyörű, mint valami alabastromból faragott vizitündér!” Már negyvenesztendős volt akkor. És hogy hullámos tengerről beszélt, nem tudtam hamarosan, hogy a szélben hullámzó gabonára gondol-e vagy hogy a sok falusi dorbézolásra. Fene vig legény volt! Nagy táncos és sarkantyu-pengető, — primadonnáknak lelkes kocsihúzója. Sohse hittem, hogy megházasodik. A levele többi részében el mondta, hogy a leány egy akkoriban odaköltözött nyugalmazott főispánnak a leánya. Nem is akarták neki adni, de a leány a Tiszának futott. A szülők aztán azt mondták, már akkor inkább a Palinak fusson. A menyegzőre persze hazamentem. A menyasszony nem csekély m e g lepődésemre éppenséggel nem olyan volt, mint valami alabástromból faragott vizitündér. Inkább lehetett volna mondani, hogy pipatajtékból faragott bécsi szobalány. Afféle kacsalábu hitványka leány volt, aminők a vidéki szalonokban sárgafogu bár'kazongora mellett és almáriumon őrzött penészes befőttek illatában nevelkednek. Kissé finomkás, kissé méltóságoskodó, inkább komoly, mint vig. Az egyetlen valami, amire megelégedéssel emlékeztem, az volt, hogy még hegyesebb az orra, mint az én Katicámnak. Dehát gondoltam: az a fő, hogy boldogítani fogja a bátyámat. A lefolyt év alatt nem sok jlevelet kaptam hazulról. De nem is haragudtam érte: boldog embernek száraz a kalamárisa. Igen meglepett aztán, mikor ,a bátyám megvénült arccal fogadott az udvaron. A szokott ;fej, a régi vadlovat fékező erős dalia, De a szeme nem az a vidám csillogó, mint amilyen szokott lenni. A hangja sem az a vígan kurjantó. A mozdulatai is bágyadtak. — Beteg voltál? — Dehogy, — felelte a bátyám. Mégcsak nátha se volt rajtam. Aztán az anyám jött elém. Azon nem látszott változás. Az; öregasszony mindig egyforma;1 ha egyszer túl van a hatvanon. De a sógorasszonyka szintén idősebbnek látszott vagy tiz évvel. A gyönge leányarcszint elvesztette, s helyette valami sárgás fehér szint öltött az arca, mint amilyen a régi avas márványszobroké. A karácsonyestét persze boldog beszélgetésben töltöttük. A bátyám valami püspöki asztalra illő tokaji máslást szerzett valahonnan. A vacsora is afféle falusi disznó-ölés után való csupajó, aminek csak a szagára is félóráig nyalogatja odakünn a kutya a két pofáját. Csodálkozással láttam, hogy a bátyám olyan figyelmes az ?,sszonyka iránt, mintha vala'mi hozzánk vetődött királyné volna. Az asszonyka meg mint^ ha a bátyám nem is ura volna, hanem lakája. S mintha arra az egy napra megengedte volha a lakájnak, hogy közénk üljön és hogy feledtesse vele a isorsát és olykor gyöngyöcskémnek szólítja. Csak ámuldoztam. Sehogyse hittem a szememnek, hogy az én bükkfa-dereku bátyám annyira hajlékony. Azt láttam volna inkább rendjénvalónak, ha az asszonyka alázkodik mellette. A mezei ember házában mindig a férfi az ur. No lám, hogy a nyakára kerekedett a hitványka bodzabél-kisasszony. Csak néztem: micsoda komoly apró kék szem. Micsoda. méltóságCiS mozdulatok azokkal a lapos kis kezekkel. — Eszik még gyöngyöcském? — Köszönöm angyalom, — feleli Pali. Ha megengeded, abból a diósból adj még. Igazán remekeltél vele. Jolán elmosolyodott. Rám nézett: — Hát ti esztek-e efféléket ott a tiszti kaszinóban? — Nem igen, — feleltem. A mi szakácsunk vasúti étkezőkocsiról jött hozzánk. Az csak kirántott húst süt jól, meg holmi francia ételeket. — Dehát csak vacsorázol né- I ha másutt is? — Nem igen. — Nono! És pai kosán rám-fenyegetett. — Nem értelek, — feleltem, j Mire gondolsz Jolán? AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, sz angol nyelv elsajátítására, mert a szavak mellett 1 '1 van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaigazítások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, ^ o C A tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv ára............... 5> Z . O U Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Vidékre 15 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására. JOHN MOLNÁR Funeral Home, Inc. A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE O. WAGNEE, temetésrendezí 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 ______________7-IK OLDAL — Tudod te, hogy mire gondolok. Hány lánynak csavartad Inár el a fejét? Mosolygott, de megvetés is volt a szemében. Ha akkor vidámnak látom a szemét is, bizonyára előrántom a fényképet. Minduntalan a nyelvemen volt már, hogy egyet rikkantok: — Házasodok én is! De tudj’ az Isten: haboztam. Lehet, hogy a vasúti kritikának a megismétlődésétől is tartottam. Ha itthon is azt mondják rá, hogy hegyes az orra... Tiz óra tájt az anyám lefekszik. Az asszonyka még velünk .marad. De csakhamar megártja a beszélgetésünket, és ő is fölkel: — Mulassatok, beszélgessetek ... Pali kezet csókol neki. Az asszony megcsókolja Palinak a homlokát. Elvonul. Akkor' aztán, hogy magunkra maradtunk, megint mozogtak a fényképek a zsebemben. A bátyám azonban olyan gondba mélyedt szemmel pipázott ott az asztalnál, hogy a nyilatkozás helyett akaratlanul lis kérdéssel fordultam hozzá: — Te Pali, boldog vagy te ezzel az asszonnyal? (Folytajuk.) ------------LEÁNYOK EGYMÁS KÖZÖTT — Láttad azt a hölgyet, aki az imént mellettünk elhaladt az uj ruhában? — Azt a festett hajut, azt a hamisfogut, abban az Ízléstelen ruhában? Nem, észre sem vettem.----- - -rg j Í>S~.-------------BORZASZTÓ CSAPÁS Gyuri: Ez az ember házaséletem egész boldogságát tönkretette. Pál: Hogyan? Tán csak nem. .. Gyuri: De igen; nőül vette' a szakácsnénkat. A TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégeket jóízű élcekkel mulattatni tudja. Ezt pedig könnyen megteheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja nekik az abban olvasott vicceket.
