Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)
1953-11-20 / 22. szám
1953 november 20. KÍS DONGÓ — CLEAN FUN 5-IK OLDAL Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998 hir mindenfelé, hogy a vasút mellett a pázsiton málna van. Az utcák önteni kezdték a gyerekeket. Jöttek egyenkint és csoportban, az alvégről és a felvégről a pázsit felé. Zsivajtól, kiáltásoktól rengett a levegő: “Málna van a pázsiton. Jertek, jertek! Hol van? Merre van? Nem igaz; Hohó, hó!” Akik az alsóvégről jöttek, azokat a palánkon ülő fiuk állították meg, a felsővégieket az ólon ülők toborzották össze, minközben megindult a két csapat között a feleselés: — Mit akartok, ti zsiványok? — rivalkodtak a palánkiak. — Miénk a málna! Az urak nekünk akarták adni! —De ti nem akartátok elvenni! — orditották az ólról.— Mi pedig akarjuk, tehát a mijen k! — No iszen, csak merjetek hozzányúlni! Fübe-fába van az orvosság! (Ami azt jelentette képetesen, hogy a fűbe fognak harapni, s hogy a fa puhítja meg a hátukat.) Egymást csúfolva, sóvárgó szemeket vetettek a málna felé, de egyik fél sem mert közeledni addig, mig be nem mentünk jegyet váltani a pályaudvarba. Hajrá, amint látták, hogy a málna egykori gazdái közül már egy sincs ott (én túlról néztem őket a kerítés repedésén át), leugrottak hirtelen, emezek a palánkról, amazok az ólról, s ádáz dühvei csörtettek a málna felé. Isten ne adj olyat, hogy hozzáférhetett volna valamelyik, hanem ott mellette, ahol találkoztak, megütközének roppant elkeseredéssel, fiú fiúval öszszefogódzva, hátulról gáncsot vetve, ökölütésekkel, karmolással, botokkal és vesszőkkel. —Üsd, vágd! Mindnyájan elveszünk, de a málnát nem adjuk. A süketítő harci lármába beleyegyült egy-egy bögés. Egy része elszaladt, kergették; némelyiknek az orravére indult meg s pirosra festé a füvet, másoknak a ruháját tépték öszsze, s üvöltve rohantak haza. A. gyengébb gyerekek ott fetréngtek kékre verve s elgázolva A TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégeket jóizü élcekkel mulattatni tudja. Ezt pedig könnyen megteheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja nekik az abban olvasott vicceket. á gyepen, maguk a küzdők öszszegubancolódva óriási sündisznónak látszottak, amint előre vagy hátra gurul. A nagy gomoly ag hol kifej tűzött, hol ismét összekuszálódék, minduntalan kisebb és kisebb lett, mig végre rekedt diadalkiáltás tört fel az égnek. A palánkiak megfutottak. A rivalgásra aztán előkullogtak a bokrokból, kőrakások mögül a félénkebb ólpártiak. — Győztünk! — kiálták s mig a tulajdonképpeni verekedők a sebeiket borogatták a közeli pocsolyánál, ők a málnára vetették magukat. Ott volt most már a kivívott gyümölcs szabadon, a lemenő nap sugarai átmelegitették, megfonnyasztották, petyhüdt, pépes lett. A falánk kölykök mohón fogtak a győzelmi lakomához. — Pompás! — mondá a legidősbik kamasz és nagyot fújt. — Meg lehet enni — szólt egy másik. — Az még kérdés, — fitymálódék egy nyápic siheder, ki eddig marékből pofázta mint csemegét s egész száj környéke be volt majszolva — mert ha meg lehetne enni, akkor nem öntötték volna ki. —Hűm! Csakugyan! Hátha csináltak vele valamit? —Persze — kiáltott fel egy piros-mellényes suhanc. — Biz Isten, érzem is . . . Valami furcsa szaga van?! Sezzel a markában lévő málnát odacsapta a palánkhoz, hogy az nagyot csattant ott és nedve messzire szétfrecsegett... Ebben a pillanatban indult meg a vonat velünk, de még láthattuk, amint valamennyien lehajolnak s az összes málnát versenyezve odapaskolják a deszkához. — íme az örök emberi természet — mondá egy utitársunk — küzdenek valamiért s mikor nagy fáradsággal hozzájutottak, könnyedén elhajítják. A KÜLÖNBSÉG Piri és Biri sétaközben meglátnak egy legelésző tehenet. Azt mondja Piri: — Mégis csak rosszul van berendezve, hogy egy ilyen nagy állat mozgási lehetősége igy korlátozva van, viszont a csepp nyi kis madának korlátlan helye van a levegőben. Ebben a pillanatban felettük elrepül egy madár és valami a levegőből pont a Biri orrára esik, mire Piri igy szól: — Most láthatod, milyen jól van, ahogy van. Gyermekrovat A SZERETET Ki mindenkivel csak jót tesz, Azt mindenki szereti. Ki pedig csak gyűlölködik, Mindenki elkerüli. Jó tanitónénink, Te is ezt teszed. Ki becsületes és mindig jó gyermek, Azt Te is szereted. Ki hazug és hanyag, Azt Te se szereted. A JÓSZIVÜ GYERMEK Miska iskolába járt s ott az osztályban megismerkedett Pistával, akivel egy padba került Eleinte vígan jártak hazafelé, a kora őszi napok melegek voltak. De azután jött a hideg szél s a hűvös napok. Miska jó kis kabátot kapott s igy nem érezte az őszi hideget, de bezzeg pajtása Pista, egy szál kopott ruhában dideregve ment mellette. —. Neked nincs kabátod, meleg' ruhád? — kérdezte Miska. — Nincs bizony. A szüleim szgények. Apám beteg s nemj tud dolgozni s a kis pénzünk, ami jó szüleimnek volt, elfogyott s bizony nem telik kabátra, tüzelőre, ételre is alig jut. — Gyere Pista velem a lakásunkra. Van nekem egy tavalyi kabátom, talán használhatod. Majd megkérem édesanyám, adja neked. Nekem van ez s a másikat úgyis csak a ház körül használtam. El is mentek Miskáékhoz, ahol Miska édesanyja, mikor megtudta miről van szó, azonnal rápróbálta Pistára a kabátot s egy kis javítással jó is volt neki. — Édesanyám, — mondta Miska, — Pistának cipője is lukas, adjunk neki a cipőimből is egy párt. Miska nagyon boldlog: volt, hogy segíthetett kis pajtásán. Pista boldogan ment haza, jószivü pajtása révén volt meleg kabátja, jó cipője. Fiuk, lányok, használt öreg ruháitokat adjátok oda nélkülöző kis pajtásaitoknak. KINEK VAN IGAZA? — Egy külföldi orvostanár' szerint az alkohol lassú élvezete nem káros. — Mesebeszéd. A lassú ivás nagy kárt okoz a korcsmárosoknak. AMERIKAI MAGYAR TESTVÉR! Mindnyájunk jóvoltáért küzd, ügyes-bajos dolgainkban útbaigazítással, tanáccsal szolgál; Óhazában szenvedő véreink felszabadításáért harcol az Amerikai Magyar Szövetség, mely az amerikai magyarság egyetlen átfogó szervezete, melynek valláskülönbség nélkül tagja lehet s legyen is tagja minden szabadságszerető magyar! Fogjunk össze: MINDNYÁJAN EGYÉRT S EGY MINDNYÁJUNKÉRT! Álljon be, toborozzon tagokat, most van erre a legnagyobb szükség, amikor szülőhazánk népének, a mi vállvetett segítségünkre van szüksége felszabadulása érdekében. Egyéni tagdíj egy évre 2 dollár. Rendes tagsági dij egy évre 12 dollár, csoportok, intézmények beállásának feltételeiről felvilágosítást nyújt az AMSz központi irodája.-----VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE AZ ALANTI SZELVÉNYT-----Amerikai Magyar Szövetség 1624 Eve Street, N. W. Washington 6, D. C. Mellékelve küldök tagjaik sorába iktatni. Címem: Nevem: dollárt s kérem szíveskedjenek Város és állam:
