Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)

1953-11-20 / 22. szám

2-1K OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN '__________________1953 november 20. Kis Dongó regénye A CSÁSZÁR UDVARI BOLONDJA (Folytatás.) Mademe Szilvássy intézete egyike volt a legtökéletesebbek­nek, pedig akkor annyi nevelő­intézet volt Bécsben, mint amennyi később a kávémérés. A hatóság nemcsak szivesen engedélyezett újakat és újakat, hanem még azonfelül minden­féle kedvezményekben részesi- Jtette II. József mondta egyszer á minisztereinek: “A magyar úri leányokat kell németekké ‘nevelni, ebben van a dolog fo­gantyúja s ha ez sikerül, száz év múlva a szegedi tanyákon Es németül fognak beszélni..” És ez idők folyamán szinte végrendeletévé vált. Az uralko­dók pártolták az eszmét. A szegedi tanyákon ugyan nem beszélnek még ma se né­metül, hanem az sikerült, hogy a tehetős magyar családok leá­­'nyai a birodalmi főváros inté zeteiben nevelkedtek s behoz­ták a német szellemet. Hanem hát ez csak annyit ért, mint uz importált ischli viz. Kipá­­jrolgott otthon az ereje. ; A Szilvássyné intézete külön­ben nem volt németesitő. A jderék asszonyság titokban a Előnevelés nem hivatalos részé­ben a nemzeti érzéseket is pisz­kálta magyar növendékeiben és németre forditott magyar könyvekkel a magyarérzést fej­lesztette bennük. r Hanem azért igazi szabad­elvű intézet volt ,mely sokban "előtte járt a mostaniaknak. Most is bizonyos egyenlőségi 'irányzata van, mert egyenru­hát viselnek a növendékek Csakhogy Madame Szilvássy hál el voltak törülve a nevek következéskép a rangok is. Az ember, vagyis a kis bak­­fisch az intézetbe belépve, családi nevét ideiglenesen el­vesztette, beirták ugyan egy könyve (ez volt a tudás köny­ve), de ezt a titkos levéltárban őrizték s csak az igazgatóné tudott róla, a növendéklánykák maradtak pusztán Mariskák, Katalinok, Erzsébetek és Kor­néliák. A családi név ezerint való megkülönböztetés tiltva volt Szilvássynénál. Pompás, Yerőfényes májusi dél­után volt éppen szerda és mind ;a három ország künn labdázott a szép, térés kert pázsitján. A kisebb leányok Szent Andrási majmát játszották. Mások is­mét a hintán haj sókálták ma­gukat. Némelyek szaladgáltak, kergetőztek. Bogárszemük vil­iik, vásott kis ördögök birkóz­tak, mintha fiuk volnának. Ezeket a szerdai napokat hiv­­'ták spártai szerdáknak. Feled­hetetlen gyönyörűség lett vol­na férfiszemnek ez a látvány, — de hát éppen azért van rosz­­íszul berendezve a világ, hogy minden volt itt, csak férfiszem nem. A szerda délutánok a leg­szentebb belügy. A női test fejlesztésének ünnepe, a bübáj fokozása, az összegyűjtött paj­­kosság, életkedv csapra eresz­­tése, hogy kicsurogjon, elfoly­jon a semmibe, az elfeledésbe. Ehhez háborítatlanul magány kell. Az intézetben mindig fo­gadtak sürgős látogatókat. Csak szerdán délután nem. A szerda délután még a sürgősség alól is ki van véve. Annál meglepőbb volt tehát, hogy türelmetlen csengetés hangzott fel a kapunál élesen. Az épület egész zárdaszemen, magas kőfalakkal volt körül­véve. Átbeszélni bajos lett vol­na, hanem egy kis lék volt csi­nálva a kis tölgyfaajtón, azon át lehetett valahogy látni és beszélni is. Az öreg kapus Dimitri, bete­gen feküdt ma, helyette az ol­dalbordája, Frakáti (Kati asz­­szonyság) végezte ezt a tisztet, férje papucsában csoszogva jött jelenteni a madamenak: — Egy fiatal ember akar az asszonysággal beszélni. Ohó, egy fiatal ember! Vil­lámként terjedt a hir szájról­­szájra, ahogy fegyveréhez nyúl veszély idején a katona, min­den leány a toilettjét kezdte Igazgatni. — Az lehetetlen. Pláne egy fiatal embernek. Miért nem mondta neki, hogy most nem lehet? — förmedt rá Szilvás­­isyné. — Mondtam, de nem akar tágítani. Az asszonysággal akar beszélni. A madame gondolkozott. Hiszen megeshetik, hogy vala­mely növendéknek apja, anyja haldoklik, tehát sietve haza, viszik. — Nem mondta az illető, mit akar? — Nem mondta. De azt hi­szem, valami nagy ur lehet. — Honnan gondolja? — kér­­dé Szilvássyné kíváncsian. — Mert két pofont Ígért, ha be nem eresztem; az egyiket, hogy majd ő adja, a másikat pedig az asszonyság adja. — No, én az enyimet elen­gedem, Frakáti, — szólt mo­solyogva a tulajdonosnő — imert a szabályok szerint járt el; ami a másikat illeti, hát majd meglátjuk. S egy királynéhoz illő méltó­sággal emelkedett fel karszé­kéből, mely oda volt állitva a pázsitos hely közepére, mint egy trónus. Sovány, magas, ke­­vély termete volt s okos, éles arca, melyet ősz hajfürtök kö­rítettek matronai egyszerűség­ben. Sietve ment a kapuhoz és kinézett a kémlelőlyukon, de ugylátszik, nem ismerte föl a jöttét. — Ki van odakünn? — kérdé. — Akii Miklós. — Ön van ott, uram? De talán eltévesztette a napot? Holnap lesz a kisasszonynak kimenője. — Még ma óhajtanék vele beszélni. — Ma nem lehet, — vágott szavába Szilvássyné — a szabá íyok értelmében. — Valakinek a megbizásá­­mól, madame — hangzott újó­lag kívülről. — Nem akarom nevén nevezni ő Valakiságát. Dehisz tudja a madame. — Oh, minden esetre, min­den esetre — sietett felelni a madame. — Meghajlok Valaki előtt. Azonban az időpont al­kalmatlan. A növendékek mind itt künn vannak, labdáznak, játszadoznak és a toilettek hiá­nyos volta... hisz tetszik tudni. — Inkább behunyom a sze­meimet madame, mig az udva­ron átmegyek. — Nem jobb volna, ha ma­gával vinné a kisasszonyt? — De jobb volna. A madame odaintett egy pá­paszemes, köpcös nevelőnőt, aki két kampaverő fát vitt a kezében: — Küldje ide, kérem, Ilus­­kát! — Iluska! Iluska! — hang­zott egy perc múlva szerte a kertben. Ilus kerestetik. Ilus e percben egy sürü hársfa egyik ágán himbálózott! láthatatlanul, ahová egy fészek kedvéért mászott fel. ügyes volt, mint a mókus és fogadott, hogy ő feljut a fészekig és 'megnézi, mi van benne. Hát fel 'is jutott, felhajtva fehér virá­gos batiszt-szoknyját- térden felül s ott görcsbe kötve, hogy ne legyen alkalmatlan útköz­ben a mászásnál, everlasztin cipőit levetette s úgy harisnyá­ban kúszott fel a fészekig, ahol képzeljétek csak, öt apró, tarka tojást talált. Jaj, milyen picinyek, milyen édesek, mi­lyen tarkák! No, lett nagy ri­­ádalom. Tojást talált Ilus! Mu­lasd csak, szivecském, mutasd csak! Szaladtak hatan is a fa alá a nagy csodára. (Folytajuk.) A GONDOS APA — Hová mész? — Egy bűntényt akarok meg­akadályozni. — Micsoda bűntényt? — A fiam kijelentette, hogy olyan szerelmes egy kis lány­ba, hogy érte még a csillago­kat is lelopná az égről. Most megyek a rendőrségre, hogy fi­gyeltessék a fiút, mert az még képes és tényleg csillagokat fog lopni. névnapra, születésnapra VAGY MÁS ALKALOMRA AJÁNDÉKUL rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legolcsóbb aján­dék minden magyar részére. AMERIKAI NYELVMESTER | Kiválóan alkalmas magántanulásra, sz angol nyelv elsajá­títására, mert a szavak mellett 1 '1 van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része,: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaiga­zítások az amerikai életben felmerülő minden­napi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, n e A tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv ára............... vZ.OU Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Vidékre 15 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom