Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)
1953-12-05 / 23. szám
4-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1953 december 5. EGY MEGYEI TÖRTÉNET KIS DONGÓ CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. 7907-09 W. JEFFERSON AVE. DETROIT 17, MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $2.40. Előfizetés ára egy évre: $2.40. Single Copy 10c — Egyes szám 10c Hirdetési árak. egy hasábos egy incaes egyszerű hirdetés 75 cent, verses hirdetés $1.00. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. A FÉRJ PANASZA Nálunk az a baj, hogy a feleségem a szakácsnővel szemben nekem adott igazat. — Jónás, — fordult hozzám egyik nap — te hetek óta azt hajtogatod, hogy a szakácsnő nem tud főzni. — Úgy van, — feleltem — ezzel szemben te mindig azt mondtad, hogy a szakácsnő igenis jól főz. — Jól van, beláttam, hogy neked van igazad. A szakácsnőnek felmondtam és a mai vacsorát már én főztem, sőt a te részedre direkt külön készítettem valamit. — Édesem, — mondtam ellágyulva — ez igazán nagyon szép volt tőled. Na és mi az, amit direkt nekem főztél? Erre feleségem komoly arccal ezt felelte: — 3 kemény tojást.--------<éK5 fi --------HASONLÓSÁG — Jóskának olyan a feje, mint egy ajtókilincs. — Hogy érted azt? — Minden leány el tudja csavarni.---------««§ --------NINCS OK AGGODALOMRA Nagy meghallja, hogy Kiss, ;aki rengeteg pénzzel tartozik neki, el akar végleg utazni a városból. Kirohan a pályaudvarra és akkor ér oda, amikor Kiss épp be akar szállni a vasúti kocsiba, sőt egyik lába már a lépcsőn van. — Hé — kiabál rá — mi lesz a pénzemmel? Kiss hátranéz és rászól: — Mit jajgatsz úgy, hát elutaztam már?---------««§ § --------VÁLTOZOTT HELYZET — Mielőtt megnősültem, a feleségem megigértette velem, hogy nem fogok cigarettázni. — És megtartottad az Ígéretedet? — Igen, de most meg én próbálok meg mindent, hogy megigértessem vele, hogy nem fog cigarettázni.-------•-«-§&-•------Két kereskedő találkozik az utcán. Az egyik megkérdi: — Na, hogy vagy? — TTK. — Hát az mi? — Tőkés társat keresek. Ha elmondom, hogy fiatal koromban én is a megyénél szolgáltam, gyanús fürkésző ■szemmel fordulnak felém az lemberek. Egy gúnyos kérdés látszik tolakodni az ajkaikra, melyet erőszakosan tartanak vissza. Nos uraim, ha éppen tudni akarják, hát igen, én is sikkasztottam. Egy nap, amint a hivatalszobámban pipázgatnék, belép Paróczy Márton, a megye egyik legkülönösebb embere, akit szigorúnak, erőszakosnak és keigyetlennek tartanak. De azonfelül még fösvénynek is. Majdnem rossz ember, de nagy vagyona miatt jó ember. — Mit parancsol? — kérdém előzékenyen fölugorva. — Az egyik fiamat szeretném kitagadni — szólt közömbösen. — A fiát? Melyiket? — Az öregebbiket, a Károlyt. — De hisz az sem nem kártyázik, sem nem iszik, sem (adósságot nem csinál. — Megházasodott a gazember. — Megházasodott? Lehetetlen. Kit vett el? Az öreg leült, kifújta magát előbb, aztán megrángatta kétféléi mérgesen a bajuszát és megcsikorgatta a fogát. — Hát azt a személyt, akivei az a viszonya volt... Nem rettenetes ez? — Én nem találom olyan rettenetesnek. Sőt egyrészt szép vonás Károlytól, mert! gyermek is van... egy fiú és már úgy hallom, négy esztendős. — Egy uj Paróczy, hahaha! — kacagott föl keserűen. — Megfojtom azt a porontyot, ha, valaha meglátom. Kétfelé szakítom, annyi bizonyos. — Legjobb volna pedig belejnyugodni. — Belenyugodni? Én? Hát (az ősök? Egy polgárleány legyen a családomban, aki előbb évekig a szeretője volt férjének. Égrekiáltó dolog ez ... S még idehozta a városba, szégyenszemre. — Ugyan, ugyan, nagyobb dolgok is történtek már s a világ mégis forog. — Ilyen nem. Ilyen soha sem történt. Hiszen ha még volna valamije, de kelengyét se hozott ... Tudom, egy jó szoknya (sincs rajta. Ki hallott már olyat valaha, hogy egy polgárleánynak ne legyen semmije s mégis nemes emberhez menjen férjhez. Irtóztató ez. Szegény őseim, mit fogtok ehhez mondani? — Semmit. Higyje meg a tekintetes ur. Nekem is vannak őseim. Sok bolondságot csináltam, de még eddig soha közbe nem szóltak. Egyébiránt nem is tanácsolom nekik. Az öreg ur olyan vörös lett, (mint a kakas, toporzékolt, véribe borult szemeit vadul forgatta. Hol a családi kevélység kerekedett benne felül, hol a fösvénység. E két hullámon billegett ideoda. — Ha az ősök nem szólnak, hát beszélek én (és kevélyen ütött a mellére), majd megmutatom én annak a kölyöknek, ki vagyok. Itt van, elhoztam az Írást. Kihúzott a zsebéből egy iv papirt és olvasta, hogy alulírott elkeseredett atya kitagadja úgy atyai szeretetéből, mint mindennemű jussából Paróczy Károlyt, akit senki többé az ő fiának ne tartson, akinek (senki kölcsönt ne adjon, mert ő azt ki nem fizeti. — Mennyibe kerül ennek a beiktatása a “Hivatalos Hirlelő”-be? Kiszámítottam neki a taksát. — Tizenegy forint 50 krajcár. — Sok, sok — jegyzé meg sopánkodva. — Nem lehetne olcsóbban? — Ez a hivatalosan kiszabott ár.,. — Úgy? De tessék meggondolni, hogy ez nekem nem kedvezmény, mert ha jól felvesz,szük, én a gyermekemet vesztem el. És még rá is fizessek 'tizenkettedfél forintot? — Hja, ez a szabályzat! Egy sóhajjal benyúlt a tárcájába, megnyálazva előbb a mutatóujját, kiszedegette a forintosakat egyenkint; az első forintosnál igy szólt, mialatt (friorzsolgatta az ujjai közt: — És mikor jelenik az meg? — A legközelebbi számban. Erre a biztosításra letette a forintost az asztalra. A második forintnál a leltemre kötötte: — Nagy betűkkel legyen, jó ínagy kövér betűkkel, hogy a pápaszemes emberek is elolvashassák. A TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégeket jóízű élcekkel mulattatni tudja. Ezt pedig könnyen megteheti, ha olvassa a “Kis. Dongó” élclapot s elmondja nekik az abban olvasott vicceket. Legkedvesebb, legértékesebb, legolcsóbb és legszívesebben fogadott KARÁCSONYI AJÁNDÉK a Kis Dongó rendelje meg egy évre a Külön Karácsonyi Árkedvezménnyel és karácsony hetében elküldjük a megajándékozottnak és egy karácsonyi póstakártyán közöljük vele, hogy ön rendelte meg neki. Kérjen rendelő-lapot.
