Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1954-10-05 / 19. szám
2-IK OLDAL ki<s dongó _ glean fttn 1954 október 5. Kis Dongó regénye A CSÁSZÁR UDVARI BOLONDJA (Folytatás.) — Nagy vigyázat esik, kivált azokra, akik németül tudnak. beszélgetésre, meg-meglökve az ispánját. — Hallja, hogy mit beszélnek? Csak halkan beszélgethettek egymással, mert amily veszedelmes volt a tanyákon, ha a vitézek közül németül tudott egyik-másik, itt ellenkezőleg az a veszély lebegett, hogy a szomszéd asztaloknál, ahol előkelőén öltözött urak ültek és fecsegtek vacsorájuk mellett, magyarul tudhatna valamelyik. Ámbár iszen volt őnekik témájuk, amibe elmerültek. A Napóleon házassága képezte a beszélgetés tárgyát az asztaloknál. Éppen aznap röppent ki a hir, hogy a leánykérő küldöttség már megindult Párisból és a hét derekán itt lesz és hogy szem nem látta. fül nem hallotta pompával fogadják a Burgban. — Van is kit! Egy korzikai, rongyos fiskális fiának a kérőit. Mégis csak rettenetes. — Szegény Mária Lujzácska! ' < Én még most se hiszem. Ejh, el van már intézve. — Nagyon ravasz ember Metternich, nem járhat az soha egyenesen. — Úgy, de Napóleon is nagy róka s két róka közt csak egy a biztos: hogy a tyuk áldozatul esik. Zagyva vagy homályos félmondatok, apró véleménymorzsák hatoltak el a báró füleihez, ki érdeklődéssel figyelt a — ühüm, — szólt Bajmódy, aki igen szűk szavú volt, mig a bor meg nem oldotta a nyelvét. Vontatottan folyt a társalgás, mig Bajmódy egyre ivott, a báró a fogait piszkálta, váltig nézegette az óráját, feszengett a széken, nézegette a vendégeket, akik közt személyesen is ismert nehányat, biccentett feléjük a fejével, de azok idegenül bámultak rá. — Mégis csak furcsa volna — szólt elgondolkozva — ha ezt a Napóleont rászedné valahogy Metternich herczeg. — Bizony, — hagyta rá Bajmódy — okos emberrel is megtörténik-. — De egy Napóleonnal, Bajmódy! — Ejh, hagyja el, méltóságoj uram. Még velem is megtörtént Az a gaz Gelencsér Mihály hogy rászedett az éjjel... Kezdett már a Bajmódy szava megeredni, őszinte vallomást akarván tenni az elfogott lovasról. Szörnyen nyomta lelkét a titok, hogy ugyanis a lovas nem volt más, mint a Gelencsér öcscse, a ragyabunkó. De a báró nem szerette a tárgyhoz nem tartozó melléktörténeteket s midőn most mellette ment el egy bécsi barátja ' és nem ösmerte meg, nevetve I vágott a Bajmódy szavába. — Nézze csak, Bajmódy, A KISDONGÓ OLVASÓI TELJES BIZALOMMAL FORDULHATNAK az ország fővárosában, BALOGH E. IST' VAN vezetése alatt működő irodához, amelynek címe: Foreign Services Corporation FOREIGN EXCHANGE AND CURRENCIES 1624 EYE STREET, N. W. — WASHINGTON 6, D. C. Ez az iroda az amerikai magyarság érdekét szolgálja! Minden olyan családi, üzleti, vagy magánügyben, amely külföldi hozzátartozókat, baráto* kát, ismerősöket vagy üzleti kapcsolatokat érint föltétien ettől az irodától kérjen tanácsot. (Magyarul is irhát.) BEVÁNDORLÁSI ÜGYEKET; KÜLFÖLDI OKMÁNYOK BESZERZÉSÉT és HITELESÍTÉSÉT; PÉNZ, CSOMAG és ORVOSSÁG KÜLDÉSÉT; (Magyarországra s a világ többi államaiba) Teljes felelősseggel, pontosan és kielégítően kezel az iroda. (Cégünk államilag bejegyezett és ellenőrzött részvénytársaság.) őrizze meg az iroda címét. — Bármikor szüksége lehet rá. j Szíveskedjen másoknak is ajánlani közérdekű irodánkat. milyen okos ember vagyok. Váltig gondolkoztam, hogy milyen álruhát vegyek magamra, mig végre felöltözködtem becsületesen és most az ördög se ösmer rám. Ez az ur, aki elment, egy régi jó cimborám. — Valóban, ma kicsipte magát méltóságod, de úgy is kell. Teringette, hiszen asszonyt viszünk a házhoz s ezt mégis csak ünneplő ruhában szokás. A Szepessy szeme meg csil. lant. — Igen asszony! Rendben vannak-e a váltott lovak? — Stadlauban vár a négy pej. — Sokért nem adnám, ha még sötétben érhetnénk bq Pozsonyba. — Persze, — szólt Bajmódy, megint felhajtva egy pohár gránitpiros bort. — Egy mara.; dék darabka az éjből sokat érne ilyenkor. S durván nevetett hozzá. A báró arca idegesen rándult meg, szemöldökjei összevonódtak s inkább önmagához szólva, a szakállába dünnyögle, mintegy a gondolatai összegezéséül: — Lesz még azzal elég parádé odáig. A kaland részleteire gondolt, a különféle jelenetekre, sirógörcsökre', elájulásokra, stb. — Akármilyen kemény dió, mégis csak feltöri az ember, méltóságos uram. Nincs igazam? — Igaza van. Bajmódy, hanem kezd egy kicsit szemtelen lenni. — No, no, — hunyorgatott Bajmódy a keresztbe álló szemeivel, olyan boldog arccal, mintha a tokáját simogatnák — tudom én ezeket, hiszen én is voltam fiatal. Én is tudtam a csíziót. De hát most már elmúlt. Először a Boriska, azután a borocska, utoljára a borovicska. Ez a három időszak vagyon az ember életében. — Az is igaz, hanem most már mindjárt tizenegy óra, öreg, félek, megárt, ha még egy kvaterkát felhajt, mert a maga eszére szükség van. Jó lesz, ha most már a helyszínére megy a hintóval s egy kicsit felügyel az elhelyezkedésekre. Éjfél előtt egy negyedórával én is ott leszek a szürke köpönyegemben s a jeladás egy sipolás lesz. — Hát akkor én megyek is. Fölkelt, megrázta magát s olyan józan lett egyszeribe, mintha újjászületett volna. — Viszontlátásra, Bajmódy! X. A báró selyemmel bélelt határ ja, melyet Párisból hozatott, az “Önki” cimü korcsma udvarán állt az állás alatt. Az “Önki” egyrésze volt a “Stadt Frankfurtnak”. Akkor iban minden előkelő fogadónak volt égy külön függelékje, ahol a lovak és kocsisok külön tanyáztak; mert nem vasút hozJOHN MOLNÁR Funeral Home, Inc. A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE G. WAGNER, temetésrendezí 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 ta az idegeneket a birodalmi fővárosba, hanem saját fogataikon érkeztek. Magyar nagyurak nem ritkán elszaladtak egész Párisig is a saját kocsijukon. Az “Onkl”-ban János, a parádés kocsis gondozta a négy szürkét. Szirotka, a hü tót komornyik pedig beszerezte a .szükségeseket és vigyázott a bundákra. Téglákat melegített a tűzhelyeken: jók lesznek a kocsiban a kisasszony lábacskái alá. A két bunda azonkép megmelegittetett, hogy a coboly-prémes bundácska melegítő ereje legalább az első percekre meg hatványoztassék. Még virágbokrétát is szerzett Szirotka, amit majd a báró átnyújt annak idején a kicsikének, mert hát a nagyurak a legnagyobb hidegben is nagyurak, megcsinálják a tempót. Fázós, piros orral az ördög sei szagolja ugyan a virágot, de éppen ilyenkor kerül sok pénzbe és nekik csak az kell. Bajmódy tehát mindenekelőtt befogatott, beült Szirotkával a hintóba, magára vette az egyik bundát, rátette nagy talpait a forró téglákra, megszagolta a kaméliákat s konstatálván, hogy csak egy finom, illat van a világon, a fokhagymás kolbászé, megparancsoltai a kocsisnak, hogy hajtson az Ungargasse 20. számú háza elé. (Folytatjuk)--------------------------r ÜZLET-ÜZLET — Itt van a gyűrű, amit eljegyzéskor adott Pali, egy inás fiút szeretek, — mondja a lány. — Ki az a fiú? — kérdi sötéten a visszautasított vőlegény. — Csak nem akarja megölni? — aggódik a leány. — Eszembe sincs, csak el akarom neki adni ezt a jegygyűrűt, hogy legalább az arra kiadott pénzem megtérüljön. —------&S-.-----------A JÓSZIVÜ FIÚ — Látod ezeket a kis fiukat, mutat a mama egy képre, — ezek mind árvák. Nincs se apjuk, se anyjuk, de még nagynénjük sincs. Nem adnál ezeknek a szegényeknek valamit. — De igen, adjuk nekik a nagynénit.
