Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)
1953-11-05 / 21. szám
4-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1953 november 5. A KRUSEVICZAI ÜTKÖZET KIS DONGÓ CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. 7907-09 W. JEFFERSON AYE. DETROIT 17, MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $2.40. Előfizetés ára egy évre: $2.40. Single Copy 10c — Egyes szám 10c Hirdetési árak. egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés 75 cent, verses hirdetés $1.00. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. KOZÁKOK A NEMZETI MÚZEUMBAN Mikor 1849 julius 12-én Adilerberg orosz kapitány két szot'nya kozákkal benyomult Budapestre, a másfél százezernyi lakosság, ez a kétségbeesett, csüggedt nép, az ujját sem mozdította e háromszáz ember teilen. A kozákok kedvökre garázídálkodhattak volna, ha kapitányuk nem tart köztük kemény fegyelmet. Adlerberg azonban nem tűrte a rablást, fosztogatást. Az ázsiai hóditók csupa kíváncsiságból bekalandozták a tudós őrzőitől. elhagyott Nemzeti Múzeumot is. Végigjártak a gyűjteményes termeken; de se a könyvek között, se a régiségek tárában nem találtak semmit, ami őket érdekelte; volna. Végre a második emeleten ikinyitnak egy nagy ajtót. Üveges szekrényekből kitömött oroszlánok és tigrisek ásitozítak feléjök. A természetrajzi gyűjtemény termeibe jutottak. Eleinte úgy látszott, itt sem igen akadnak figyelmet érdemlő dologra. De a harmadik teremben (egyszerre mennyei boldogságtól kezdtek ragyogni a mandulametszésű kozák szemek. Mert a tapasztalt lapos orrokat felséges illat ütötte meg... Pompás, finom illat: a spiritußzos preparátumok szaga. A TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégeket jóizü élcekkel mulattatni tudja. Ezt pedig könnyen megteheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja nekik az abban olvasott vicceket. Hej, mennyi drága vutki van itt, egy-egy halacska vagy gyű kccska fölibe öntve, kisebb-nagyobb üvegekben! Ez;t az isteni nedvet leinni a halacskákról, gyíkocskákról (remek gondolat vala, a Don- Imelléki sziveket megdobbantó gondolat. És még az az aggodalom se bántotta a szomjas kozákokat, hogy ezért az ártatlan kis reggeliért a hatalmas szotnyik, a kapitány ur meg talál haragudni. Vigan kezdtek hát áldomásozni a derék vitézek a spiritusszal. — Haj, milyen jó magyar égett bor ez! Egyszer azonban rettenetejsen elüvölti magát egy kozák, ki a nagyobb üvegek egyikét kezdte bontogatni, hogy ne vesződjék sokat az aprósággal. Az üvegben szörnyű korcsszülött kétfejű gyermek volt. (Az időben fel szokták küldeni ja Nemzeti Múzeumba az efféle csodákat.) De már ennek láttára elment 'a kedve a pálinkás fölöstökömözéstől az egész kozákságnak. — Jaj, jaj! ordítozták elborzadva és úgy kiszaladtak a tudományos épületből, mintha benne se lettek volna soha. PÁRBESZÉD — Mondd kérlek, nem vennéd meg a hálóingemet? Olcsón eladom. A másik csodálkozva kérdezi. — Miért akarod eladni a hálóingedet? — Mert egy éjjeli őri állást kaptam.----------------------SZÓJÁTÉK — Te Manci vigyázz, úgy látom Jóska valamiben sántikál, — figyelmezteti lányát a mama. — Ne aggódj, szűk a cipője, azért sántikál.---------<«§§**--------HELYET A FIATALOKNAK — Nem szégyeli magát, öreg ember létére egy fiatal leány után szaladni? — mondja boszszusan egy leány, akit egy idősebb bácsi folytonosan követ. — Bocsánat kisasszony, tehetek én arról, hogy kegyed mindig előttem szalad? — Maga miatt az a csinos fiatalember nem mer megközelíteni, — mondja a leány, — mert biztosan azt hiszi, hogy a nagyapám. Abból az időből jegyeztem fel fezt az esetet, mikor a szép Zagorjéban mérges gerilla-harcok folytak a Balkán lakói közt. Török, bosnyák egymást irtotta, pedig milyen szépen meglaktak együtt azelőtt! Az Isten a megmondhatója, mire való volt piros vérrel csepegtetni be a szürke sziklákat a fzagorjei fensikon? A bolond nagy országokban •egy ember csinálja a dolgokat: a fővezér. Az intézi, ki mit tegyen, merre menjen, hova álljon. S az is-csak a mappáján mozgatja a hadtesteket. A nagy országokban ennek az Ügynek még talán passzió a háború, a többinek a legcudarabb {időtöltés, hanem a szép Zagor'jében minden ember a maga; Szakállára verekedhet: ha megverik, senki sem állítja haditanács elé. Neki fáj az, ha megverik, ha pedig ő ver meg valakit, hát annak a másiknak ffáj. Mi köze ahhoz még egy harmadiknak? Ilyen háborút szeretnek balkániak. De ilyen is volt az. A derék, daliás Stevó Pásics 'öszeszedett negyven markos legényt, s mikor otthon a ház körül elvégezték a dolgaikat, minden kedden este felszedelőzködtek egy csapatban ellenséget keresni. Keddtől szombatig viaskodtak s akik életben maradtak addig, szombaton megint hazaérkeztek összecsókolni az asszonyt meg a gyerekeket és elvégezni a férfimunkát a legközelebbi kedd estéig. Egy szerda reggelén, túl a íkruseviczai hegydombon, ahol annyi a szikla, mint réten a hangyazsombék, egy körülbelül negyven-ötven főnyi csapatra bukkantak a Stevó Pásics emberei. No, ez a szerda jól kezdődik. Messziről meg lehetett ismerni a csapat vezérét, a marcona arcú, magas termetű Tahir Ozmánt. Ez volna a világon a legnagyobb vitéz, ha még buzogánnyal verekednének. De az a gonosz ólomdarabka nem respektálja a férfierőt. Valami nyápic ember találhatta azt ki, nem az erősek. Amint meglátták egymást, az volt a legelső dolog, hogy mindenik ellője egyszer a puskáját s aztán ki-ki állást foglaljon valami szikla mögött. Mert hát úgy szép a háború, ha nem nagyon ártalmas az (emberi egészségnek. Szikla bőven jutott töröknek {és bosnyáknak egyaránt (mert több szikla van Zagorjében, mint ember). Innen lövöldöztek aztán egymásra egész kényelmesen — azaz hogy csak lövöldöztek volna, ha lenne kisre, mert ha valamennyi a szikla mögött állt s csak a puskacsövét nyújtotta ki vagy felül vagy oldalt, hát bizony csak a sziklákat lehetett volna lövöldözni, azoknak pedig nem árt. — Gyertek elő, pogányok! — (kiabálta a bosnyákság s a szél vitte a kiáltásaikat bömbölve. — Ne bújjatok el gyáván, ha férfiak vagytok. De a törökök is ugyanezt harsogták visza mindenféle csufondáros kifejezésekben. — Szakadjanak rátok azok fi bomlott kövek, hitetlen kutyák! Bezzeg nagy vitézek volnátok, ha a puskát magát lehetne elküldeni, hogy lövöldöz- Eön. Hát ugy-e nem mertek lelőjönni a sziklák mögül? Hanem iszen kiabálhattak a megrekedésig, se a törökök, se a bosnyákok közül nem hagyja el a maga biztos várát egyik sem, legfeljebb a fejét dugta ki egy szempillanatra némelyik, hogy szétnézzen a népteíen tájék felett, ahol csak a nagy kőtömegek meredeztefc hallgatagon. Érdekesek azok most, mert mindenik mögött ott van meglapulva egy-egy katona, de valamennyi a szikla túlsó oldalán. Az ördög látott ilyen pozíciót! Ha előlapunkat, mint mutatványszámot kapta s azt akarja, hogy a “Kis Dongó — Clean Fun” havonta kétszer megjelenő élclapot Önnek rendszeresen küldjük, legyen szives vágja ki és töltse ki a lapunk utolsó oldalán lévő “Előfizetési felhívást” s küldje be az előfizetési díjjal együtt címünkre. Mutatványszámokat azoknak küldünk, akiknek cimét ismerőseik, barátaik nekünk beküldik azzal, hogy érdekli őket az élclapunk. így a mutatványszámot fogadja szívesen s azzal, hogy egy jóismerőse, barátja gondolt önre s örömet akar azzal Önnek szerezni, hogy alkalma legyen megrendelni s a lapot olvasni. Ha megrendeli sok élvezetes, vig órát fog Önnek szerezni ez a lap, mint annyi sok más olvasónknak. Hisszük, hogy ön is csatlakozni fog olvasótáborunkhoz s megrendeli Amerika egyetlen magyal nyelvű élclapját.
