Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)

1953-02-05 / 3. szám

2-lii. Ui.*. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1953 február 5. Kis Dongó regénye A NEMES BOSSZÚ (Folytatás.) S ezzel méltóságteljesen lé­pett az öreg senátor az Augus-^ itus elé, s mankójára támasz-; kodva megállt előtte. — Carinus Augustus. Panasz­ra jöttem hozzád, vagy ha job­ban tetszik neked, kegyelem­­kérésre. Egyetlen lányom volt... — Van másik is, szakitá félbe la poéta. — Én azt mondom, csak egy volt. Szememnek fénye, öreg­ségemnek gyámola. Elcsábul­­va idegen hitre, e leányt a til­tott összejövetelen elfogták tár­saival együtt. Én hit dolgairól veled vitázni nem akarok, Ca­rinus, hanem reád bizom. hogy egy ősz ember kérését, ki Ró­­)ma szolgálatában aggott meg, meghallgasd, s egyetlen gyer­kekét visszaadd. Carinus lusta méltósággal ,emelkedék fel s valamit súgott leunuchjának. Azzal Mesem­­briushoz fordult. — Senator, mi nem tudók, hogy leányod is a fogoly ke­resztények között legyen; ha 'tudtuk volna, Tég kiszolgálta­tok neked. Leányod szép volt, miként mondád. — Nem mondtam, uram. — Úgy éltettem. Aggodalom mai kell mondanom, hogy egy szép lány e társaságból börtö­nében a múlt éjjel meggyilko'­­ta magát. — Az nem az én lányom vol t, Sophronia nem feledhető el ősz apját, ki miatta kétségbe fogna esni. — Tekintsd meg a holt re -tét, senator, s ha, az nem leá­nyod és amit óhajtok, hogy ne jegyen, akkor fei hagyom őt. általad kerestetni és hazavitet­­(ni. Mesembrius előtt oly aggasz­tónak látszik n kegy, hogy ei­­feledé azt megköszönni. Az eunuch visszajött, két. szolga ravatalra fektetve ho­zóit utána egy holttestet, hosz­­szu palásttal letakartam Aevius felvoná a leplet a ha­lottról. Mesembrius szivéhez kapott. A vér fejébe futott egyszerre. Szava elakadt. Mozdulni nem hirt; úgy állt néhány percig, azzal a fájdalom kitörő ordítá­sával rogyott a holttestre: — Leányom. Én édes leá­nyom. — Tehát ő tőle kell félni, suttogá Carinus. Mesembrius fuldokolva ölel­te át a kedves szép halottat. A halál visszaadta arcának nyugalmát, azt a tulvilági meg­dicsőülés''., mely már éltében sajátja volt. minden úgy volt rajta: mintha csak aludnék, s hivó szóra várna, hogy újra ébredjen. — Oh édes szép leányom, zokogott az ősz ember miért kelle engemet itt hagynod? Ha halni vágytál, mért nem jelen tél meg álmomban, hogy én is veled mentem volna? Mit sze­ressek én e világon többé, ahol te nem vagy? Hová éljek én. kiszáradt fa, melynek virágos ága le van tépve? . . . Nincs egy szavad, nincs egy mosolyod AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajá­títására. mert a szavak mellett fel van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. IL része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyai'-angol szótár. Külön-rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaiga­zítások az amerikai életben felmerülő minden­napi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, ^ n {-A tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv ára............... <? u . O U Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Vidékre 15 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb a2 angol nyelv megtanulására. számomra többé? Egykor oly 'beszédes, oly vig kedvű voltál, oh miért kelle megőszülni ne­kem? Az apa nem gondolt sem csá­szárral, sem udvaroncokkal, szabad folyást engedett könyei­­nek s arcát holt leánya szem­­födőjébe rejté. Egyszer azonban mégis kez­dő venni, hegy ő csak egyedül sir itt s széttekinte, homályo­­isan gondolva arra, hogy itt kell Kenni még valakinek, ki Soph­ronia holttestének könyekkel tartozik. Ott állt Manlius. Hideg, rész­vétlen arccal beszélgetett Ca­­rinushoz. Semmi vonása sem volt arcán a fájdalomnak. Mesembrius felháborodva r’a­­gadá meg az ifjú kezét. — Hát neked nincs könyed, midőn menyasszonyod előtted meggyilkolva fekszik? Carinus gyanút, fogva egy­ezerre Manliusra tekinte, az ud­varoncok titkos kárörömmel fordultak felé. — Az én menyasszonyom? ikérdé Manlius álmélva. Csalat­kozol. öreg Mesembrius. — Hát a fúriák vették-e el sszedet, hogy ne emlékezzél rá, miszerint csak három nap előtt kérted meg leányom kezét, s ón neked is ígértem azt. — Leányodét igen, viszonza megzavarhatatlan nyugalom­mal Manlius. De nem ezét, ha­nem Glyceriáét. —- Átok rád! ordita fel Me­­isembrius lelke legkeseríibb dü­hével, s nem tekintve se a csá­­;szár jelenlété', se holt leányát, se a feje felett forgó veszélyt, félőrülten elrohant a teremből. JOHN K. SZÖLLÖSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 KARÁCSONYI AJÁNDÉK — Kiadtam az útját az ud. varlómnak, annak a zsugori Jóskának. — Miért? Hiszen azt mond­tad, hogy valószínűleg egy szép gyűrűt fog neked adni karácsonyra. — Igen. folyton célozgattam arra. hogy egy szép gyűrűt szeretnék karácsonyra és kép­zeld, el is jött s a cigarettá­jából füstkarikákat fújt felém s azt mondta, itt vannak a szép gyűrűk, válogathatok ben­nük. ZSUGORI UR TELEFONÁL De épen ez őrültség rohama menté meg. — Eredj utána Galga! kiálta Carinus. Fogjátok el. Ez em­bernek el kell választani fejét kezeitől. < Galga ü:'ána futott a sena­­■ tornak. Az eunuchok elvivék a holttestet. Manlius egy citerát vett kezébe ,s egy kellemes arab melódiát veit el rajta Carinus mulat tatására. Mesembrius azonban kérész­ül tört a palotán. A szolgák serege ijedve tért ki háborúit arca elől, s engedte neki a pa­lota kapuját elérni. Dühöngő szavai rögtön népet gyüjtének mellé, s mire Galga lóra kapva, nyomába ért már egész tömeg nőtt körűié. A thrák óriás a zajgó nép közé vágta"ott, egyik kezét ki­­nyujtá lováról, hogy azzal Me­sembrius őiSz fejét megfogva, kardjával leszelje nyakáról, mi •den az ősz római öregségétől nem várt erővel úgy sujtá főbe nehéz mankójával az (óriást, hegy az bezúzott homlokkal lesett le lováról, s azzal felszök­ve annak lovára, neki vezeté a dühödt népet a fegyvereseknek, is azt egy perc ala t szétveré. Mire újabb erő érkezett a tu­multust lecsillapítani, Mesem­brius akkorra eltűnt és sehol sem lön többé található. (Folytatjuk) A zsugoriságáról ismert há­zaspár délután vendégeket vár. — Jó, jó. — mondja délben uz asszony — de mi lesz, ha ezek itt akarnak maradni, vacsorára is? — Majd ezen is segítünk — mondja a férj — én úgysem leszek itthon, majd az utcáról felhívlak telefonon és te han­gosan azt válaszolod nekem , igen fiam, egy félóra múlva ott leszek a mamánál. — Ez igy nem lesz jó, szól némi gondolkodás után az asz­­szony — miért kerüljön ez ne künk 10 centbe? —- Az igaz. De tudod mit. ezen is segítünk. Én egy utcai telefonról fel­hívlak, hagyom, hogy hármat csengessen és leteszem a kagy­lót, mire visszakapom a tele­fondijat. Te pedig csak a har­madik csengetés után emeled le a kagylót és a süket telefon­ba mondod be, hogy: igen fiam. egy félóra múlva ott leszek a mamánál. SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT. ha hátralékban van elő­fizetési dijával, szívesked­jék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfize tési dijat lejáratkor meg­­fizeti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom